Dr. Barna Gábor: Az elmélkedő Krisztus-imádság. Az Élő Rózsafüzér imádsága és egyesülete

2017.05.10 11:21

Amikor a szentolvasót imádkozzuk, alig gondolunk történetére. Előfordulhat, hogy egy kívülálló számára a rózsafüzér csupán formális és egyhangú imádságismétlés. Pedig teológiailag annak a jézusi felszólításnak tesz eleget, hogy „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.” (Mt 7,8-8)

Az imaismétlés, imasokszorozás nagyon régi dolog. Visszanyúlik az ókeresztény korra. A szentolvasó mai formájában természetesen újabb. Formáját a XV. századra nyerte el, amikor az olvasó imádságai is kialakultak: a Miatyánk mellé az Üdvözlény Mária. Az imádságok 150-es száma a 150 zsoltárnak felel meg, és szerzetesrendi keretek között formálódott. Nagy újítás volt abban a korban, hogy az Üdvözlégy imádságokhoz meditációkat kapcsoltak. A tizedekre osztott háromszor öt titoksor, Jézus Krisztus életének örvendetes, fájdalmas és dicsőséges epizódjait kronologikus sorrendben felemlegetve, s mindezt Mária személyéhez és tiszteletéhez kötve, a XIV–XV. századra nyerte el végső formáját. Ettől kezdve ha valaki elmondta a szentolvasót, akkor végigimádkozta a Megváltó megtestesülése örömteli, szenvedése drámai eseményeit, s mindennek a feltámadás adott eszkatológikus keretet. A szentolvasó így lett és maradt máig egy elmélkedő Krisztus-imádság. Aki elmondja, lényegében megváltásunk történetét imádkozza és elmélkedi végig.

Az 1470-es években már megszerveződtek a szentolvasó végzésének társulatai is a Rajna vidékén. Ezek demokratikus egyesületek voltak, hiszen a kölni társulatban például a helyi polgárok mellett tag volt a német-római császár. S két évtized múlva már a magyar városokban is működtek a társulatok. 1571-ben, a Földközi-tengeren a török birodalom ellen vívott lepantói csatában a keresztény hajóhadat a Szűzanya közbenjárása vezette győzelemre. V. Pius ennek emlékére rendelte el a Rózsafüzér Királynéja ünnepét október 7-ére. A pápák mindmáig töretlenül támogatják a rózsafüzér-ájtatosságokat. Az 1600-as évek közepén Itáliában megalakult az Örökös Rózsafüzér imatársulata, amely Magyarországon is elterjedt, mára azonban visszaszorult. Imaórák keretében egy-egy tag mindig, éjjel-nappal imádkozta a szentolvasót.

A forradalmaktól, háborúktól megviselt Franciaország Lyon városában, 1826-ban egy Jaricot Mária nevű asszony úgy próbálta meg a rózsafüzért népszerűbbé tenni, hogy nem kívánta meg a 150 Üdvözlégy és titok egyidejű, folyamatos elmondását, hanem azt egy 15 fős csoport tagjaira kiosztva, a titkok havi cseréjével végeztette. Lényegében így imádkozzuk ma is. S ezt a formát nevezte el Élő Rózsafüzérnek. Mindez jól mutatja, hogy időről-időre meg tud újulni az imádság és az imádság végzésének közösségi kerete is. Az imádkozásnak ez a formája német és olasz közvetítéssel, bencés segédlettel már az 1840-es évek közepén eljutott Magyarországra. Első társulatai Kolozsváron és Győrben jöttek létre, majd sok más városban és településen is. Népszerűségét növelte és fenntartja, hogy akár otthon, munka közben is végezhető.

1885-ben már havi folyóirata is elindult a domonkosok szerkesztésében „A Legszentebb Rózsafüzér Királynéja” címmel, ami egészen a II. világháborúig országosan összefogta a rózsafüzér társulatokat. IX. Pius pápa 1877-ben a rózsafüzér minden formáját (régi, Élő, Örökös) a Szent Domokos-rendre bízta. Örülnénk, ha előbb-utóbb ismét az ő lelkiségi irányításuk alatt működhetne. A domonkosok összeírták a működő társulatokat, amelyek élére az ő hozzájárulásukkal neveztek ki vezetőket. A XX. század első felében több mint másfél millió tagja volt. Biztos, hogy máig a legnagyobb vallási társulat, a legnagyobb „civil” szervezet Magyarországon, de rejtőzködő.

A szentolvasó legutóbbi megújítását Szent II. János Pál pápának köszönhetjük. A világosság olvasójának bevezetését magyar imahagyományokra, az ún. csíki olvasóra alapozva tette meg. Legyünk erre büszkék. A tanító Jézusról szóló titkokat, a világosság olvasóját hasonlóan imádkozták a Székelyföldön már egy évszázaddal ezelőtt is. S azóta már nem 15, hanem 20 fős csoportok imádkozzák egy időben a teljes rózsafüzért, ami ettől válik élővé.

Az évszázadok egymásra épülő tapasztalata megmutatta, hogy a szentolvasó hathatós imádság. Nemcsak imameghallgatások mutatják erejét, Mária közbenjáró segítségét, a rózsafüzér áthatotta a művészeteket is. Számtalan nagy művész festette meg, vagy öntötte szoborba a Rózsafüzér Királynéját. Ott van a zeneirodalomban, Liszt Ferenc rózsafüzéres szonátáiban, de megihlette költőinket, a legnagyobbak közül például Pilinszky Jánost is. Az imádság végzésének új formája, amikor imalánccal vesznek körül egy települést, ősi liturgikus és szimbolikus formákat ötvöz. Tükrözi az Isten irgalmába vetett bizalmat, s Mária közbenjárását kérő reményünket.