Papjaihoz intézett utolsó üzenete

HANGTÁR

Tisztelendő Papjaim!

Komoly idők komoly intelmével jövök az Úr Jézus nevében és az ő követségében(1) Hozzátok.

Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem esik le fejünkről.(2) Annyi más után elveheti a világ tőlünk ezt vagy amazt, de nem veheti el a Jézus Krisztusban való hitünket. Ki választ el minket Krisztustól? Sem élet, sem halál, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minket az Isten szeretetétől, amely, ami Urunk Jézus Krisztusban vagyon.(3) Ő mondotta, mostanra is: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek.(4) Mennyei Atyánknak van gondja reánk.

Nem lehetünk tehát olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük.(5) Ha volnának köztünk, akiket az idők idegzetileg megviseltek, akik híreikkel és rémüldözésükkel gyötrelmére vannak önmaguknak, élet- és sorstársaiknak: nyugtalanságukat látva imádkozzunk értük, hogy háborgó, zaklatott lelkükben csendüljön meg eligazításként és megnyugtatásképp az édes Üdvözítőnek a viharzó tengeren nagy nyugalommal feltett kérdése: Mit féltek kicsinyhitűek?(6) És kérjük, hogy ez a lélekemelő kérdés adja szívükbe Aranyszájú Szent Jánosnak a békéjét, amely akkor öntötte el a lelkét, amikor a világ szelleme, üldözése nehéz keresztet rakott vállára és a kereszt alatt Konstantinápoly kikötőjéből szólott híveihez: „Zúgnak a habok, rettenetes a vihar; de mi nem félünk, hogy elmerülünk, mert sziklán állunk! Ha még úgy dühöng is a tenger, ezt a sziklát nem tudja szétzúzni; ha még úgy üvölt is az orkán, Jézus hajóját nem merítheti el.” Valóban mitől is félnénk? A haláltól? „Az én életem a Jézus, és a halál nekem nyereség.”(7) A számkivetéstől? „Az Úré a föld és minden ékessége.”(8) A vagyonelkobzástól? „Semmit sem hoztunk a világra, kétségkívül el sem vihetünk.”(9) Amivel a világ rettegtet, azt megvetem; amivel csábít, annak szemébe nevetek. Kérlek benneteket szeretettel, legyetek szilárd és tántoríthatatlan bátorsággal!

„Ne aggódjatok tehát a holnapért!”(10)

„Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók!”(11) Sok minden szolgál okulásunkra az Evangéliumban, az Egyház, a világ és nemzetünk történetében. Nem selymes volt keresztény és magyar eleink élete sem. Szent Pál apostol, a szenvedések férfia, az Úr választott edénye, üzeni a mának, nekünk: „Mind, ami előre megíratott, okulásunkra íratott meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból merített béketűrés és vigasztalás által.”(12)

Az aláíratások terén könnyítettem a hívek lelkiismeretén. Ez természetesen nem vonatkozott egyetlen papra, szerzetesre és szerzetesnőre. A jövőben ilyen könnyítési eshetőség a hívekkel szemben is aligha nyílik; helyt kell állani! A Boldogasszony Éve kegyelmei, mint erőtartalék segítenek ebben.

A Jézusért bizonyságul(13) helytállás terén a példaadásra mindenkit megelőzően a papok, szerzetesek és apácák hivatottak. Hitvallásuk semmi kétséget nem hagyhat a hívek, másvallásúak és hitetlenek számára. Érezniök kell sokkal inkább, mint bármikor: látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is.(14)

Világító oszlopok legyünk! Tőlünk telhetőleg, főként életünkkel, magatartásunkkal munkálkodjunk Krisztus Király országáért, amely az igazság és kegyelem világa. Az odavezető úton nem felejtjük Tertullián szavait: bizonyos vádolók vádja nekünk dicsőségünk. Egyházunk szabadságáért, szenvedő népünk és ifjúságunk megőrzéséért, a több békéért, tehát lelki, magasabb érdekekért történik minden és nem azért, amit esetleg ránk fognak.

A hitből megvilágosodott szem tisztán láttat dolgokat és történéseket. A nyáj főpásztorai és pásztorai közül ma ezt a tiszta látást hirdeti Szent Cyprian: „Az Egyház Krisztustól nem távolodik el, hisz az övé az Egyház, amely nem más, mint a papjával egyesült nép és a pásztorához ragaszkodó nyáj. Innen azt is tudnunk kell, hogy a főpásztor az Egyházban van, amint az Egyház is a püspökben, és ha valaki nincs a püspökkel, a főpásztorral, az nincs is az Egyházban.”(15)

Ha a körlevelek száma a körülmények folytán megfogyatkoznék, bőséges oktatást kaptunk az utóbbi évek pápai enciklikáiban és főpásztori körleveleiben (engesztelés stb.); használjuk fel időről időre azokat.

A Nagyasszonyba vetett bizalom élesztése nagyon elkel a fatimai üzenet bekapcsolásával. A kegyelmi élet a szentségek bőséges forrásából mindennél fontosabb. Ezért hirdessük: „Mosdjatok és legyetek tiszták!”(16) és így öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.(17) Vele, benne és általa nevelődünk tüzet lehelő oroszlánokká.

A kegyelmi élet birtokában nem megy soha feledésbe az egy szükséges,(18) erejével szemben a kísértés nem ejthet meg: sokan fognak majd jönni az én nevemben, mondván, hogy én vagyok és sokakat megtévesztenek.(19) „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”(20) A kegyelem birtokában felemelkedhetünk az apostolok magaslatára, akik örülni is tudtak annak, hogy Jézus nevéért gyalázatot, megvesszőzést szenvedhettek.(21) Ez már a Hegyi Beszéd világa: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván minden rosszat mondanak rátok énérettem.”(22)

Ébren legyetek tehát, minden időben imádkozván, hogy méltók lehessetek mindazoktól, amik bekövetkezendők, megmenekülni, és az Emberfia elé állani.(23) Imádkozzunk, pásztor és nyáj, szüntelen egymásért.(24)

Ragyogjon fel előttünk az örök élet reménye, amelyet az Úr megígért.(25) Bízzatok, én meggyőztem a világot!(26)

Esztergom, 1948. december 26-án.


† József s.k.
bíboros hercegprímás,
esztergomi érsek

 

(Közli Beke Margit: Egyházam és hazám III., 165-167. old.)

(1) 2Kor 5,20
(2) Lk 21,18
(3) Róm 8,39
(4) Mt 6,25
(5) lTesz 4,12
(6) Mk 4,40
(7) Fil 1,21
(8) Zsolt 23,1
(9) lTim 6,7
(10) Mt 6,34
(11) Fil 4,6
(12) Róm 15,4
(13) Mt 10,18
(14) 1Kor 4,9
(15) Cyprian Epist. 69. n. 8.
(16) Iz 1,16
(17) Róm 13,14
(18) Lk 10,42
(19) Mk 13,6
(20) Mt 7,16
(21) ApCsel 5,41
(22) Mt 5,10
(23) Lk 21,36
(24) ApCsel 12,5
(25) Tit 1,2
(26) Jn 16,3