3. Audienciám Mindszenty bíborosnál

2015.05.01 10:00

A 70-es években értesültem arról, hogy Mindszenty bíboros örömmel fogad Nyugatra menekült magyarokat a bécsi Pázmáneumban. Mivel a feleségemmel a bíboros nagy tisztelői vagyunk, elhatároztuk, hogy következő európai utazásunk alkalmával felkeressük őt.

1956-ban menekültem Ausztriába 28 éves orvosként és 1957-ben érkeztem az Egyesült Államokba. Csodáltam a bíboros bátorságát, ahogy a háború utáni években kiállt egyháza és az egész magyarság védelmében a kommunista államhatalommal szemben. Feledhetetlen személyes élmény volt számomra 1946 tavaszán a budai Szent Imre Gimnáziumban tartott beszéde: elkápráztatott bennünket, közvetlenül érettségi előtt állókat, a magyar történelemben való jártasságával. Amerikai feleségem a bíboros elítélésének idején egy katolikus középiskola növendéke volt, ahol mély részvéttel követték a kirakatper eseményeit. Feleségem őt az Egyház mártír bíborosának, élő szentnek tartotta. Kislányunkkal együtt nagy várakozással készültünk a személyes találkozásra, melyre 1972 júliusában került sor. Negyven év múltán is pontosan emlékszem a találkozás minden részletére.

A Pázmáneumba érkezve egy magyar nővér fogadott bennünket, majd egy teremben vártunk a bíborosra. Ő rövidesen belépett, és barátságos mosollyal, érdeklődő tekintettel közeledett felénk. Mi felálltunk és én könnyes szemekkel, elcsukló hangon, a ciszterci diákok latin Laudetur Jesus Christus köszöntésével hajtottam fejet és csókoltam meg főpapi gyűrűjét. Ezt tette feleségem és kislányom is. Amikor leültünk, első kérdése az volt, hogy miért jöttünk? Azt válaszoltam, hogy az áldását kérni, ami elkísérne egész életünkben. Jóságosan bólintott, de az áldást a végére hagyta. Egy sor személyes kérdése volt hozzám. Ezekre felelve röviden bemutattam feleségemet, megemlítve, hogy mennyire ismerte a bíboros élettörténetét, még mielőtt a gondviselés velem összehozta volna. Ezután részletesen érdeklődött városom, Cincinnati magyar közösségéről. Akkortájt én voltam a helyi Amerikai-Magyar Társaság elnöke, így meg tudtam válaszolni ezeket a kérdéseket.

Ezután a magyar történelemről beszélt nekünk. Ugyanúgy lenyűgözött ismereteivel, mint amikor először hallottam őt diákként. Kifejtette gondolatait az Egyház és az ateista kormányok közötti megegyezésről is, arról a nagy veszélyről, ami szerinte nem csak a magyar, de az egész világegyházat is fenyegeti, ha az akkortájt folyó tárgyalások, a nyitás Moszkva felé, megegyezésre vezetne. Az orosz ortodox egyház történetéből hozott fel több esetet. Ezeknek a megegyezéseknek lett aztán az eredménye, hogy két-három generáció Isten nélkül nőtt fel.

Az audiencia végén megáldott bennünket. Mi pedig búcsút vettünk a magyar egyház Pázmány után második legnagyobb bíborosától és a XX. század legnagyobb magyarjától, aki számunkra egy élő szent volt. Áldásának hatása mindhármunkat elkísért életünk ezt követő évtizedeiben.

Dr. Tápay Miklós
orvos, közíró (Ohio)

Teljes tartalom megtekintése