Ugrás a tartalomra

Kanter Károly hitvalló lelkipásztor

2021. augusztus 27., péntek - 09:50

Az Oltáriszentség apostola
KANTER KÁROLY hitvalló lelkipásztor

(Tata, 1853. június 7. – Esztergom, 1920. november 20.)

Magyarország katolikus közössége nyolcvanhárom év után újra Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készül. Akkor a fokozódó nácizmus veszélye, most pedig a világjárvány miatt újra nehéz történelmi helyzetben fog megvalósulni ez a kegyelmi esemény. Bangha Béla 1938-ban elhangzott szavai juthatnak eszünkbe: „az Eucharisztikus Világkongresszus, egészen különleges időszerűséget s jelentőséget nyer”, hiszen a szeretet kötelékének is nevezett Eucharisztia lényegének felismerésétől ma is lelki megújulást remélhetünk. E reményben adhat erősítő példát számunkra Kanter Károly (1853−1920) katolikus pap személye.


Kanter Károly a századforduló katolikus megújulásának egyik jeles elindítója volt, aki sokat tett a vallási nevelés megreformálásáért, hitbuzgalmi egyesületek alapításáért, az Egyház és a társadalom katolikus szellemű megújulásáért. Korának egyik legkiválóbb szónoka volt, aki a püspöki címet többször is visszautasítva egyedül a lelkipásztori szolgálatnak élt. Szinte nem volt olyan egyházi vállalkozás, kezdeményezés Budapesten, amelynél ne bábáskodott volna. Emlékezhetünk rá templomalapítóként, templomépítőként, aki kijárta és megvalósította, hogy az állandó szentségimádás biztosítására felépüljön az Örökimádás temploma a magyar fővárosban. Az oltáregyletek igazgatójaként is ezt az ügyet szolgálta, hiszen vallásosságának legmélyebb alapját az Oltáriszentség tisztelete jelentette. Az Eucharisztia tisztelete (a legfölségesebb Oltáriszentség imádása, engesztelése, vétele, az érte való apostolkodás a szegény templomokban) határozta meg papi tevékenységét és egész személyiségét. Ebből táplálkozva élte mindennapjait és építette a szeretet kötelékeit mindenfelé, ahogy életrajzírója, Lelóczky Gyula is írta róla: „Fáradságot nem sajnálva, hihetetlen leleményességgel tud segíteni. Munkanélkülieknek állást szerez. Nyomorgó betegekhez orvost küld, nem egyszer maga takarít betegeire, mosdatja őket. Vannak, akiket saját konyhájáról táplál. Titokban fiatalokat iskoláztat. Lelki gyermekeinek pénzt ad, hogy beszerezzék, amire szegényeinek szüksége van. Tucatjával kapja a segélyt kérő leveleket: egyet sem hagy elintézés nélkül. A hónap végére mindig elfogy a pénze, annyit adakozik. Egy alkalommal apáti aranykeresztjét zálogosítja el, hogy valakin segíthessen.” 


Kanter Károly eucharisztikus lelkülete mindannyiunk számára jó példával szolgálhat: éljük hivatásunkat és hétköznapjainkat az Oltáriszentség lelkiségéből! Európai látókörrel és széles műveltséggel párosult lendületes vallásossága, bátor önazonosságtudata és magabiztossága, halála után csaknem száz évvel is iránymutató lehet. 


Frauhammer Krisztina