Vértanúink-Hitvallóink | 2013. szeptember

2013.09.01 10:00

Dr. Erdő Péter: Megemlékezés Szent István királyról
Homília Szent István halálának 975., szentté avatásának 930. évfordulóján

Székesfehérvár, augusztus 14.

Nagyboldogasszony ünnepének előesti szentmiséjét mondjuk. Hálával emlékezünk meg Szent István királyunkról, aki 975 évvel ezelőtt költözött az örökkévalóságba. Földi országát a hagyomány erős tanúsága szerint az isteni Gondviselésre bízta, a Boldogságos Szent Szűz anyai pártfogásába ajánlotta. Maga pedig belépett abba az országba, ahol nincs szenvedés, nincs hamisság, ahol Isten irgalma és szeretete ragyog.
Mária mennybevételének ünnepe tudatosítja bennünk, hogy a Boldogságos Szűz előttünk jár a szentek útján. Ha róla hisszük, hogy emberi teste szerint is átment abba a csodálatos létbe, amit örök üdvösségnek nevezünk, akkor a többi szentek elköltözését is méltán ünnepeljük, mint mennyei születésnapot. Ha mi mindannyian, élők és megholtak reménységgel várjuk testünk feltámadását, akkor már most, itt a földön különleges tiszteletet érzünk az egész ember, a test és a lélek iránt.
Ennek a tiszteletnek egy ősi és kiemelkedő formája az ereklyék megbecsülése. A vértanúk és a szentek sírja közelében a kezdet kezdetétől imádkozott az Egyház. A szentek ünnepén díszes tartóba foglalt földi maradványaikat már az ókorban kihelyezték tisztelet céljából a templomokban. Ereklyével tartott körmenetről is nagyon régről tudomásunk van. Már Szent Ágoston megemlékezik arról, hogy Szent István első vértanú ereklyéit nyilvános körmenetben hordozták (De civitate Dei 22,8).
Itt, Székesfehérváron is megszentelt földön állunk. Az ősi királyi temetkezőhely nemzetünk nagyjainak maradványait őrzi. Szent István király sírját is éppúgy, mint Szent Imre herceg nyughelyét már nagyon korán vallásos tisztelet vette körül. Később zarándoklatok indultak erre a helyre. Amikor 930 évvel ezelőtt, 1083-ban VII. Szent Gergely pápa rendelkezése nyomán megtörtént István király szentté avatása, jobb keze már nem volt a sírban, hanem külön őrizték, mert csodálatosan épségben maradt. A mai napon a Szent Jobb ereklyéje újra visszatért ide, Székesfehérvárra. Az a jobb kéz, amely István király egész uralkodását a legragyogóbban jelképezi.
A Bibliában a jobb kéz a cselekvő erő kifejezése. Isten jobbja győzelemre segíti a népet az ellenséggel szemben (pl.: Kiv 15,6), védelmezi a benne bízókat (Zsolt 18,36). Szent István igazi keresztény uralkodó volt, szeretettel és felelősséggel védelmezte népét. Bölcsen szervezte országát, valóban a hit sziklaalapjára építette egész művét. Ezért tudott közösséget találni Európa népeivel. Ezért, a szilárd keresztény hit erejével tudta kivívni azt a bizalmat, ami független országának tartósan helyet teremtett a nemzetek családjában. Talán erre is érvényes Vaszary Kolos prímás megállapítása, aki a honfoglalás milleniumán tartott ünnepi beszédében így fogalmazott: „Magyarországot a kard szerezte, de a kereszt tartotta meg.”
Szent István Intelmeiben első helyen szól a hit megőrzéséről. Nem csupán udvariasság, nem csupán az ünnepi stílus miatt került ez a téma Szent István művében minden más kérdés elé. Az emberiség nagy törvényhozói alkotásaiban Hammurabi törvénykönyvétől Iustinianus császár codexéig rendre megjelenik a vallásos hivatkozás. És nem csupán azért, hogy az uralkodó vagy a törvényhozó testület a saját tekintélyét megerősítse. Ennél többről van szó: az emberi közösség, ha igazán független, a mindenséggel méri magát. El kell helyeznie önmagát a kozmoszban, meg kell találnia a saját szerepét a létező világmindenség összefüggésében. E nélkül ugyanis az adott közösségnek nincs értelme. Nincs olyan eszmény, nincs olyan érték, ami az összefogást, az áldozatvállalást, a felelősséget igazolná.
A körülöttünk megtapasztalható anyagi világ egésze sem értelmezi teljesen önmagát. Ahogyan nő az emberiség tudáskincse, úgy lesz egyre tágabb a kör, ahol az ismeretlennel találkozunk. Ha arra várnánk a saját helyünk megtalálásához, hogy a létező világmindenség minden részletét pontosan kiismerjük, ehhez valószínűleg nem lenne elég az emberiség egész története. De Szent István a hitet választotta. Azt a hitet, amely nem csal meg (vö. Róm 5,5). Ha van értelme a világmindenség létének, ha az emberiség nem történelmi véletlenből keletkezett, hanem a mindenható Isten gondviselő szeretete kíséri, akkor van értelme a népek, a családok, az egyes ember életének is.
Szent István műve a hit, a remény, az értelem és a harmónia nagyszerű alkotása. Személye és öröksége ma is égetően aktuális. Ő egységbe foglalta népét, az ő uralma alatt biztonságban lehetett együtt minden magyar törzs, de még a kísérőik is szlávokkal, németekkel, vendégekkel az akkori világ közeli és távoli tájairól. Szent István népe úgy volt együtt, hogy nem csupán, nem elsősorban valamilyen közös veszély vagy ellenség fogta egybe, hanem egyesítette első szent királyunk hite és jövőképe. Ez tette lehetővé, hogy emelt fővel és nyitott szívvel találjuk meg a helyünket Európa közepén.
Adja Isten, hogy népünk ma is megtalálja a hit, a bizalom, az egység és a megmaradás útját. Ebben segítsen minket a Boldogságos Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának pártfogása és Szent István királyunk közbenjáró imádsága. Ámen.

 

 

Hol a te győzelmed?
Sándor István boldogsága

Sándor István vértanú szalézi szerzetes boldoggá avatása előtt megnyílt az út, amikor a nagyhéten Ferenc pápa elfogadta vértanúságát. A boldoggáavatási eljárás hét évvel ezelőtti elindításakor mindez nagyon távolinak tűnt. Úgy éreztük, hogy számunkra fontos az ő alakja, története, hite, de a világegyház számára mindez elenyésző. És most azzal szembesülünk, hogy a Szentatya kiválasztotta őt arra, hogy a mai korban mindnyájunk példaképe és bátorítója legyen.
Hogyan lehet egy mai keresztény példaképe a kommunista rezsim áldozata? Mit mondhat nekünk egy szerzetes, aki 99 évvel ezelőtt született? De talán szűkítsük le a kérdést: miért jelentős Sándor István személye a mai magyar szaléziaknak? Ha csak felületes szemlélői vagyunk az életének, akkor erre a kérdésre adott válaszunk megegyezik majd a vértanúk tiszteletére adott felelettel. Hite melletti kitartása, Krisztus iránti személyes hűsége tette őt vértanúvá és példaképpé. Egy nehéz korban, amikor sokan a kompromisszumot keresték ő nem félt kitartani a rábízott fiatalok mellett, mert tudta, hogy így marad hűséges hivatásához. Ez minden vértanúság forrása.
Mai gondolkodásunk nem érti meg a vértanút. Miért nem keresett más megoldást? Biztos, hogy csak így élhette meg a hűséget? Ugyanakkor kissé ellentmondásosan, korunk keresi a hőst, a héroszt, a félistent. Akció- és kalandfilmek szereplőit bámulják és bálványozzák a fiatalok. Mi a különbség? A filmhősök mindig zajos sikert aratnak és a történet végén győztesen távoznak a mozivászonról. A vértanú meghal, elbukik. Igaz, hogy lelkesítő az ő példája is, de úgy érezzük, nem követhető. Mert a halál lehet felemelő, de nem sikeres. Az igazi kérdést az összehasonlítás így teszi fel: te hol akarsz győzni, te mit tartasz sikernek?
És itt szembesülünk hitünk nagy titkával. Mert ha nem hiszünk a feltámadásban és az örök életben, akkor e világban kell sikert elérni, győzedelmeskedni. A vértanúk végső soron a feltámadásba vetett hittel éltek és hozták meg döntéseiket. A Feltámadottat követték a halálba, mert tudták, hogy az ő életáldozatuk, Krisztuséhoz társulva, az örök élet kapuja. Persze ettől a hittől még nem volt könnyű meghozni a döntést. De ez megadta a kellő reményt. A hitből fakadó élet, azaz a személyes, bensőséges Krisztus-kapcsolat nélkül senki nem meri feláldozni életét. A vértanúság a Krisztusban megélt élet koronája. A mindennapok hűségében megélt lelki élet készíti elő a nehéz helyzetekben, kísértésekben is szilárd állhatatosságot.
Sándor István vértanúsága is ezt mutatja. A kicsi dolgokban, napi munkában megvalósuló, fiatalok melletti elkötelezettsége készítette, erősítette lelkét a vértanúságra. Nem csak egyszer, egy hősies pillanatban döntött a magyar fiatalok mellett, hanem szerzetesi élete minden imádságában és minden munkájában. Az ő vértanúsága minket is meghív a hétköznapok megszentelésére, aminek szalézi útja számunkra a közös imádság és a közös munka. Bosco Szent János atyánk, rendalapítónk karizmáját követte ebben is. Don Bosco sokat beszélt a fiataloknak az állapotbeli kötelesség teljesítéséről, mint az életszentség biztos útjáról. Növendékének, Savio Szent Domonkosnak is ezt ajánlotta. És ezt értette, élte meg Sándor István is. Fiatalon nem volt jó tanuló. De már ekkor jó keresztény volt, szorgalmas ministráns. Gyermek- és fiatalkori nehézségei segítették, hogy jobban megértse a nyomdában vagy az internátusban rábízott lelkeket. Nem az eredményeket kérte számon, hanem a szorgalmat. Don Bosco szerint az állapotbeli kötelességeink teljesítése elvezet minket a lélek derűjére, a szív békéjére, amit ő egyszerűen csak vidámságnak nevezett.
A komoly, fegyelmezett munka mellett ez a vidámság jellemezte „Sándor úr” (ahogy a fiai nevezték) magatartását is a fiatalok között. A tiszta lelkiismeretből fakadó harmónia segítette őt abban, hogy mindig türelmes és megértő nevelő maradjon. Ez adott erőt az elöljárók iránti engedelmességre. Az ő példáján látjuk, hogy csak az tud fegyelmezni és alázatos lenni, aki maga is engedelmes. Csak az tud uralkodni indulatain, akinek béke van a szívében. Sándor István vértanúságának a kulcsát tehát a szalézi lelkiség alappilléreinek áttetsző megélésében látjuk. Így ő mindenkori példaképünk lehet Don Bosco útján.
De van-e más, egyéni jellegzetessége az ő életútjának, ami nekünk fontos lehet? Számomra érdekes az ő szalézi hivatásának kezdeti alakulása. Szolnokon született a gondolata, hogy szalézi legyen. Egy olyan városban, ahol nincs szalézi jelenlét. A Szalézi Értesítő egy példánya került a kezébe. Itt olvasott Don Boscóról és a rákospalotai nyomdáról először. Már Bosco Szent János kiemelte az írott szó erejét. Ezért alapított nyomdát, szerkesztett folyóiratokat, adott ki könyveket. Tudta, hogy a jó könyvek rejtve is kifejtik hatásukat. Nekünk, mai keresztényeknek is fontos a sajtóapostolkodás. Egy ajándékba adott jó könyv, egy keresztény újság előfizetése ma is előkészítheti a Lélek munkáját.
A fiatal, fogékony Sándor István a ferences atyáktól kapott lelki vezetést a szalézi hivatásában. Nagy példa ez! A jó ferencesek nem voltak féltékenyek a fiatal érdeklődésekor, nem hagyták őt magára és nem próbálták meg átformálni az útját. Nem szűk érdekeik, hanem az Isten Országa rendje szerint gondolkodtak. Képesek voltak vezetni a más szerzetes közösség iránt nyitottabb kamaszfiút, ez pedig felkészültségüket mutatja.
Sándor István életében nagy kérdés, hogy vajon miért nem kapta meg a szaléziakhoz jelentkezésekor a szülői beleegyezést? Szülei három évig váratták. Pedig édesanyja és édesapja jó katolikusak voltak. Nem látták meg, vagy nem akarták elfogadni Isten akaratát? Talán nem erről van szó. Tudták, a hivatásnak érnie kell. Amíg otthon volt és kemény fizikai munkát végzett, addig erősödhetett elhatározása. Ma talán erre sokan feladnák papi, szerzetesi hivatásuk vágyát. Sándor Istvánnak volt türelme kivárni a szülői áldást.
De még ezután is zaklatott maradt szalézi útja. Csak nehezen, késve került sor az örökfogadalmára. Erről a háború és a kötelező katonai szolgálata tehetett. De ő nem az elvesztegetett, hanem az előtte álló lehetőségeket nézte. Tudta, Krisztus a fronton is hűséges marad hozzá. Elfogadta az életében eléje kerülő nehézségeket. És mert elfogadta, azért le is győzte ezeket. Don Bosco a szaléziaktól nem kér semmilyen különleges aszketikus gyakorlatot. Azt viszont kéri, fogadják el derűvel a nehézségeket, ne siránkozzanak a kor viszontagságai felett, ne morgolódjanak az élet megpróbáltatásai között, hanem mindig a fiatalok ügyét nézzék, és csak ez számítson.
Sándor István útja Bosco Szent János atyai tanítását váltotta tettekre, erősítette meg. Nem tekintette önmagáénak sorsát, hanem minden törekvése a fiaié volt. Végül is ez a karizmánk alapja. Vértanúsága és előttünk álló boldoggá avatása csak megkoronázása az ő teljes szívvel megélt szalézi útjának. Bízunk benne, hogy példája bennünket szerzeteseket tanít és megerősít, a mai fiatalokat pedig vonzza és lelkesíti a szalézi úton.

P. Ábrahám Béla SDB
tartományfőnök

 

 

TÖBB MINT NÉVAZONOSSÁG
Cserháti Ferenc püspök St. Louisban

A Mindszenty Bíboros Alapítvány (Cardinal Mindszenty Foundation) május 22-én St. Louisban vendégül látta Cserháti Ferenc atyát, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspököt. Lelkipásztori körútja során, amelynek célja, hogy több észak-amerikai városban magyar katolikusokkal találkozzon, Cserháti püspök szerette volna megismerni a Mindszenty Bíboros Alapítvány munkáját, hiszen Cserháti atya éppen Mindszenty bíboros főegyházmegyéjében teljesít segédpüspöki szolgálatot és a Liechtensteinban bejegyzett Mindszenty Bíboros Alapítvány (Kardinal Mindszenty Stiftung) kuratóriumának is tagja.
Cserháti püspök beszámolt Mindszenty bíboros boldoggáavatási ügyének előrehaladásáról, és arról, hogy a bíboros boldoggá avatását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyöntetűen támogatja. A boldoggáavatási peranyag tervezett öt kötetéből három már elkészült és a másik kettő is hamarosan elkészül, hogy reményeink szerint 2014-ben a Szenttéavatási Kongregáció szaktestületei és azt követően a Szentatya elé kerülhessen.
„Imádkozzunk a mielőbbi boldoggá avatásért. Jó lenne legközelebb Rómában, a boldoggá avatáson találkozni!” – mondta a megbeszélésen Cserháti püspök. Hozzátette, hogy Mindszenty bíboros emlékiratai bemutatják a kommunizmus igazi arcát. Bárkinek, aki többet szeretne megtudni a kommunista egyházüldözésről, csak el kell olvasnia az ő emlékiratait. A kötet korlátozott példányszámban megvásárolható a St. Louis-i és a Magyarországi Mindszenty Alapítványnál egyaránt (ára 25 dollár, illetve 2000 forint).
A püspök méltatta a St. Louis-i alapítvány elmúlt ötvenöt évben végzett munkáját, melynek révén – amint arról részletesen beszámoltak – „Mindszenty bíboros továbbra is jelentős személyiségnek számít az Amerikai Egyesült Államokban”, és kiemelte annak fontosságát, hogy az alapítvány szerepet vállal „az egyetemes szabadságeszme fenntartásában és a család legalapvetőbb emberi közösségének védelmében”.

A St. Louis-i alapítványról bővebb információ a www.mindszenty.org angol nyelvű honlapon olvasható.

 

Teljes tartalom megtekintése