a város-plébános

„Magam csak lelkipásztor akartam maradni. A lelkipásztori életben a politikát szükséges rossznak tartottam. De mivel a politika ledöntheti az oltárt, az volt a felfogásom, hogy határozott kiállással megakadályozhatjuk a vallásellenes, társadalmakat romboló mozgalmak hatalomra jutását.”

25 éves város-plébánosi munkássága alatt folyamatos közírói tevékenységet folytatott, fontos eszköznek tartotta a katolikus sajtót, aminek köszönhetően hívei kevésbé voltak kitéve a politikai félretájékoztatásnak. Sokszor szót emelt a kormány társadalom- és birtokpolitikája, valamint a nemzetiszocialista és a nyilas propaganda ellen. Az 1930-as években a szélsőjobboldali veszély elleni összehangolt védekezés érdekében elvállalta a Teleki Pál-féle pártpolitikától mentes Nemzetpolitikai Szolgálat dél-dunántúli szervezését.

1942-ben Horthy István kormányzóhelyettessé választását követően aláírásgyűjtést kezdeményezett a névlegessé vált királyság helyreállítása érdekében. Legitimistának vallotta magát, úgy gondolta, a királyság nem elavult intézményrendszert jelent, hanem megújulásra képes hagyományok, vallási és nemzeti értékek összességét.
A zsidóüldözés idején néma tüntetésként rendszeresen mutatkozott nyilvánosan,
sétált karonfogva a plébániája szomszédságában lakó rabbival.