Veszprém püspöke

1944–1945

Add neki, Uram, a püspöki széket, hogy egyházadat és a rábízott népet kormányozhassa.
Te légy az ő tekintélye, Te légy az ő hatalma, Te légy az ő erőssége.
Sokszorosítsd meg fölötte áldásodat † és kegyelmedet.” 

 

(a püspökszentelés szertartása, részlet)

 

„Voltam falusi káplán és hitoktató, szövetkezeti vezető, gimnáziumi hittanár, városi és falusi hívek plébánosa. Új papjaim törekvései és nehézségei nem ismeretlenek előttem. Veletek akarok munkálkodni, mint első a munkában, és a munkához elengedhetetlen imádságban, atyai szeretetben. Eszményem a hívekért buzgón munkálkodó és a saját lelkét tökéletesítő, a Jézus Szíve szerint való papság.” (részlet Mindszenty József püspöki székfoglalójából)

„Árpádházi Szent Margit liliomos, misekönyves alakja azért foglal helyet a címerben, mivel Szent Margit szenttéavatása idején kerültem kapcsolatba egyházmegyémmel; másrészt alakja felidézi az összes magyar szenteket és Veszprém szent múltját is, a szent Pannoniát, a Pannonia sacrát.” (Mindszenty József)

„Mindszenty hite a mindennapokban is dinamikus. A népből származik, ahhoz közel áll: tudja, mi fáj az egyszerű embernek közvetlenül és azt ki is mondja. Hite szinte egy az emberségével: életközelség. Mindszenty nem tudományos istenkereső, hanem az Istent élő ember. Ezért találja meg mindig a helyes szót és témát, ha népéhez szól. Naponta legalább kétszer prédikál, sőt néha, ha két faluban bérmál, négyszer, legalább 4-5 rövid köszöntőt és felköszöntőt mond és soha nem látok a kezében a legkisebb jegyzetet sem, soha nem ismétel és, amit mond, arra nem lehet nem odafigyelni. Mindennap du. 2 órakor asztalt bont, és egy-két kilométerre és a néppel együtt gyalog vonul rózsafűzért imádkozva a temetőbe »mert nemcsak ti, élők, de a halottaitok is az enyémek«.

A királypártisága nem egy elavult és elmúlt rendszerhez való szolgai ragaszkodás politikai vagy akár egyházi érdekből, hanem a maroknyivá csökkent magyarság jogfolytonossági igénye a Kárpát-medencében. Küzdelem, helytállás, hitvallás az eleme. A szívem, az eszem, az életem Mindszenty felé húz: Őbenne nincs hasadás. Egy darabból van öntve. Amit másoktól követel, azt maga is éli és szenvedi. Nem láttam rövid földi éveimben senkit, aki a mindennapokban annyira szerette volna a Krisztust és Egyházát, mint ő. Soha nem hízeleg se fölfelé se lefelé. Soha nem látom örülni a rossznak, még akkor se, ha ellenfelei követik el és ő abból hasznot húzhatna. A pénzzel, a bírvággyal szemben független; számára az anyagi javak arra valók, hogy azokat jó célra fordítsa. A mindennapi életében teljesen igénytelen anélkül, hogy elvesztené egy pillanatra e világ jó dolgainak nemes és mély megbecsülését. Sokat imádkozik, még többet dolgozik.” (Mészáros Tibor vallomása)

„Zalaegerszegen Mindszenty, a lelkipásztor tele volt eredetiséggel. Eredetiség jellemezte mint főpásztort is. Rendkívül finom lelkipásztori érzéke volt. Ez a nyilvánvaló körleveleiből, tetteiből, intézkedéseiből. A lelkipásztori érzék vezette, hogy Veszprémben a letartóztatásakor püspöki díszbe öltözzék és áldást osztva, papjaitól és kispapjaitól körülvéve gyalog menjen a rendőrségre, míg a meglepett, tehetetlen rendőrök szégyenkeztek a menetben. Lelkipásztori érzéke vezette, hogy a fogházban kispapjait pappá szentelje. »Különös papszentelés volt az! Tíz kispapnak volt egy gyertyája, egy karingje, egy miseruhája, de majdnem mindegyiknek volt egy fegyveres őre!«” (Füzér Julián OFM)

„Kedves fiaim, most pedig imádkozzunk azokért, akik a börtönbe juttattak bennünket.” (Mindszenty József)

„Édes jó Fiaim! Ezt a karácsonyt mindnyájan másképp képzeltük el. Ti a Szeminárium csendjében és én azt hittem, hogy körötökben ajándékosztással kedveskedhetem nektek. De Isten nem így akarta. Ma osztozunk a földre szállt kis Jézus szegénységében. Ma jobban hasonlítunk Hozzá, mint bármikor máskor. Gondolatban mindnyájan hazaszállunk, és ki-ki látja édesanyját, szüleit, testvéreit, vagy kedves hozzátartozóit. Én is látom drága jó édesanyámat, aki most fiáért és fiának a fiaiért imádkozik. Kétszeresen imádkozik ma értünk. (Mindszenty József)

„A sötétség órája volt az, amely egyszerre szállt az ország fölé Nyugatról és Keletről: a barna és a vörös veszedelem.

1944-ben a magyar föld a világtörténelem két legvérengzőbb diktátorának hadszínterévé vált.” (Mindszenty József)

Az oldal tetejére