1. Dr. Márfi Gyula: Mindszenty-szobor a veszprémi érseki palotában

2014.09.01 10:00

 

Nyilas fogságba hurcolásának 70. évfordulóján helyeztük el a veszprémi érseki rezidencia lépcsőházában Raffay Béla szobrászművész Mindszenty József bíborost, egykori veszprémi megyéspüspököt ábrázoló szobrát, amely egy Sydney-ből hazatelepült honfitársunk, Sárkány Ambrus nagylelkű adománya. A szép alkotás megáldására május 7-én, a Veszprémi Főegyházmegye társvédőszentjének, Boldog Gizellának ünnepén került sor.

Ez az esemény is tudatosította bennem, hogy Mindszenty József utóda vagyok, és méltatlanságom ellenére – ahogy a költő mondja – hozzá kell mérnem magam, az ő szemével kell néznem dolgaimat és a változó világot. Igaz, hogy Mindszenty József csak másfél évet töltött Veszprémben (1944–45-ben), abból is fél évet a veszprémi börtönben és a sopronkőhidai fegyházban, mégis büszke vagyok rá, hogy sok kiváló elődöm közt az ő neve is szerepel.

Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy 1999 októberében együtt ebédelhettem Szent II. János Pál pápával. Az asztaltársaságban számos neves személyiség volt, mint például a párizsi és a brüsszeli bíboros érsek vagy Hans Kolvenbach, a jezsuita rend akkori generálisa. A Szentatya őket természetesen ismerte, néhányunkat azonban nem. Amikor én bemutatkoztam, az idős pápa néhány másodperces gondolkodás után ezt mondta: „Mindszenty József utóda vagy.” Ekkor lettem én is „valaki” a társaságban. Mert – legyünk őszinték – veszprémi érseknek lenni Rómában nem nagy dolog, de Mindszenty utódának lenni: az már valami. Ha a gasztronómoknak Magyarországról a tokaji bor jut az eszükbe, a bokszolóknak Papp László, a futballistáknak Puskás Ferenc, akkor az egyházi embereknek Mindszenty József. Bár itt azért megjegyzem, határainkon kívül rengetegen ismerik még Tóth Tihamér nevét is, aki mindössze két hónapig volt veszprémi püspök, ifjúsági könyveit viszont ma is számos országban olvassák.

Mindszenty József zalaegerszegi apátplébános korában majdnem 500 oldalas művet írt, melynek címe: Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. Elgondolkodtam azon, melyek voltak a legjelentősebb közös vonások a két nagy formátumú főpap között. Nekem három tulajdonság ragadta meg a figyelmemet.

Az első volt a mély hitből fakadó egyházias lelkület. Mindketten példás életű, feddhetetlen erkölcsű papok voltak, kiket a Katolikus Egyház érdekeinek szolgálata motivált mindenekfelett. Voltak esetek, amikor talán az elvárhatónál is keményebbek és szigorúbbak voltak, de mindig az a tudat vezérelte őket, hogy így szolgálják Isten dicsőségét és az Anyaszentegyház javát.

A másik közös vonásuk volt a tüzes hazaszeretet. Mindszentyről csak egy esetet említek. Egy forró nyári este, fárasztó utazás végén megérkezett Johannesburgba, a Dél-afrikai Köztársaság fővárosába. Kísérői mind pihenésre vágytak. Mindszenty azonban megtudta, hogy az egyik johannesburgi kórházban betegen fekszik egy magyar származású asszony, mire azonnal kocsiba ült és elvitette magát ahhoz az asszonyhoz, és elbeszélgetett vele. Az sem zavarta, hogy a beteg református vallású volt. Református, de magyar.

Végül megemlítem a hihetetlen munkabírást, amely mindkettejüket jellemezte. Mindszenty József – mint már említettem – csak egy jó évet dolgozhatott veszprémi püspökként, de ez alatt az egy év alatt 24 új lelkészséget és 11 iskolát alapított. Zalaegerszegi apátplébánosként, illetve püspöki biztosként 19 új templomot építtetett, további 9 misézőhelyet létesített. Ő építtette a Notre Dame Nővérek kolostorát és iskoláját, de nevéhez fűződik számos más beruházás, szeretetotthon, nyomda, még egy múzeum is.

Befejezésül Benjámin László „Emléknél többek” c. versének pár sorát idézem püspökelődömre, Mindszenty Józsefre gondolva: „Figyelmes tekintete követ a halál árkain túlról is, szemével nézem dolgaimat, vele mérem magam s vele a változó világot. Emléknél több ő…”

Teljes tartalom megtekintése