2. VI. Pál pápa boldoggá avatása

2014.09.01 10:00

Október 19-én Rómában Ferenc pápa a boldogok sorába iktatja Tiszteletreméltó VI. Pál pápát, aki folytatta és lezárta a II. Vatikáni Zsinat korszakalkotó munkáját, megvédte és új alapokra helyezte az Egyház társadalmi és családerkölcsi tanítását, nagy lendületet adott az emberi élet védelmében folytatott küzdelemnek és a keresztény egységtörekvéseknek. A katolikus milliók lelkipásztori ellátása érdekében párbeszédet folytatott és megegyezésre törekedett még a kommunista önkényuralom képviselőivel is. Sürgette az Egyházon belüli testvéri párbeszédet. Egy különösen nehéz korszakban az életszentségre törekedve töltötte be péteri hivatalát.

Szenttéavatási eljárása 1993-ban kezdődött, életszentségét XVI. Benedek pápa 2012-ben ismerte el, azóta írhatjuk neve elé, hogy tiszteletreméltó. A boldoggá avatásához szükséges csoda 2001-ben Kaliforniában történt: életben maradt és meggyógyult egy orvosilag menthetetlennek ítélt magzat. Édesanyja az orvosi javaslat ellenére döntött a magzat kihordása mellett, a fiú ma is él és egészséges. A csodát idén májusban fogadta el a Kongregáció és ismerte el Ferenc pápa.

A boldoggá avatás előtt álló pápa „egészen átadott életét” Kránitz Mihály atya a közelmúltban így méltatta:
„A sokszor töprengő, de mindig világos elveket valló pápa fáradhatatlanul szolgálta az Egyházat és vezette az embereket Krisztushoz. Névválasztása alapvető szándékát jelezte: Pál apostol példájára örömhírt vinni a nemzeteknek. Ezért is hirdette meg az »új evangelizációt« és szólította fel az egyház tagjait a hiteles keresztény tanúságtételre. VI. Pál pápa törekedett az egyszerűségre. Végrendeletében úgy intézkedett, hogy holttestét fakoporsóban, földbe ásott sírban temessék el a Szent Péter-bazilika altemplomában elődje, az immár Szent XXIII. János pápa mellé. Joggal várhatja Isten népe, hogy az életszentség hírében elhunyt főpásztorát először a boldogok, majd később a szentek között tisztelhesse.”
2004-ben az Új Ember hasábjain írtam VI. Pál pápa és Mindszenty bíboros kapcsolatáról és közös boldoggá avatásuk szívemben élő reményéről. A Mindszenty Alapítvány tiszteletadásaként ebből a cikkből szeretnék néhány részletet felidézni.

1971-ben megható eseménynek lehetett tanúja az Örök Város: VI. Pál pápa hívására Rómába érkezett Magyarország prímása, Mindszenty József. A Szentatya kézenfogva vezette be a magyar bíborost a Szixtuszi kápolnába, méltóságteljesen úgy fordulva, hogy végül az idős és az üldöztetésben megviselt főpap kerüljön a megtisztelő jobb oldalára. Erről a jelenetről fénykép is készült, ami bejárta a nyugati sajtót, aztán elfelejtődött. A kép Mindszenty József életének utolsó éveiben került elő ismét, amikor a bíboros ezt sokszorosíttatta és dedikálta azok számára, akik tőle névaláírást kértek.

VI. Pál pápa legfőbb pásztori szolgálatának egyik, saját bevallása szerint legfájdalmasabb döntésére 1973 és 1974 fordulóján kényszerült, Mindszenty József pedig életének egyik nehéz keresztjét vette magára, amikor a pápa az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította. Miközben azon gondolkoztam, hogy legbelül vajon hogyan élte át mindezt a pápa és a bíboros, megviselte-e kettejük kapcsolatát az, ami történt, ismét kezembe vettem a dedikált fényképet.

Hogyan csalódhatott volna Mindszenty József „élete útmutató csillagzatában”, ahogy érseki székfoglalójában nevezte egyházát, amit szeretett „Anyának” hívni? A pápa személye pedig hagyományos magyar katolikus neveltetéséből és egyházi érzékéből adódóan szent volt és sérthetetlen. A dedikálásra használt fényképmásolatok arról tanúskodnak, hogy az 1971-ben személyesen átélt kölcsönös megbecsülés nem halványult el 1973 télutóján, és ezt ilyen érzékeny módon is ki kellett mutatni azok előtt, akik Magyarország számkivetett főpásztorától kértek a maguk számára névaláírást. Amikor az érsekprímási cím használata helyett ezt a képet kapták válaszul, akkor ez a pápahűség megvallása volt.

1971-ben VI. Pál négyszemközt arról biztosította a hercegprímást, hogy megtartja őt atyai szeretetében és az életáldozatával összeforrt érsekprímási méltóságában. Biztos vagyok benne, hogy ez volt Róma püspökének valódi szándéka, és ha a kényszer rávitte is az esztergomi szék megüresítésére, a személyes érzésein ez mit sem változtatott. Bizonyítják ezt a bíboroshoz kézzel írt levelei és számos pápai megnyilatkozás. VI. Pál pápa szívében Mindszenty József mindig az maradt, aki volt: Magyarország hitvalló főpapja és szentje, ami bármilyen címnél többet jelent és ér!

Mindezidáig gyakran imádkoztam azért, hogy kettejüket ugyanazon a napon, együtt avassa boldoggá és szentté a szeretet és a kiengesztelődés krisztusi egyháza. Ebben a széthúzó világban és különösen ebben a megosztott magyar hazában ez a közös kanonizálás ugyanolyan félreérthetetlen jelkép lehetett volna, mint a bíboros utolsó éveinek dedikált fényképe.

Mostantól Boldog VI. Pál pápa közbenjárását is kérve imádkozzunk azért, hogy a két, közel ugyanabban az évben megindított szenttéavatási eljárás utolérhesse egymást, és a mély hittel és emberséggel megáldott pápával együtt a boldogok sorában tisztelhessük az ő magyar bíborosát, a mi hitvallónkat, Isten Szolgáját, Mindszenty Józsefet is!

Kovács Gergely

Teljes tartalom megtekintése