Püspökkari körlevél az iskolák államosítása előtt (1)

Krisztusban kedves Papjaink és Híveink!

A hitvallásos iskolák államosításának tervéről apostolutódi tisztünkből és kötelességünkből a közelmúltban kétszer is megállapítottuk, hogy abban a szülők természetjogának súlyos sebét, továbbá az Egyház isteni, történelmi, az állam törvényeiben is biztosított iskolajogának erőszakos megtiprását látjuk.

Az Egyház világos és indokolt álláspontjával szemben érveket felhozni nem tudnak, még csak meg sem próbálják; ehelyett a kérdést mellékvágányra viszik. Elismerik az Egyház múltbeli iskolai érdemeit, de most újabban – mondják – az államosítás a helyes. Ám vannak alapelvek, amelyek felett sohasem jár el az idő. Ilyen az egyszeregy, a Tízparancsolat, a valláserkölcs. Az érdemet meg kell becsülni. Csak hálátlan fiatal szokott túladni világra hozó, felnevelő édesanyján. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké.”[ii]

Hirdetik a mesterségesen megrendezett rádió-, gyűlés- és sajtó-együttessel a következőket:

1. A püspöki kar nem egységes.

2. A püspöki karral szembehelyezkedik a vidéki papság; nem közölte a körleveleket a hívekkel.

3. A körleveleket felolvasó papsággal szemben a hívek a templomban közbekiabáltak.

4. A tanítók nagy lelkesedéssel megszavazzák mindenütt az államosítást.

5. Az állami alkalmazottak úgy nyilatkoztak, hogy semmi nem hiányzik magyar földön az emberek annyiszor ígért jólétéhez, csak az iskolák államosítása.

6. Az Egyházzal a béketárgyalás már elkezdődött.

 

Ezek az állítások egymásnak is ellentmondanak; de önmagukban is ellenkeznek a valósággal.

A püspöki kar egységesebb, mint kívánatosnak tartják. A tárgyalás nem kezdődött el; tárgyalni csak egységes püspöki karral lehet.

Nincs tudomásunk a kikiáltott mérvben engedetlen papokról. Ha egy-kettő akadna pár ezerből, tudjuk, hogy a tizenkét apostol között is akadt egy hűtelen. Az ilyenek azonban már távol vannak szószékeinktől; van, aki magas állami állásba jutott egyházi hibájáért, mint a Bismarck-féle német kultúrharc idején.

Az újságok a legtöbbször olyan helyeket sorolnak fel buzgalommal, amelyeknek se plébániájuk, se templomuk sincs, tehát amelyben körlevél-olvasás sincs. Ilyen helyet, sajnos, mi is tudnánk pár ezret felsorolni.

A levelek százai mutatják, hogy a hívek mindenütt hálásak azért, hogy a legilletékesebb helyről, főpásztoraiktól, a maguk és gyermekeik legfontosabb ügyében a világos útmutatást megkapták. Tanítóink közül többen, de megtévesztéssel és megerőszakoltan nyilatkoztak meg az Egyháznak tett esküjük ellenében.

Az állami alkalmazottak közül sokan a hitvallás és hősies áldozat gyönyörű példáit mutatták. A meggyőződés és kenyér lelketlen szembeállításában a meggyőződést választották. Egyik állami hivatalban az erőszakolt megnyilatkozáson egy szálig a hitvallásos iskola mellé álltak, nem törődve a beígért következményekkel. A sürgöny azonban az egyhangú határozatról ellenkező értelemben ment el.

Az iskolamonopóliumot akarják ránk kényszeríteni, ez az igazság. Minden erőnket megfeszítjük gyermekeink halhatatlan lelke ellen kinyúló erőszak ellen. Újból küldjük figyelmeztetésünket: ne nyúljanak a szülők emberi szabadságjogához, vallásszabadságunkhoz, ne vegyék el ősi, megbízhatóan nevelő iskoláinkat, ne tévedjenek a totális rendszerek útjára.

A hazugság, megtévesztés, erőszak – országunk nem kis szégyenére –, a történelem folyamán soha ilyen hullámokat nem vert.

Mi az igazságot, annak védelmét nem hirdethetjük, ennek szükséges eszközei számunkra hiányoznak. Azokat a hírközlő eszközöket, amelyek a mi hitünkkel, elveinkkel, neveltetésünkkel ellenkező fogásokkal nem átallanak dolgozni, a családi szentélybe be ne engedjétek, mert annak tisztes levegőjét megfertőzik és megmérgezik.

Jézus Szíve vasárnapján, június 6-án este kezdjetek minden templomban kilencedet Jézus és Mária Szívéhez esti litániával iskoláinkért és gyermekeinkért.

„Ébren legyetek és imádkozzatok.”[iii] Az Írás szerint „a ti ellenségetek, a sátán, mint ordító oroszlán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen.”[iv] Legyetek erősek a hitben!

Esztergom, 1948. május 29-én.

A Magyar Püspöki Kar nevében:

Mindszenty József s.k.
bíboros hercegprímás,
esztergomi érsek

 


[i] Közli Beke Margit: Egyházam és hazám III., 79-80. old.

[ii] Zsid 13,8

[iii] Mt 26,41

[iv] 1Pét 5,8