A magyar történelem maradandó hatású alakjai közé emelkedett

„Vannak személyiségek, akik nem születnek ugyan hősi szerepre, de a történelem szorításában, a bensejükből őket vezérlő szóra hallgatva, küldetésüket minden nehézség közepette is teljesítve – azzá lesznek. Ilyen személyisége a magyar történelemnek Mindszenty József.
Aligha gondolta fiatal papnövendékként, midőn verset írt, vagy már-már novellisztikus leírásokat készített, hogy évtizedek múlva kérlelhetetlenül kemény, megingathatatlan bátorságról tanúskodó pásztorleveleket kell fogalmaznia, melyekben a riadt, szétveretés előtt lévő nyájat összetartásra, kitartásra buzdítja, s a történelem előbb-utóbb mindig bekövetkező igazságtevésére figyelmeztet.
Megingathatatlan volt, amikor az emberiség ügye forgott kockán. Szembeszállt mindenféle erőszakos hatalommal, amely nemtelen céljait fegyverekkel igyekezett kivívni, s amely sokak elnyomására építette uralmát. Pontosan tudta, s egész életét annak a gondolatnak, meggyőződésnek rendelte alá, hogy a keresztény embernek egyetlen hatalmat kell szolgálnia, amely nem földi hatalom, s amely a szeretet, a megértés és a szolidaritás üzenetét bízta ránk, mint megvalósítandó életcélt. Mélyen emberi volt, megrendítően őszinte szívvel vallotta meg édesanyja iránt érzett szeretetét, maradandó hitellel nyilatkozott meg az anyai szeretetről. A magyarság nagy szentjeinek példájától megihletve ezeken a vallomásain is átsugárzik az Égi Anya szeretete, akit Szent István módján ő is védelmezőnknek és pártfogónknak nevezett.
A Szentatya választása, midőn őt az esztergomi érseki székbe emelte, elsősorban a közismerten mély vallásos életet élő, kiemelkedő képességű papra esett. Ám hazánk bíboros hercegprímásának hamarosan szembe kellett néznie rendkívül bonyolult politikai kérdésekkel, s állást kellett foglalnia úgy, hogy az erőszakkal szemben a nemzet keresztény hagyományait és a katolikus tanítás tisztaságát védelmezze. Ebben a harcban vált igazán nagy alakjává az újabb kori történelemnek, olyan személyiséggé, akire az egész világ felfigyelt, s megmentése érdekében minden jelentős hatalom képviselője szót emelt.
Ma látjuk csak igazán, mennyire igaza volt, amikor minden érvet latba vetve védelmezte a katolikus iskolaügyet és tiltakozott a szerzetesi iskolák államosítása ellen. Aligha következett volna be az a nemzedékek szemléletét megfertőző erkölcsi romlás – amelynek következményeit ma is tapasztalhatjuk –, ha a félemlített katolikus társadalom az övéhez hasonló bátorsággal állt volna ki az iskolaügy mellé.
Mindszenty József szerepe – noha csak néhány esztendeig állhatott szabadon egyháza élén – történelmi szerep volt, s nem kétséges, hogy az ő hősi helytállása is például szolgált mindazok számára, akik később szembeszálltak a diktatúrával, és áldozatukkal hozzájárultak annak megdöntéséhez. A magyar történelem maradandó hatású alakjai közé emelkedett, a nagy nemzetmentők és nemzetmegőrzők sorába.
Az elfogulatlan történeti kutatásnak csak napjainktól nyílik alkalma arra, hogy feltárja életének, küldetésének rejtett dokumentumait. Ebben kétségtelenül előttünk jár a külföldi magyarság, melynek – élete végén – összetartó, köztiszteletben álló, fáradságot és törődést nem ismerő lelki vezetője és pásztora volt. Reméljük, hogy a születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések és ünnepségek csak kezdeti lépéseit jelentik hazai, szélesebb körben történő megismertetésének, s további ösztönzést adnak már eddig is jelentékeny kultuszának. Meggyőződésünk szerint az újraéledő Magyarország is sokat meríthet példájából, sokat tanulhat magatartásából, szilárdságából és hűségéből éppúgy, mint imádságos életéből.
Valóban kereszthordozó személyiség volt, vértanú egyházi kortársaival együtt igazi mártír, akinek áldozata bizakodást és reményt adhat nekünk, utódainak.”

Paskai László: Tiszteletadás Mindszenty Józsefnek in Mészáros István: Egy „kultusz” a XXI. században, 144-145. old.