Papjaihoz intézett utolsó üzenete (1)

HANGTÁR

Tisztelendő Papjaim!

Komoly idők komoly intelmével jövök az Úr Jézus nevében és az ő követségében[ii] Hozzátok.

Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem esik le fejünkről.[iii] Annyi más után elveheti a világ tőlünk ezt vagy amazt, de nem veheti el a Jézus Krisztusban való hitünket. Ki választ el minket Krisztustól? Sem élet, sem halál, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minket az Isten szeretetétől, amely, ami Urunk Jézus Krisztusban vagyon.[iv] Ő mondotta, mostanra is: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek.[v] Mennyei Atyánknak van gondja reánk.

Nem lehetünk tehát olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük.[vi] Ha volnának köztünk, akiket az idők idegzetileg megviseltek, akik híreikkel és rémüldözésükkel gyötrelmére vannak önmaguknak, élet- és sorstársaiknak: nyugtalanságukat látva imádkozzunk értük, hogy háborgó, zaklatott lelkükben csendüljön meg eligazításként és megnyugtatásképp az édes Üdvözítőnek a viharzó tengeren nagy nyugalommal feltett kérdése: Mit féltek kicsinyhitűek?[vii] És kérjük, hogy ez a lélekemelő kérdés adja szívükbe Aranyszájú Szent Jánosnak a békéjét, amely akkor öntötte el a lelkét, amikor a világ szelleme, üldözése nehéz keresztet rakott vállára és a kereszt alatt Konstantinápoly kikötőjéből szólott híveihez: „Zúgnak a habok, rettenetes a vihar; de mi nem félünk, hogy elmerülünk, mert sziklán állunk! Ha még úgy dühöng is a tenger, ezt a sziklát nem tudja szétzúzni; ha még úgy üvölt is az orkán, Jézus hajóját nem merítheti el.” Valóban mitől is félnénk? A haláltól? „Az én életem a Jézus, és a halál nekem nyereség.”[viii] A számkivetéstől? „Az Úré a föld és minden ékessége.”[ix] A vagyonelkobzástól? „Semmit sem hoztunk a világra, kétségkívül el sem vihetünk.”[x] Amivel a világ rettegtet, azt megvetem; amivel csábít, annak szemébe nevetek. Kérlek benneteket szeretettel, legyetek szilárd és tántoríthatatlan bátorsággal!

„Ne aggódjatok tehát a holnapért!”[xi]

„Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók!”[xii] Sok minden szolgál okulásunkra az Evangéliumban, az Egyház, a világ és nemzetünk történetében. Nem selymes volt keresztény és magyar eleink élete sem. Szent Pál apostol, a szenvedések férfia, az Úr választott edénye, üzeni a mának, nekünk: „Mind, ami előre megíratott, okulásunkra íratott meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból merített béketűrés és vigasztalás által.”[xiii]

Az aláíratások terén könnyítettem a hívek lelkiismeretén. Ez természetesen nem vonatkozott egyetlen papra, szerzetesre és szerzetesnőre. A jövőben ilyen könnyítési eshetőség a hívekkel szemben is aligha nyílik; helyt kell állani! A Boldogasszony Éve kegyelmei, mint erőtartalék segítenek ebben.

A Jézusért bizonyságul[xiv] helytállás terén a példaadásra mindenkit megelőzően a papok, szerzetesek és apácák hivatottak. Hitvallásuk semmi kétséget nem hagyhat a hívek, másvallásúak és hitetlenek számára. Érezniök kell sokkal inkább, mint bármikor: látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is.[xv]

Világító oszlopok legyünk! Tőlünk telhetőleg, főként életünkkel, magatartásunkkal munkálkodjunk Krisztus Király országáért, amely az igazság és kegyelem világa. Az odavezető úton nem felejtjük Tertullián szavait: bizonyos vádolók vádja nekünk dicsőségünk. Egyházunk szabadságáért, szenvedő népünk és ifjúságunk megőrzéséért, a több békéért, tehát lelki, magasabb érdekekért történik minden és nem azért, amit esetleg ránk fognak.

A hitből megvilágosodott szem tisztán láttat dolgokat és történéseket. A nyáj főpásztorai és pásztorai közül ma ezt a tiszta látást hirdeti Szent Cyprian: „Az Egyház Krisztustól nem távolodik el, hisz az övé az Egyház, amely nem más, mint a papjával egyesült nép és a pásztorához ragaszkodó nyáj. Innen azt is tudnunk kell, hogy a főpásztor az Egyházban van, amint az Egyház is a püspökben, és ha valaki nincs a püspökkel, a főpásztorral, az nincs is az Egyházban.”[xvi]

Ha a körlevelek száma a körülmények folytán megfogyatkoznék, bőséges oktatást kaptunk az utóbbi évek pápai enciklikáiban és főpásztori körleveleiben (engesztelés stb.); használjuk fel időről időre azokat.

A Nagyasszonyba vetett bizalom élesztése nagyon elkel a fatimai üzenet bekapcsolásával. A kegyelmi élet a szentségek bőséges forrásából mindennél fontosabb. Ezért hirdessük: „Mosdjatok és legyetek tiszták!”[xvii] és így öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.[xviii] Vele, benne és általa nevelődünk tüzet lehelő oroszlánokká.

A kegyelmi élet birtokában nem megy soha feledésbe az egy szükséges,[xix] erejével szemben a kísértés nem ejthet meg: sokan fognak majd jönni az én nevemben, mondván, hogy én vagyok és sokakat megtévesztenek.[xx] „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”[xxi] A kegyelem birtokában felemelkedhetünk az apostolok magaslatára, akik örülni is tudtak annak, hogy Jézus nevéért gyalázatot, megvesszőzést szenvedhettek.[xxii] Ez már a Hegyi Beszéd világa: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván minden rosszat mondanak rátok énérettem.”[xxiii]

Ébren legyetek tehát, minden időben imádkozván, hogy méltók lehessetek mindazoktól, amik bekövetkezendők, megmenekülni, és az Emberfia elé állani.[xxiv] Imádkozzunk, pásztor és nyáj, szüntelen egymásért.[xxv]

Ragyogjon fel előttünk az örök élet reménye, amelyet az Úr megígért.[xxvi] Bízzatok, én meggyőztem a világot![xxvii]

Esztergom, 1948. december 26-án.

† József s.k.
bíboros hercegprímás,
esztergomi érsek

 


[i] Közli Beke Margit: Egyházam és hazám III., 165-167. old.

[ii] 2Kor 5,20

[iii] Lk 21,18

[iv] Róm 8,39

[v] Mt 6,25

[vi] lTesz 4,12

[vii] Mk 4,40

[viii] Fil 1,21

[ix] Zsolt 23,1

[x] lTim 6,7

[xi] Mt 6,34

[xii] Fil 4,6

[xiii] Róm 15,4

[xiv] Mt 10,18

[xv] 1Kor 4,9

[xvi] Cyprian Epist. 69. n. 8.

[xvii] Iz 1,16

[xviii] Róm 13,14

[xix] Lk 10,42

[xx] Mk 13,6

[xxi] Mt 7,16

[xxii] ApCsel 5,41

[xxiii] Mt 5,10

[xxiv] Lk 21,36

[xxv] ApCsel 12,5

[xxvi] Tit 1,2

[xxvii] Jn 16,3