Az asztalbontás tudatos, ünnepélyes cselekedet volt nála

„Nemcsak mérséklettel evett, hanem finoman és szépen, esztétikusan! Soha nem rakta tele a tányérját. Soha nem tömte tele a száját. Soha nem válogatott. Soha nem volt az evéssel elfoglalva annyira, hogy az asztaltársakat figyelmen kívül hagyta volna. Csak a templomi liturgia – a szentmise, a szentségek kiszolgáltatása – illesztette bele olyan jólesően az emberi közösségbe, mint az étkezés. Az asztalbontás tudatos, ünnepélyes cselekedet volt nála. Egyszerű, királyi kézmozdulattal, szinte kísérte az asztaltársaságot az éjszakai nyugodalomba. Este is elmaradhatatlan volt az asztaltársaság invitálása »egy kis szentségimádásra«. Azután soha hátat nem fordított az elmenőknek. Megvárta, míg ők mentek el.”

Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak, 218. old.