Alapítónk

1892. március 29-én született Csehimindszenten. Tanulmányait Szombathelyen végezte, ahol 1915. június 12-én szentelték pappá. Első könyve „Az Édesanya” címmel jelent meg. A tevékeny hittanárt 1919. február 9-én a baloldali forradalmi kormányzat minden jogcím nélkül letartóztatta, majd szülőfalujába internálta. A proletárdiktatúra bukása után Zalaegerszegen, a helyi közösség egyöntetű kérésére, városplébános lett. Szerzetesrendeket telepített le, iskolát, kollégiumot alapított, egyesületeket szervezett, szociális otthont építtetett, nyomdát létesített, újságot indított. Hívei érdekeit a helyi politikai testületekben is képviselte. A városban páratlan lelkipásztori, kulturális és közösségszervező munkát végzett, neve már ekkor széles körben ismertté vált Magyarországon. Második könyvét „Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora” címmel jelentette meg.

1944. március 4-én lett Veszprém püspöke, ebbéli minőségében fogalmazta meg a harcok azonnali beszüntetését követelő „Dunántúl főpásztorainak memorandumát”, melyet Boldog Apor Vilmos győri püspök is aláírt. A veszprémi zsidóság elhurcolásáért a hatóság által kért hálaadó szentmise megtartását megtagadta. A válasz nem maradt el, a nyilas kormány utasítására letartóztatták, és a személye mellett kiálló papjaival és kispapjaival együtt börtönbe zárták. Négy hónapig tartó fogság után 1945 áprilisában szabadult.

1945. október 2-án XII . Piusz pápa nevezte ki Esztergom érsekévé. Főpapi címerének jelmondata – Pannonia Sacra – és főalakja, Árpád-házi Szent Margit, az imádság és az engesztelés erejébe vetett töretlen bizalmának a jelképe. Egyházának hű pásztora, népe szabadságának bátor szószólója volt hazai és világviszonylatban egyaránt. Élen járt a háború utáni éhínség csillapításában és az újjáépítés támogatásában. Fáradhatatlanul járta főegyházmegyéjét és az országot, hogy a rábízottak hitét és magyarságát erősítse. Főpásztori kezdeményezései közül kiemelkedik az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony engesztelő- és imaév. Kiállt az üldözöttekért: a hadifogságba hurcolt katonákért és civilekért, az internáltakért, a politikai foglyokért, az üldözött külhoni magyarságért és a hazai németségért.

Őszinte hangját, népszerűségét és helytállását nem sokáig tűrte a kiépülő kommunista diktatúra. Aktív főpásztori szolgálatát mindössze három évig gyakorolhatta. 
1948. december 26-án letartóztatták, és több hétig tartó kínzatás után, koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Börtönbe vetésével kezdődött a magyar katolikus egyház négy évtizedig tartó üldöztetése.

Börtönéveinek 1956 szabadságharca vetett véget, visszatérése a forradalom egyik fontos követelése volt. A szabadságharc vérbefojtása tizenöt éves követségi félrabságának a kezdete. 1971-ben vette vállára élete legnagyobb keresztjét, amikor VI. Pál pápa kérésének engedve elhagyta hazáját. A bécsi Pázmáneumban telepedett le. Idős kora ellenére fáradhatatlanul járta a világot, és sorra felkereste a számkivetett magyar közösségeket. A szabad világban jelentette meg Emlékiratait. 1975. május 6-án adta vissza lelkét a teremtő Istennek.

Ideiglenesen a magyar emlékekben gazdag máriacelli kegytemplomban, 1991. május 4-én, a magyarországi önkényuralom bukása után, végrendeletének megfelelően az esztergomi Prímási Bazilika sírboltjában temették el. 1956-ban, 1990-ben és végül teljes jogi, erkölcsi és politikai értelemben 2012-ben rehabilitálták. A rendszerváltozás óta sorra jelennek meg az őt bemutató könyvek, a róla szóló filmek, irodalmi művek és zenei alkotások. Szobrok, emlékművek és emléktáblák jelzik gazdag életművének és történelmi szolgálatának minden fontos állomását.

Isten Szolgája Mindszenty József tisztelete évtizedek óta töretlen, sírja valóságos zarándokhely. Szenttéavatási eljárása 1994 óta folyamatban van, melynek mielőbbi sikeréért idehaza és a nagyvilágban sok százezren imádkoznak: a főpásztori óhajára imaközösséggé szerveződött több mint egymillió engesztelő magyar.

Az oldal tetejére