"Üdvözlet a szabadsághozóknak" - Mindszenty emlékére

2016.10.18 11:45

Kortárs művészek kiállítása nyílt az esztergomi Rondella Galériában

 

Belépve az esztergomi Rondella kiállítóterébe, engedtem, hogy hassanak rám a kortárs művészeti alkotások, melyeknek ez a lényege: az alkotók és a befogadók közötti párbeszéd.
A kiállítás kurátora Sipos Endre festőművész, pedagógus (kedves kollégám és barátom), két fontos szempontra hívta fel a figyelmemet. Az egyik, hogy szinte minden alkotáson tapintani lehet az azonosulás élményét Mindszenty bíborossal. Az „Üdvözlet a szabadsághozóknak” c. kiállítás másik alapélménye a szabadság és a rabság nagyon határozott szembeállítása, és Mindszenty bíboros személyes sorsában megragadva egy tágabb értelmezése, melyben a rabság a harc, a küzdelem, a szabadság pedig a beteljesedés, az örök élet szinonimája. Ez a kiállítás kitágítja a horizontunkat, nagy-nagy köszönet ezért minden szervezőjének és alkotójának!
A kiállítás harmadik főszereplője az alkotók és a befogadók mellett egy szabadsághozó, szabadsághordozó történelmi személyiség: Mindszenty József. Amikor ő 1945. október 7-én elmondta esztergomi székfoglaló beszédét, ilyen mondatok hangzottak el a kilőtt ablakú, viharos széltől vert Prímási Bazilikában:

„Nem jövök Róbert érsek keménységével; atyátok akarok lenni!”

„Nem jövök Széchenyi és Kopácsy dúsgazdagságával, pedig de jó volna ez a török időknél koldusabb, levérzettebb magyar nemzetnek! – Mondom ezt anélkül, hogy sírnék a földiek miatt.”

„Az elszakadt partok ellenében a lelkipásztorkodáson van a hangsúly. Akarok jó Pásztor lenni, aki, ha kell, életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért.”

„Legyünk mi most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni úgy, ahogy eleink imádkoztak, lesz honnét erőt és bizalmat merítenünk.”

Ezeket a máig ható üzeneteket szeretném hangsúlyozni mottószerűen felidézve Isten Szolgája Mindszenty József életútját:
– 25 éves lelkipásztori működését Zalaegerszegen a hitélet elmélyítése mellett a társadalmi igazság nem üres szavakban, hanem tettekben megmutatkozó szolgálata jellemezt;
– 1944-es bebörtönzése az alapvető emberi értékek melletti bátor kiállásának pillanata, a humánum és a békevágy megnyilvánulása a II. világháború borzalmai közepette;
– esztergomi érsekségének rövid ideig tartó aktív időszakában és élete végén a számkivetett magyarság lelki gondozása során az Egyház és a magyarság jogvédelme mellett újra a hitélet (az imádság és az engesztelés nagy lelkipásztori programja) erősítése a legmeghatározóbb.
Ha végigtekintünk Mindszenty bíboros életútján, akkor azt érezhetjük, hogy az ő főpásztori működése rendkívül életigenlő. Személyiségének különlegessége (ellentmondásai) mellett ebben érzem nem szűnő aktualitásának is a titkát.
Mert neves prímáselődeihez képest tényleg nem hozott magával nagy gazdagságot, amivel itt Esztergomban építkezhetett volna, mégis hozzájuk képest sokkal nagyobb és sokkal maradandóbb nevet szerzett magának azzal hogy egész életében sorsközösséget vállalt népével és szüntelen atyai gondoskodással viseltetett iránta!
Mindszenty József emléke élő, tisztelete virágzik, boldoggáavatási eljárása folyamatban van, és 1956 kerek évfordulóján sem csak az antikommunista szabadsághősre emlékezünk, nem elsősorban a nemzeti hőst idézik ezek a festészeti alkotások sem: hanem a Fidelissimus in tribulatione pastor-t, „az üldöztetés idején leghűségesebb pásztort” (ahogy az esztergomi sírfelirat is mondja), a belső szabadság hordozóját!

Isten áldása legyen ezen a méltó, tartalmas és szép Mindszenty-kiállításon!
A kiállítás október 30-ig látogatható. További információk az Esztergomi Vármúzeum honlapján  és a Magyar Kuríron olvashatók.