Vértanúink-Hitvallóink | 2015. szeptember

2015.09.01 10:00

Karl Josef Rauber bíboros tanúságtétele Ozsvári Csabáról


Nem sokkal Magyarországra érkezésem után ismertem meg őt, méghozzá a váci püspök jóvoltából, akinek néhány liturgikus tárgyat, többek között egy pásztorbotot készített. Egyházművészete, melyen egy kis antik és bizánci hatás érződött, azonnal elnyerte tetszésemet. Majd személyesen is találkoztunk és egy mélyen vallásos embert ismertem meg benne. Műalkotásai hívő lelkéből és hittől áthatott életviteléből forrásoztak. Jámbor emberként dolgozott a művészvilágban, ahol a spirituális látásmódja és életformája is tovább formálódott.
Ő készítette el a magyarországi apostoli nunciatúra kápolnájának teljes felszerelését: a keresztet, a tabernákulumot és a szenteltvíztartót. Majd több pásztorbotot és kelyhet is készített számomra, néhányat elajándékoztam ezek közül. A belga nunciatúra teljes felszerelése is az ő alkotása, ezek nagy hatással voltak a hívekre, hiszen műtárgyai nagyon mély keresztény lelkiségből születtek.
Ismertem a családját is, a gyermekei pedig egészen le tudtak venni a lábamról. A gyerekek nagyon kedvesek voltak és a felesége is, aki mindig támogatta őt a munkájában. Az volt a benyomásom, hogy nagyon harmonikus családi életet élnek, annak ellenére, hogy a gyermekeiket bizonyos szigorral nevelték. Ezt akkor láttam, amikor a gyerekeknek pénzt akartam adni ajándékba, mire édesapjuk azt mondta, hogy ezt nem helyesli, mert a szülőknek kell megtalálni az ilyen ajándék elhasználásának helyes útját-módját.
Több megbízást kapott Olaszországban, Magyarországon, Erdő Péter bíborostól is – az ő számára mindig valami egyedi és különleges munkát készített. A maga teljes valójában igazi egyházművész volt. Nem engedett az egyénieskedő vagy túl modern törekvéseknek, hanem mindent a hitvalló egyházművészet élő hagyományainak megfelelően alkotott. Ugyanígy az imaélete, egész magatartása, családi élete arról győztek meg, hogy családját egészen Isten akarata szerint vezette, kiváló édesapa és kiváló férj volt.
Mindez a szavaiban is megnyilvánult – gyakran járt nálam a budapesti nunciatúrán, majd Brüsszelben is többször a vendégem volt –, jelenléte soha nem volt kellemetlen vagy terhes, nagy mértékletességgel mindig csak a legszükségesebb dolgokat említette. A munkadíjak tekintetében is nagyon szerény volt. Itt van például ez a gyűrű, melyet ő készített, és amelyen    a Salus Populi Romani-nak nevezett híres Mária-kép látható. Ezért a munkájáért a németországi árak huszadát kérte csak (ha az én hazámban egyáltalán el tudtak volna készíteni egy ilyen színvonalú műalkotást).
Ezek az én benyomásaim Ozsvári Csabáról, akire minden nap gondolok, akihez és akiért naponta imádkozom. Meg vagyok győződve arról, hogy családapaként való boldoggá avatása óriási segítséget jelentene a magyar egyház számára és sok európai család számára is. Hiszem, hogy életpéldája nagy áldás lenne minden katolikus család számára.

Karl Josef Rauber bíboros érsek
1997 és 2003 között magyarországi apostoli nuncius

 

Isten Szolgálója
Zita királyné hitvalló élete

1989. március 14-én a svájci Zizers-ben Zita, Magyarország utolsó királynéja 96 éves korában visszatért az ő teremtőjéhez. Bourbon-Pármai hercegnőként született és Károly osztrák-magyar főherceggel kötött házasságot (1911). Szerelmi házasság volt ez, egyben pedig az életszentség útja mindkettejük számára. Házastársi hűségük egymás kölcsönös segítésében is kifejezésre jutott. Zita részéről ez a családban a gyermekeik iránti különleges odaadásban, majd Károly császár-király trónra lépése után (1916) a Monarchia népei iránt tanúsított szerető figyelmében és gondoskodásában nyilvánult meg.
Házasságkötésük előtt Károly ezekkel a szavakkal tárta fel hitvese előtt az előttük álló közös útjukkal kapcsolatos vágyait: „Mostantól egymás segítségére kell lennünk abban, hogy eljuthassunk a Mennyországba.” Az út és az életcél tehát ki volt jelölve. Ezt az utat járták ők végig közösen, fáradhatatlanul gyakorolva a szeretet parancsát. Ez volt szentségi házasságuk közös hitvallása, ezt gyakorolták nyolc gyermekük elfogadásán keresztül és nehéz uralkodói kötelességeik teljesítése során is. Boldog Károly király a halála előtti pillanatban, mielőtt lelkét visszaadta volna Istennek, így szólt hitveséhez: „Végtelenül szeretlek. Jézus Szent Szívében újra látjuk egymást”. Attól fogva lelki találkozásuk csak Jézus Szívén keresztül volt lehetséges, abban az „örök mostban”, melyben a jelen összeér az örökkévalósággal. Boldog Károly arra is utalt utolsó szavaival, hogy Zita mindennapi imádságaiban szintén együtt maradnak és megélhetik a házastársi hűséget mindaddig, amíg újra nem találkozhatnak az égben.
Károly magyar királlyá történt megkoronázása alkalmával a veszprémi püspök Zita jobb vállához érintette a Szent Koronát, ezzel a szertartásos mozdulattal jelezve, hogy a királynénak kötelessége támogatni férjét az uralkodói terhek viselésében. Mély értelműek a királyné megkoronázásának szavai is: „Fogadd a hatalom koronáját, és ne feledd, hogy a király hitvese vagy és ezért mindig gondot kell fordítanod Isten népére. Minél magasabban állsz, annál alázatosabb légy és állhatatosan maradj meg mindig Jézus Krisztusban!”
Az I. világháború alatt Zita királyné rengeteg látogatást tett a sebesültek és a szegény családok között. Hősiesen gyakorolt felebaráti szeretetéből fakadó tettei miatt a bécsi bíboros-érsek „minden szenvedők őrangyalának” nevezte őt. A harmincéves korában, hét gyermekkel özvegyen maradt császár- és királyné nyolcadik gyermekét, a kis Erzsébet főhercegnőt két hónappal férje halála után hozta világra. Szeretett hitveséhez való hűsége jeléül egész hátralévő életében csak fekete ruhát viselt.
Élete minden pillanatában Isten akaratát kereste, nehézségeit elkísérte a gondviselés iránti bizalom és ráhagyatkozás. Ahogy támogatta Károly királyt a két magyarországi visszatérési kísérlet idején, úgy állt legidősebb fia, Ottó főherceg mellett, hogy felkészítse őt egy trónutódhoz méltó életútra.
Zita királyné életét szakadatlan küzdelem jellemezte, hogy megóvja gyermekeit és a lehető legjobb neveltetést biztosítsa számukra. Zita életében a szentségi házasság kegyelmei az özvegyi életállapot kegyelmeivé váltak. Nappalait és éjszakáit az imádságnak és az elmélkedésnek szentelte. Megszentelt életet élt, és feltárultak előtte Isten titkai és Isten szeretetének mélységei. A Szentlélek csendjével eltelt végtelen egyszerűség vonzotta őt a Solesmes-i bencés nővérekhez. Sok időt töltött itt, és végül 1926-ban ún. oblátai fogadalmat tett. Ettől kezdve két dolog töltötte ki az életét: a szerzetesnői eszmények megvalósítása és gyermekei, unokái lelki-szellemi támogatása, akik gyakran felkeresték, hogy eligazítást kérjenek tőle.
1982-ben, 90 éves korában végre visszatérhetett Ausztriába. Micsoda diadal volt ez. 1989. március 14-én, 96 éves korában jutott el ő is szeretett férjét követve a Mennyországba. Bécsi temetését császár-királyi pompával végezték, testét a kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra, ám szívét a svájci Muri kolostorában Boldog Károly király szíve mellé temették.
Elköteleződése Szent Benedek-rendi oblátaként az Istennek szentelt élet iránt, összecseng Ferenc pápa „A megszentelt életet élőknek” írt apostoli levelével. Jézus templomi bemutatásának (Gyertyaszentelő Boldogasszony) ünnepén, 2015. február 2-i homíliájában a Szentatya kijelentette: „Megalázkodva szolgává lenni, hogy úgy szolgáljon másokat, mint Krisztus, ez a szerzetes örömének forrása.”
Ilyen volt Isten Szolgálója Zita királyné élete. Női, házastársi és édesanyai hivatását a hűség és Isten akaratának elfogadása jellemezte egész életében, valamint a legszegényebbek szolgálata és a buzgó vallásgyakorlás. Boldog Károly királlyal kötött szentségi házassága is ennek jegyében telt, ők ketten napjainkban a keresztény házasság példaképeivé váltak.
2009. december 10-én Yves Le Saux, Mans város püspöke (Franciaország) hivatalosan megnyitotta Isten Szolgálója Zita királyné boldoggáavatási eljárását. Az ő hitvesét már 2004. október 3-án boldoggá avatta Szent II. János Pál pápa. Boldog Károly király hivatalos ünnepnapja október 21., házasságkötésük napja.


Elizabeth Monfort
a Zita Császárné Boldoggá Avatásáért Egyesület főtitkára

További információ: www.associationimperazricezita.com

 

Az égben van egy nagynénink
Mit jelent számomra Bódi Mária Magdolna

Többször megkérdezték már tőlem, hogy mit jelent nekem Bódi Mária Magdolna, és megvallom, hirtelen nem is olyan könnyű megválaszolni. De nagyon sokat. Édesanyánk – aki nagyon vallásos asszony volt – kicsi korunktól kezdve tudatosította bennünk, hogy az égben van egy nagynénink, akihez bármikor, bármilyen problémával fordulhatunk, és kérhetjük az égi közbenjárását.
Azt is tudtuk, hogy a háború alatt halt meg, hogy egy szovjet katona lőtte le, mert védekezett, nem hagyta magát megerőszakolni. De csak a családon belül ápolhattuk az emlékét, évtizedeken át hallgattak róla a faluban is. Ennek ellenére már kislánykoromban is sokan jöttek a nagymamámhoz, hogy Magdiról beszélgessenek vele, őket gyakran én kísértem ki a temetőbe Magdi sírjához, mert a nagymamám nehezen járt. Emlékszem dr. Galambos Miklós apátplébános úrra, aki 1956-ban kiadta Magdi életrajzát az általa összegyűjtött anyagokból, valamint dr. Böszörményi Ernő doktor úrra és a feleségére, akik hintón vittek ki a temetőbe.
Később, felnőtt koromban nagyon sok szép emberi kapcsolatot kaptam Magdi által a Jóistentől, amiért hálás vagyok. Mindig boldog voltam, ha érdeklődtek felőle, vagy beszélgetni szerettek volna róla velem. Miután megjelentek a „Tanúságtétel liliommal, vérrel”, illetve a ”Litér vértanúja, Bódi Mária Magdolna” című könyvek, több helyre is meghívtak, hogy meséljek a híveknek Magdiról és a családunkról. Budapesten a Magyar Szentek templomában, Érden a karmelita templomban volt erre alkalmam. Majd kaptam egy nagyon kedves meghívást az abaújszántói plébániához tartozó Gibárt község templomában tartandó ablakszentelési ünnepségre.
Ebben az új templomban gyönyörű üvegablakokat készítettek szentek és boldoggá avatásra váró személyek tiszteletére. Az egyik ablakban Magdi egész alakos képe kapott helyet. Megható szeretettel fogadtak bennünket a férjemmel együtt, és nagy odaadással hallgatták az előadásomat. A következő évben a gibártiak 50 fős csoportja elzarándokolt Litérre, Magdi vértanúságának emlékünnepségére. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a Plébános úrral és a hívekkel. A családunk felkereste az Ajka melletti Bódé fatemplomát is, ahol szintén látható egy Magdit ábrázoló üvegablak. Örömmel fedeztem fel a balatonlellei templomban is az arcképét.
Az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy nő az érdeklődés és a tisztelet Magdi élete iránt, imameghallgatásokról is értesültem, melyekről anyagokat küldtek a püspökségre. Szakács Péter tapolcai plébánoson keresztül, aki a szenttéavatási eljárás püspöki delegátusa, megismerhettem Magdi egykori barátnőjét, Böröcz Bélánét. Kölcsönös volt az öröm Juliska nénivel, hogy egy jót beszélgethettünk Magdi életéről és máig élő emlékéről. Hiszem, hogy Magdi égi közbenjárásának ereje csak növekedni fog mindenütt, ahol megismerik és megszeretik őt.

Kovács Elemérné Bódi Mária

Teljes tartalom megtekintése