Imádság

„Ahogy az ingatag ágon ringó madár a szárnyán emelkedik a magasba, úgy emelkedik a silány földről, a berkek mélyéről vagy a föld színéről az emberi lélek az ima szárnyán Istenhez. Az ima az ember erőfeszítése, hogy elérkezzék Istenhez, hogy egyesüljön vele, minden létező teremtőjével, az örök szép, jó, igaz és erő egyetlen kútforrásával, a mennyei Atyával, a megváltó Krisztussal és a teremtő Lélekkel.”[i]

„Mi, katolikusok, a legvallásosabb vallás hívei, az első keresztények példáját követve kell, hogy »mindnyájan, egy akarattal állhatatosak legyünk az imádságban«. Ha a gonoszlélek megerősödött, nem űzhetjük ki másként, mint imádság és böjtölés által. Nemcsak asszonyi teendő ez. Az őskeresztények férfiairól állapítja ezt meg elsősorban az írás. Amerre terjedt a Földközi-tenger körül az Egyház, vele haladt előre az imádságos élet.”[ii]

„Idézhetnők nektek nehéz magyar korszakok általános nemzeti imádságát. Erdők, nádasok, barlangok mélyén éveken, évtizedeken és évszázadokon át ostromolták eleink az Eget tatár- és törökvész, éhínség és nyomor, pestis és kolera, harcok és elnyomatás, májusi fagyok, nagy árvizek és tűzvészek idején. Helységről-helységre vannak emlékei ennek a fogadalmi ünnepekben. Hatalmas oszlopokban, nagy lánggal tört fel a bűnbánat, az engesztelés a magyar földről.”[iii]

„Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből. Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az istentagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét.”[iv]

„Újjáépítésre szükség van, ebben mindenki megegyezik. Csak az a félő, hogy az építésből sok minden kimarad. Kell tégla és cserép, mész és cement, vas és fa, kell munkáskéz, kell mérnöki terv és műszaki irányítás, de kell ima is, hogy a szükséges felsőbb segítség és kegyelem ne hiányozzék. Csak imádkozó emberiség építhet egy jobb világot.”[v]

„Imádkozzunk az egyéni lélek mélyén, a család szentélyében és hívek közösségében, a magyarság legyen az imádság nemzete. Imádkozzunk az áldott mindennapi kenyérért, a lelki kenyérért; Isten országáért, a gyűlölet távozásáért, a szeretet és béke szelleméért, az Anyaszentegyház szabadságáért és felmagasztalásáért, hazánk sorsának jobbrafordulásáért. Betlehem angyala suhanjon át itt: legyen béke a jóakaratú embereknek, és ebből fakadjon Istennek a dicsőség.”[vi]

„Ha tehetném, a fővárosban és az országban küszöbről küszöbre járnék, és úgy kérnék fel minden családot: engesztelő lélekkel, Magyarországért, ereszkedjetek térdre. Az a család és az a nemzet, amely együtt imádkozik, együtt is marad, minden viharon, vészen át.”[vii]

„Az én vágyam: egymillió katolikus magyar család térdre ereszkedése és rózsalánca Mária felé határon innen, határon túl. Ez a lepantóinál és temesvárinál diadalmasabb erő; nincs éle emberek ellen, csak emberekért, javukra, megszentelésükre történik.”[viii]

„Mi még ellenségeinket is szeretjük, mert Jézus és nyomában Szent István szerpap iskolájában ezt tanultuk. Ha valahol az életben, itt ezen a téren lehet igazán nagy az ember, aki legyőzi önmagát. De sokszor lecsepülik előttünk a középkort és mily törpék vagyunk mi a középkori ember mellett! A középkori Firenzében megöltek egy fiatal nemest. Az öccsének, János lovagnak, felforr a vére, ezért bosszú jár! Fegyveres lovasokkal űzi-hajtja a határban a tettest. Végre lobbot vethet a bosszú, mert egy vad szakadékban eléjük kerül. Körülfogják. A gyilkos letérdel, két kezével keresztet alakít, csak annyit mond: »Ma Nagypéntek van!« És János lovag lelkében lepereg a folytatás, ott a kereszten Jézus így imádkozott: »Atyám, bocsáss meg nekik!« A kard lehanyatlik, a bosszú kihűl, a gyilkost Jézusért testvérévé fogadja. Ez volt Gualberti Szent János önlegyőzése, amely jó volna, ha ma iskolát nyitna.”[ix]

Kedves Hívek! Most következik a felajánlás a szentmisében. Mit ajánljatok föl ti? Ne felejtsétek el, hogy most minden zarándok száz más zarándok helyett van itt, akik lelkileg nagyon itt vannak, meg is mutatták, hogy itt akarnak lenni, ide tartoznak.” A bármilyen kényszerűség miatt otthon maradottak vagy a már temetőbe költözött hozzátartozók áldozatait „tegyétek ide az én áldozati tányéromra. Nem baj, ha leroskadok alatta! De fölajánlom a Szűzanyának ezeket a mázsányi súlyú felajánlásokat. Fölajánlom. De el ne felejtsétek, hogy egy nemzet imádkozik most a ti ajkatokon keresztül.”[x]

„Nem ok nélkül hoztam magammal Veszprémből a magyar Sion ormára címeremben Szent Margit képét. Minden szenvedő, bűnbánó magyar fonja Szent Margit dicsőséges égi alakja köré az engesztelésnek a bűntől, vértől elgyalázott földön termett virágait. Sok minden elmúlt; de Krisztus él, győz és uralkodik. A hit és az ima ereje veretlen. Bűnbánó, vezeklő, megtisztu1ó Magyarország, Pannonia Sacra, jöjj és váltsd meg a bűnös Magyarországot.”[xi]

„Árpád-házunk gyöngye, engesztelő Szent Margit, azt üzeni népének: pusztuló hazátok megmentéséért kövessétek engesztelő életemet! Az engesztelés nagy magyar műve, mint fölséges tisztító folyam hömpölyögjön végig magyar földön és ennek ereje, meghallgatásra találva, felülhaladjon minden vér-, könny- és bűnhullámot; a megbántott Isten és a megbántó ember közt elkövetkezzék a boldog megbékélés, az igazságosság és béke megcsókolják egymást. Azt akarjuk elérni az engeszteléssel, hogy az Úr mondja: Én népem vagy te; és mi azt mondjuk: Én Istenem vagy Te.”[xii]

 


[i] 1946. február 10. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 74-75. old.

[ii] Püspökkari körlevél a békéről 1946. december 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 250. old.

[iii] Püspökkari körlevél a békéről 1946. december 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 250. old.

[iv] Püspökkari körlevél a békéről 1946. december 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 252. old.

[v] 1946. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 257. old.

[vi] 1946. február 10. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 75. old.

[vii] 1948. május 13. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 67-68. old.

[viii] 1948. október 3. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 147. old.

[ix] 1945. december 23. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 53. old.

[x] 1948. szeptember 12 in Mészáros István: Boldogasszony Éve 1947/48, 202. old.

[xi] 1946. január 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 71. old.

[xii] Engesztelési körlevél, 1946. február 11. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 80. old.