Boldogasszony

„Boldogasszony évét Esztergomban megnyitó harangok szava hat héten keresztül visszhangzott az országban. A legmagyarabb folyó szőke hullámaiban visszatükröződtek a tiszai Máriás zászlók, s az azokat vivő és kísérő könnyes szemű, esengő arcú alföldi magyarok. Egész vármegyék gyűltek össze a könnyező kegyképek körül, imádkoztak és örvendeztek.

Most pedig az országos ünnepségekre hívok Budapestre minden hívő magyart. Hívom a fővárosiakat: ne sajnálják a zarándokok verítékét, áldozatát, fáradságát. Hívom a városok, falvak és tanyák népét, mutassuk meg, hogy bennünket a lélek hoz, s nem a tőlünk indokolatlanul megvont vasúti kedvezmény.

A nemzeti Mária kongresszuson találkozni akarunk az oltárok előtt, gyűléseken, szentórán, körmeneten, találkozni akarunk Magyarország Védasszonya képe alatt. Duna-Tisza völgy és a főváros hívő katolikusai: főpásztoraitok hívnak benneteket. Zúgnak a harangok, lengenek a zászlók: Máriát dícsérni hívek jöjjetek!”(1)

„De jó annak a gyermeknek, akinek él az édesanyja és a világban megsebzett, megtépett lelkével kisírhatja magát az édesanya jóságos ölén. Hogy mennyire jó, talán az az árva gyermek tudná azt megmondani, akinek ez a lehetőség kiesett már az életéből. De jó annak a nemzetnek is, amelyik a világban megtépett életével, lelkével édesanyjára talál; az Égi Édesanyának, az ezeréves magyar történelemből megismert Boldogasszonynak, Nagyasszonynak a lábainál sírhatja el minden keservét, búbánatát.”(2)

„Ahogyan a Duna kiemelkedik vízhálózatunkból, úgy emelkedik szélességével és mélységével a Mária-tisztelet a történelmünket átjáró sok egyéb szellemi, lelki folyamatból.”(3)

„Amikor ezeken a földeken szinte csodatermő utakra indul a Mária-tisztelet, észbontóan fájó gondolat volna, ha az ősi, Máriás magyar földről a hit, remény, szeretet megfogyatkozásával az Isten Anyját száműznők, vagy száműzni engednők. Felelőssé is teszek minden magyart, és elsősorban a katolikusokat, a nemzet jövőjének eme biztos horgonyáért, a hozzá való görcsös ragaszkodásért, hogy a múlt évi nyilvános, ünnepélyes elkötelezéseink, a Boldogasszony Évének nagyszabású programja nem lesz csak merő jó szándék, vízre írt betű, érett fejjel is csacska gyerek-beszéd, hanem 1948-ban komoly folytatásra és végrehajtásra találnak.”(4)

„Ahogy 1947-ben a nagy központokban ünnepélyes hűség-vallomást tettünk Nagyasszonyunk iránt; az újévben, a tulajdonképpeni Boldogasszony évében folytassuk ugyanazt szent nemes versengéssel, mint ahogy a család jó gyermekei versenyeznek édesanyjuk kedvének keresésében.

Lankadatlanul gyakoroljuk az engesztelést! A Nagyasszony számára védjük Istentől drága kincsként és felelősség mellett ránk bízott ifjúságunkat jobban, mint a szemünk világát, hogy az testben és lélekben tisztán az Anyaszentegyház ölén katolikus és magyar maradjon és így legyen méltó hordozója a Boldogasszony ősi örökségének.”(5)

„A külső hódolatot kövesse az Isten akaratának a lélekben való elfogadása. Baj volna, ha csak ajakkal dícsérnők Istent. Belső, lélekben való átalakulásunk a fontosabb, sőt minden külső ünnepnek is éppen az a célja, hogy a lélekre hasson. Ez a Boldogasszonynak szentelt esztendő is csak akkor éri el célját, ha a magyarság lélekben is újra Mária nemzetévé lesz!”(6)

„A magyar történelem zára két kulcsra jár: az egyik Szent István koronája, a másik a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete. Ez a két kulcs voltaképpen csak ikerkulcs. A Magyarok Nagyasszonyát művészetünk áhítatos kegyelete a Szent Koronával koronázza meg. Így a magyar történelem szinte egyetlen súlyos nevezője a Patrona Regni Hungariae.”(7)

„Ó, én nem örülök annak, hogy valaha fegyveres küzdelmek folytak protestánsok és katolikusok közt, mert a magyarság vékony véredényét csapolták és a végzetes idegen megszállást ez is segítette el a kerek tizenöt esztendeig. Inkább kívánom, hogy békével keljenek versenyre a haza szeretetében.

A Nagyasszony-tiszteletben a komoly hívő, ha nem is katolikus, nem lát botránykőt, hanem hatalmas vallási, erkölcsi és nemzeti erőt.”(8)

„Kedves Híveim! A múlt vasárnap az Evangéliumban az Üdvözítő óvott azoktól a hamis prófétáktól, akik szelíd bárányok irhájában jönnek hozzánk, holott belül ragadozó farkasok. A kísértés órája az, ha a farkasok kosztümöt cserélnek, ha tegnap ették, rágták a gonosz bárányt, ma pedig a maguk jóságát bizonyítják a felhúzott irhával. Nem kell nekünk a farkas saját ruhája; de a bárányé se, ha farkasok járogatnak benne. Nekünk, mint egyéneknek, családoknak, nemzeteknek Mária kell, a lelkisége kell és a ruhája is, hogy betakarjon, melegítsen a földi zimankóban és belépőnk legyen az örökéletbe.”(9)

 


 ( 1)  1947. október 1. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 134. old.
(2) 1947. október 8. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 137. old.
(3) 1948. június 6. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 86. old.
(4) 1948. január 1-jei újévi körlevél in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 14-15. old.
(5) 1948. január 1-jei újévi körlevél in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 16. old.
(6) Püspökkari körlevél a Boldogasszony Éve megnyitójára 1947. augusztus 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 108. old.
(7) 1947. szeptember 2. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 132. old.
(8) 1946. május 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 130. old.
(9) 1947. július 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 97. old.