Egyház

„Ez az Egyház két évezrede nevelt egyéneket becsületre, nevelt gyermekeket istenfélelemre. Odatűzte ez az Egyház a nemzet életének homlokára a történeti gondviselés fényében az első magyar szent családot is, ahol szent az édesapa: István király, boldog az édesanya: Gizella királyné, és hótiszta liliommá serdült: Szent Imre királyfi, a magyar ifjúságnak mindenkor a legszebb példaképe.”[i]

 

„Katolikusnak lenni annyi, mint a Szűzanyát és az Egyházat édesanyaként tekinteni. Katolikusnak lenni annyi, mint körülrajongani, szeretni és ragaszkodni hozzá. Annyit is jelent, mint haladni a tíz- és ötparancsolat biztos vágányán a bölcsőtől a sírig. És jelenti azt, hogy nyugodtan meghalni, és viszontlátására sietni Jézus lángoló Szívére és édesanyánknak, a Boldogságos Szűz Máriának karjaiba. Legyetek hűségesek, legyetek ragaszkodók, legyetek sziklán álló katolikusok s örüljetek annak, hogy az Isten meghívott benneteket az Egyház kebelére és onnét az örökkévalóságra.”[ii]

 

„Mi nem csinálunk ugyan forradalmat, mert ez nem a mi mezőnk, fegyverünk; de nem megyünk a katakombákba; mi hívő népünkkel összeforrva készen állunk, hogy szembe nézzünk a mesterségesen felidézett viharral.”[iii]

 

„Isten nem kényezteti Egyházát és híveit. Engedi, hogy bajba, viharba jussanak. A megpróbáltatások nyitják ki szemünket, hogy megértsük, mennyire nem ez a föld, nem ez a világ a mi szövetségesünk, hanem egészen máshonnan van a mi erőnk és egészen másfelől kell várnunk győzelmünket.”[iv]

 

„A világegyházból jöjjön csak a régi forrongó idők Szent Ambrusa, Milánó püspöke. Nem volt osztályoké, pártoké. Nem kímélte az előkelőket, akik lovaiknak, kutyáiknak nemzetségfájával dicsekedhetnek, de a szegényekről megfeledkeznek. De ostorozta a szegényt is, akinek nincs tunikája, holnapi falatja, de ott tolong a kocsmák előtt. Mindenkié volt és senkié sem volt, csak az igazságot szolgálta. A harcban álló pogányság és kereszténység közt nem hintázott, nem akart lenni reálpolitikus.”[v]

 

Mi hát lényegében a püspök szerepe és élete? Talán kötekedő villongás az állami élet peremén? Dehogy! Keresi, vizsgálja, hogy tartják meg a Tízparancsolatot künn az életben: Uradat, Istenedet imádjad! Idegen istenek ne legyenek énelőttem. Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne hazudj és ne rágalmazz! Felebarátod feleségét bűnre ne kívánjad! stb. Az emberi jogokat, a természeti törvényt nem elég a múltra nézve számon kérni, a jövőre törvénybe iktatni, hanem a jelenben is érvényesíteni kell pogány és zsidó körül, de a keresztények körül is.”[vi]

 

„Viharzik a Tibériás, amikor rászállsz! De az egyház hajója alatt a tenger ritkán viharmentes. A szellem és a fegyver, a lelkiismeret és a kard harca folyik világszerte. Az egyház azt a szellemi szabadságot hirdeti, amelyet Istentől kaptunk. Ebből ered a szülők természetjoga és az Egyház elidegeníthetetlen nevelő joga. Az Egyház csak akkor igazán szabad, ha az igazságot gátlás nélkül megmondhatja, a nagy és kis Napóleonoknak és Hitlereknek.”[vii]

 

„Tekintélyed, hatalmad és erőd maga az Isten. Szeresd az igazságot, se dicséretért, se félelemből föl ne áldozd. A szentelés igéi szerint ne mondd a fényt árnynak, az árnyat fénynek, a rosszat jónak és a jót rossznak.”[viii]

 

„Még a látszólag elutasítók vagy közönyösek is szívük mélyén istenes, szent munkát várnak a paptól!”[ix]

 

„A papnak prófétának kell lennie, aki nem hagyja kialudni szívében a tüzet.”[x]

 

„A reverendába sok sáros csizmát beletörölhetnek, nem számít, a reverenda volt és marad a legedzettebb emberi ruha.”[xi]

 

„Szent Ambrussal tartunk: »Nem illik a császárhoz és a hatalomhoz a szólásszabadságot megtiltani, de nem illik az Egyház papjához a saját véleményének az elhallgatása sem. Semmi sem teheti a császárt és hatalmát annyira népivé, mintha annak a szabadságát szereti. Épp az a különbség a jó és rossz hatalombirtokosok között, hogy a jók a szabadságot, a rosszak a rabszolgaérzületet szeretik. Semmi sem annyira veszélyes az Isten előtt és oly megalázó az emberek szemében, a papban, mintha nem meri a maga igazságát szabadon, bátran hirdetni.« Mi megadjuk a császárnak, ami a császáré, de Istennek is azt, ami az Istené. Az adó a császáré, nem is tagadjuk meg tőle. Az Egyház az Istené, azért nem is szolgáltatjuk ki a császárnak. A császárnak nincs joga az Isten temploma felett. A császári bíbor csak császárrá tesz, de pappá nem! Az oltár belső terébe a császár nem léphet.” [xii]

 

„Az ember, lássátok, tud nagy, hős és szent lenni, erényre lendülni; de ha karámba kerül, nyáj-ember, tömeg-lény lesz, a jelszó megremegteti; atyjára és lelkiatyjára, édesanyjára és Anyaszentegyházára is emeli a kezét vagy legalább a torkát adja ellene.”[xiii]

 

„Silány korok azok a történelemben, amelyekben divat lesz az Egyházat és annak a fejét rágni és mocskolni.”[xiv]

 

„Korunkban az Egyház szabadsága ellen folyó küzdelem is új vágányokra tért. Eddig elvették a templomokat a hívektől. Most már a templomoktól veszik el a híveket.”[xv]

 

„Mivel az Egyház Krisztus, a történet ismétlődik. Az Egyház úgy jár, mint a szőlőműves, kora tavasztól őszig kapál, permetez, köt, senki feléje sem néz. De mikor érnek a fürtök, rókák és seregélyek szedik meg a fürtöket. És a róka, meg a seregély meg is tudja mondani a mesében: miért illeti őt a fürt. Az Egyház fürtjei az oltáréi, Jézuséi.”[xvi]

 

            „Az egyház gyengéd édesanyai arcán szüntelen ott látjuk a harcok redőit, a vértanúság kemény vonását és ezt az állandóan rákényszerített, de mindenkor vállalt szabadságharc véste oda.”[xvii]

 

„A katolikus hittudósnak pedig a tudományos közlés számára meg kell találnia azokat a módozatokat, amelyekkel az örök igazságokat a ma ember lelkületének megfelelően, az ész és szív számára, meggyőzően és vonzóan adják elő. A közlés mikéntje rendkívül fontos. El kellene minél több tanfolyam hittanárjainknak, hitoktatóinknak, lelkipásztorainknak, világi vezetőinknek. Hogy miben, kézenfekvő. Folyóiratokat kellene pótolni, utcát, színházat, mozit, plakátot, az egyeduralmi anyagelvű betűt kellene egyensúlyozni.”[xviii]

 

„Ha lesz itt gyógyulás – és mi reméljük, imádkozunk és dolgozunk érte –, az Egyházon át gyógyul az ország és az ember.”[xix]

 

„Az erősek eledelétől ne maradjatok el, hacsak nem akartok elfogyatkozni az életúton. Jézus szent testének erejével járjátok az élet nehéz, göröngyös útját.”[xx]

 


[i] 1946. április 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 88. old.

[ii] 1946. április 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 90. old.

[iii] 1947. március 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 32. old.

[iv] Püspökkari körlevél a Boldogasszony Éve megnyitójára 1947. augusztus 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 105. old.

[v] 1946. június 16. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 161. old.

[vi] 1946. június 16. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 162. old.

[vii] 1948. június 29. Rogács Ferenc püspökké szentelése alkalmával mondott beszédéből in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 98. old.

[viii] 1946. november 30. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 237. old.

[ix] Mindszenty József 1973. június 25-én kelt és egy lelkészhez címzett leveléből in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 86. old.

[x] A bíboros 1974. október 16-i, az amerikai magyar papság gyűléséhez intézet üzenetét idézi Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 105. old.

[xi] 1946. június 10. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 154-155. old.

[xii] 1946. november 7. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 227. old.

[xiii] 1948. augusztus 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 116. old.

[xiv] 1946. május 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 130. old.

[xv] 1946. november 7. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 224. old.

[xvi] 1948. június 13. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 93. old.

[xvii] 1946. november 7. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 223. old.

[xviii] 1948. február 15. A Szent István Akadémia közgyűlésén in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 25. old.

[xix] 1946. június 16. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 164. old.

[xx] Budapesti főpásztorok közös pásztorleveléből, 1947. jún. 13. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 85. old.