Mélységesen élte és átélte az egyház valóságát

„Mindszenty bíborosnak sajátosan szép embersége volt. Mikor lekerült válláról a nap munkával megváltandó gondja, többé nem akarhatott sokat, mindent elintézni. Ezt a legjobban vacsora alatt érezhettem. Kedélyes, nyugodt volt, mindig kész egy-egy szellemes szójátékra. Néha – bár ritkán – a franciás »belső táj« is előbukkant szavaiban. Ebben az időben mondta el nekem a magyar történelem legmegrendítőbb fejezeteit a magyar urak embertelen basáskodásairól, egymással való kegyetlenkedéseiről, a Habsburg-ház sok gyalázatos tetteiről magyar földön. Ezt őszintén tette, soha nem gyűlöletet szító hangon, mint általában a legádázabb ellenfeleiről is csak sajnálattal, majdnem gonoszságuk miatt megilletődő borzalommal beszélt. Mélységesen élte és átélte az Isten Fiának, Krisztus titokzatos testének, az egyháznak a valóságát. Emberi hangulatnak ott nem volt helye. Alázatosan átélt világa volt.”

Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak, 217-218. old.