Krisztus útnak indult

Öt tanítványom reggel útnak indult.
Az országúton, sárban, verítékben.
Szent gondolatban én is velük léptem
És csatakosan léptünk be a várba.
A püspök őket börtönbe várta.
Öt tanítványom reggel útnak indult.

A börtönben szentelte őket papnak:
Isten szabadság-kegyelmét vivőknek,
Megváltás-, örökélet-hirdetőknek.
Az emberek rabja most a Püspök…
És szenved, mert a szegényekért küzdött.

A börtönben szentelte őket papnak.
Nem volt ott alba, csillogás, melegség,
Csak áhítat, Szentlélek és karizma.
Sáros a csizma, de a lélek tiszta.
Sötét a börtön, de a nyirkos földön
Öt ifjú szívben Isten napja följön,
Hogy millióknak legyen szűz melegség.

Öt tanítványom friss áldása rajtam,
Derűje Isten-boldogság csírája.
Hatalmuk minden hatalmak királya.
S a Jegy, amit beléjük írt a Lélek:
Örök, miként a boldogság s az Élet,
Melynek áldása mindörökre rajtam.

Öt tanítványom reggel útnak indult…
A kereszt útján: tűzben és tövisben.
Most együtt megyünk: országutunk az Isten.
Lelkünk a Lélek és testünk az oltár.
Bennünk az Ige, buzdít, int és szolgál.
Öt levitában Krisztus útnak indult…

 

Erőss Alfréd Mindszenty Józsefhez, a szentelő veszprémi püspökhöz írt versét közli Mészáros István: Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, 62. old.