Vértanúink-Hitvallóink | 2015. május

2015.05.01 10:00

Szent József ünnepe van

Szent József liturgikus emléknapját Sopronkőhidán ünnepeltük. Erdő Péter bíboros Márfi Gyula érsekkel és az ország különböző részeiből érkezett paptestvérekkel közösen szentmisét mutatott be a fegyház kápolnájában. Rövid konferencia és a Mindszenty-emléktábla megkoszorúzása zárta az immár hagyományos ünnepi programot. Erdő Péter bíboros a napi evangéliumhoz kapcsolódva párhuzamba állította Szent József és Mindszenty bíboros alakját. Szent József életét a gondoskodó szeretet és az Isten iránti alázat jellemezte. Isten tervét akarta szolgálni akkor is, ha ennek a tervnek nem ő állt a középpontjában. Ez a gondoskodó szeretet Mindszenty József életét is végigkísérte. Emberi jószívűségéből is következett ez, ugyanakkor jelen volt benne az Isten titka és terve iránti felelősségérzet is. Az aggodalom vezette,hogy megszólaljon a pusztulás és az erőszak nyomait látva az országban.
Miért foglalkoznak a katolikus püspökök népük olyan ügyeivel, amelyek nem kimondottan vallási jellegűek? A világnézet, a vallás a gyakorlatban is következményekkel jár, eligazítást kell adnia az
emberek életéhez. Tehát nem elsősorban a püspök ad eligazítást a társadalomnak, hanem a vallás ad
eligazítást az embernek. A püspök szerepe a tanúságtétel és a hit örökségének alkalmazása a konkrét körülmények között.
Mindszenty bíboros osztozott Szent József küldetésében azáltal is, hogy sok nagy eseményben nemfőszereplőként határozta meg a dolgok folyását, hanem mintegy alázattal elfogadta a helyzetet,
amelybe hite és hűsége miatt került. Végrendeletében maga vall erről, amikor megjegyzi, hogy a prímási kinevezést abban a tudatban vállalta, hogy olyan emberre van szükség, aki majd fogságot és gyalázatot visel. A hercegprímás Szent Józsefet követte gondoskodó szeretetével. Bízunk benne, hogy a Mennyei Atya házában ma is szeretettel imádkozik népünkért, egyházunkért.
Az idézetek forrása: Magyar Kurír Erdő Péter bíboros szentbeszéde meghallgatható:
http://www.esztergomi-ersekseg.hu/?fm=23&op=korabbi_videok&min=55

Mindszenty bíboros névnapját a veszprémi Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központban is megünnepeltük. A Várhegyen összegyűlt közösség előtt Márfi Gyula érsek jelenlétében tovább elmélkedtük a kőhidai homília főbb gondolatait. Göröngyös út vezette Mindszenty bíborost az életszentségre és a XX. század viszontagságai között lett a magyar történelem jeles személyisége. Ez a két vonatkozás nála az egyházhűségben és a hazaszeretetben fonódott össze, szinte elválaszthatatlanul. A veszprémi püspöki szolgálat és a vele járó fogság hűségének első nagy róbatétele, személyes kálváriájának első fontos állomása volt.
Nemcsak a név, de a választott védőszent is kötelez, meghatározhat sok mindent az életünkben, amit a mi jó szüleink megéreznek akkor, amikor nekünk nevet választanak. Szent József és Mindszenty József életútja között Veszprémben is a hasonlatosságokat kerestünk. Mindkettejük életét rövid aktív időszakok jellemzik. Szent Józseffel csak a születéstörténetben, és Krisztus csendes és alig megismerhető családi életében találkozunk. Mindszenty atyának is szinte csak a rövid püspöki, érseki, 6-os és emigrációs időszakát ismerjük, még a negyed évszázados hihetetlenül aktív zalaegerszegi időszak is kicsit homályban marad.
Közös vonás mindkettejük háttérbe húzódása is. Szent József a Szent Család képein hátul áll, ortodox templomokban a lehető legmesszebb az Édesanyától és Szent Fiától, jelezve, hogy nem valódi, csak nevelőapja volt az Úr Jézusnak. Mindszenty bíboros életének nagy részét és jelentőségét is a csendes, engesztelő évtizedek adják: börtönévei, követségi félrabsága, száműzetése. Ám ezek a háttérszerepek nagyon fontosak a kegyelmi életben és az üdvösség rendjében, sokkal fontosabbak, mint a nagy hatású, hősies cselekedetek.
A rendszerváltozás óta Magyarországon évről évre, mint egy mozaikot rakjuk össze Mindszenty bíboros gazdag lelki-szellemi örökségét. A fiatal papét, akinek hívei mellett gondja volt az I. világháború áldozataira, hadifoglyokra, özvegyekre és árvákra. A zalaegerszegi plébánosét, aki elképzelhetetlen munkabírással szolgálta a rábízott közösség vallási, kulturális és mindennapi életét, boldogulását.
Szívesen emlékezünk rá veszprémi püspökként, ahogy püspöktársaival közösen az életét kockáztatva kiállt a Dunántúl megmentéséért, és ezért nyilas fogságot viselt. Látjuk esztergomi érsekként, ahogy védte Egyháza és népe szabadságát az újabb szélsőségek ellen, amiért lejáratást, kínzatást, kommunista börtönt és számkivetést kellett elszenvednie. Végül nagyon idős bíborosként, ahogy kereszténységében és magyarságában megerősítette a számkivetett magyar közösségeket.
A felsorolt érdemek közül egy is elég volna ahhoz, hogy nemzeti hősként tekintsünk rá. A MindszentyAlapítvány számára ez is nagyon fontos, de ennél még fontosabb életszentségének az öröksége és a szenttéavatási eljárás megtisztelő feladata. Nagyon érdekes látni, ahogy az életszentség egyéni és közösségi vonzereje meghaladja a nemzeti hős példaértékét. A szentek élete mindig közelebb hajol hozzánk és közelebb enged bennünket, ezáltal sokkal követhetőbb példát mutat számunkra.
Szent József nem csak Mindszenty József, de az egész Anyaszentegyház védőszentje. Örömteli ez az egybeesés, ez a kegyelmi találkozás, mert az Egymillió Imádkozó és Engesztelő Magyar hűsége és imádsága éppen arra irányul, hogy Egyházunk a hercegprímást mielőbb a boldogok és szentek sorába iktassa.

 

Mindszenty-szentmisék Rómában

A római magyar közösség lelkipásztori ellátását a II. világháború után Mindszenty József bíboros szervezte meg: miséző helyet keresett és 1947-ben Mester István egri egyházmegyés pap személyében lelkészt küldött. Bíborossá történt kinevezése és római címtemplomának, a Santo Stefano Rotondo-bazilikának átvétele 1946. március 3-án mély nyomott hagyott a római magyar közösségben. Börtönévei és az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségén töltött 15 évi kényszerfogsága után Rómában, 1971. október 2-án, a Szent István Házban találkozott ismét a hívő magyar közösséggel. Halála alkalmából Rómában, 1975. május 13-án mondtak érte szentmisét a Chiesa Nuovában, amelyet Mons. Zágon József szervezett meg. A rendszerváltást követően, 1991-ben és az azt követő években a hazai eseményekkel párhuzamosan tartottak megemlékezést a Római Magyar Akadémián (RMA), illetve szentmisét egykori címtemplomában.
1998-ben kerültem Rómába. Szívesen folytattam az elődeim által elindított hagyományt. Erre az első alkalmat 1999-ben a bíboros igazságtalan elítélésének 50. évfordulója kínálta. Az RMA-n konferenciát tartottunk és a Santo Stefano Rotondo-bazilikában Paskai László bíboros mutatott be szentmisét. A jubileumi szentévtől kezdve pedig halálának évfordulója alkalmából szervezte meg a Pápai Magyar Intézet (PMI), a római magyar közösség és a Szentszék melletti nagykövetség a bíboros boldoggá avatásáért bemutatott szentmisét. 2011-től a római Szent István Alapítvány is szerepet vállalt a szervezésben. Ez az Alapítvány ugyanis azért jött létre 1965-ben, hogy megvalósítsa a bíboros álmát, Szent István zarándokházának újraélesztését. Az olasz nyelvű szentmiséknek, amelyek lehetővé tették, hogy minél több római megismerje Isten Szolgájának életét, rangot adott, hogy egy kivételével minden alkalommal bíboros volt a főcelebráns:

2000-ben Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek,
2001-ben Angelo Sodano bíboros, államtitkár,
2002-ben Casimir Szoka bíboros, a vatikáni Kormányzóság elnöke,
2003-ban Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek,
2006-ban Julian Herrenz bíboros, a Törvényszövegek Pápai Tanácsának elnöke,
2007-ben Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának ny. elnöke,
2009-ben Urbano Navarreta SJ bíboros, a Pápai Gergely Egyetem egykori rektora,
2010-ben Franc Rodé C.M. bíboros, a Szerzetesi Kongregáció ny. elnöke,
2011-ben Walter Brandmüller bíboros, a Pápai Történeti Bizottság ny. elnöke,
2012-ben José Saraiva Martins bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció ny. prefektusa,
2013-ban Zenon Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa,
2014-ben Paolo Sardi bíboros, a Máltai Rend patrónusa.

2004-ben a Via Giulián abban a templomban tartottuk az ünnepi misét, ahol a római magyar közösség minden hónap utolsó vasárnapján a szentmiséjét tartja. Itt Dario Castrillon Hoyos bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa volt a főcelebráns. Két alkalommal pedig a Santa Balbina-bazilikában, Erdő Péter bíborosi címtemplomában mutattuk be a szentmisét. 2005-ban Giovanni Battista Re, a Püspöki Kongregáció prefektusa vezette a koncelebrációt, 2008-ban pedig Erdő Péter bíboros, a Püspöki Kar elnökeként a magyar egyházmegyék vezetőivel együtt a Magyar Katolikus Püspöki Kar ad limina látogatása alkalmából.

A szentmiséken rendszerint részt vett Angelo Acerbi c. érsek, aki 1990–1997 között Magyarországon volt pápai nuncius, valamint Ternyák Csaba c. érsek, aki 2007-ig Rómában élt a Pápai Kongregáció titkáraként. Többször jelen volt Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke és Szőke János szalézi atya, a boldoggáavatási ügy vice-posztulátora. Minden évben meghívást kapott a római posztulátor is. Az ügy relátorai, Somorjai Ádám bencés, utána pedig Vincenzo Criscuolo ferences atya rendszeresen ott voltak a szentmiséken, amelyeken minden évben a Collegium Germanicum et Hungaricum magyar növendékei végezték az oltárszolgálatot.
A szentmiséken a magyar közösség tagjain kívül a Szentszék mellé akkreditált diplomaták és jó néhányszor a hazai közélet képviselői is részt vettek. A legemlékezetesebb Mádl Ferenc volt köztársasági elnök jelenléte volt a 2010-ben tartott szentmisén. 2013-ben a veszprémi Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola harangegyüttese működött közre, 2014-ben pedig az Európai Magyar Papi Konferencia résztvevői, a Nyugat-Európában szolgáló magyar lelkipásztorok is koncelebráltak. A szentmisékről rendszerint beszámolt a L’Osservatore Romano, a Vatikáni Rádió magyar adása, valamint több magyar egyházi sajtóorgánum.
Három homília különösen is emlékezetes. Navarro bíboros igen személyes hangnemben beszélt fiatalkori emlékeiről, arról, amit Spanyolországban hallott Mindszentyről. Sardi bíboros papír nélkül beszélt és magával ragadóan közvetítette a bíboros iránti tiszteletét. Sodano bíboros, államtitkár prédikációja pedig nagyon világosan fogalmazta meg Mindszenty bíboros életszentségét. A PMI olasz növendéke, Mele Salvatore a homíliát így kommentálta: Megadta a zöld utat a boldoggá avatáshoz!
Öröm, hogy részese lehettem ezeknek a szentmiséknek és most e lap olvasói is tájékoztatást kaphatnak ezekről. A hagyományt folytatjuk: Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros egykori címtemplomában, a Santo Stefano Rotondóban május 7-én, 18 órakor tartjuk a szentmisét halálának 40. évfordulója alkalmából.

Dr. Németh László Imre
olaszországi főlelkész,
a Szent István Alapítvány elnöke

 

Audienciám Mindszenty bíborosnál

A 70-es években értesültem arról, hogy Mindszenty bíboros örömmel fogad Nyugatra menekült magyarokat a bécsi Pázmáneumban. Mivel a feleségemmel a bíboros nagy tisztelői vagyunk, elhatároztuk, hogy következő európai utazásunk alkalmával felkeressük őt.
1956-ban menekültem Ausztriába 28 éves orvosként és 1957-ben érkeztem az Egyesült Államokba. Csodáltam a bíboros bátorságát, ahogy a háború utáni években kiállt egyháza és az egész magyarság védelmében a kommunista államhatalommal szemben. Feledhetetlen személyes élmény volt számomra 1946 tavaszán a budai Szent Imre Gimnáziumban tartott beszéde: elkápráztatott bennünket, közvetlenül érettségi előtt állókat, a magyar történelemben való jártasságával. Amerikai feleségem a bíboros elítélésének idején egy katolikus középiskola növendéke volt, ahol mély részvéttel követték a kirakatper eseményeit. Feleségem őt az Egyház mártír bíborosának, élő szentnek tartotta. Kislányunkkal együtt nagy várakozással készültünk a személyes találkozásra, melyre 1972 júliusában került sor. Negyven év múltán is pontosan emlékszem a találkozás minden részletére.
A Pázmáneumba érkezve egy magyar nővér fogadott bennünket, majd egy teremben vártunk a bíborosra. Ő rövidesen belépett, és barátságos mosollyal, érdeklődő tekintettel közeledett felénk. Mi felálltunk és én könnyes szemekkel, elcsukló hangon, a ciszterci diákok latin Laudetur Jesus Christus köszöntésével hajtottam fejet és csókoltam meg főpapi gyűrűjét. Ezt tette feleségem és kislányom is. Amikor leültünk, első kérdése az volt, hogy miért jöttünk? Azt válaszoltam, hogy az áldását kérni, ami elkísérne egész életünkben. Jóságosan bólintott, de az áldást a végére hagyta. Egy sor személyes kérdése volt hozzám. Ezekre felelve röviden bemutattam feleségemet, megemlítve, hogy mennyire ismerte a bíboros élettörténetét, még mielőtt a gondviselés velem összehozta volna. Ezután részletesen érdeklődött városom, Cincinnati magyar közösségéről. Akkortájt én voltam a helyi Amerikai-Magyar Társaság elnöke, így meg tudtam válaszolni ezeket a kérdéseket.
Ezután a magyar történelemről beszélt nekünk. Ugyanúgy lenyűgözött ismereteivel, mint amikor először hallottam őt diákként. Kifejtette gondolatait az Egyház és az ateista kormányok közötti megegyezésről is, arról a nagy veszélyről, ami szerinte nem csak a magyar, de az egész világegyházat is fenyegeti, ha az akkortájt folyó tárgyalások, a nyitás Moszkva felé, megegyezésre vezetne. Az orosz ortodox egyház történetéből hozott fel több esetet. Ezeknek a megegyezéseknek lett aztán az eredménye, hogy két-három generáció Isten nélkül nőtt fel.
Az audiencia végén megáldott bennünket. Mi pedig búcsút vettünk a magyar egyház Pázmány után második legnagyobb bíborosától és a XX. század legnagyobb magyarjától, aki számunkra egy élő szent volt. Áldásának hatása mindhármunkat elkísért életünk ezt követő évtizedeiben.

Dr. Tápay Miklós
orvos, közíró (Ohio)

Teljes tartalom megtekintése