Találkozásom a bíborossal

„Érdekesek sötétbarna szemei: olyan csillogó ragyogás van bennük, amilyent még soha senkinél sem láttam: élesen és nyugodtan néznek, ismernek minden negatívumot, de mégis bizakodóak – olyan ember szemei, aki szörnyűségeket élt át, és bepillantott az emberi lét szakadékaiba, akit megjelölt a szenvedéssel átélt tudás. Ezek a csillogó és mégis oly nyugodt szemek egyszerre nagyok és ragyogóak, mint egy csodálkozó gyermek szemei. Messze a távolba néznek, az örökkévalóság végtelen távlataiba.
A különös figyelem jeléül néha megismétlődő gesztusa: tágra nyílt szemmel figyelmesen »felnéz« beszélgetőpartnerére, és közben kissé felemelve feléje fordítja két tenyerét. Olyan férfi, aki teljesen összhangban van önmagával. Teljesen Istenből él. Aki csak azt mondaná róla, hogy »nagy és erőteljes egyéniség«, az elmenne a bensőség eme titka mellett.”

Georg Stadtmüller: Találkozásom a bíborossal in Mészáros István: Ki volt Mindszenty? 109. old.