Püspökkari körlevél a könyvcenzúráról

Krisztusban kedves Híveink!

A Nemzetek Apostola ugyan bilincsekben, de minden időkre megdönthetetlen és diadalmas igazságként írta isteni kijelentésből kedves tanítványának, Timotheusnak és rajta keresztül minden helyen és időben mindannyiunknak: „Az Isten igéje nincs megkötözve.” (2Tim 2,9) Az Evangélium szabadsága és közlésének szóban és írásban akadálytalansága az az égi útravaló, amit az Üdvözítő anélkül, hogy császárokat és helytartókat előzetesen megkérdezett volna, már a Genezáreti-tó partján az Egyház hajójába, annak legelső ringásakor beletett.

Amikor ez az Egyház Szent Adalberttel és más hithirdetőkkel a Kárpátok völgyébe magyar eleinkhez az Evangélium terjesztésére megérkezett, nem akadályozta a pogány világban senki a hit hirdetését. Sőt az egyik pogány magyar vezérről már korábban írják, hogy bár pogányságát nem adta fel, de Szent Methodot atyafiságos csókkal elengedte útjára. Pogány lelkek is tudták és érezték annak igazságát és magától értetődő voltát, amit az apostol hirdetett. Szent István királyunk pedig földünk, népünk minden időre szóló törvényeként hirdeti és rendeli a magyar törvénykönyv legelején: „A püspökök hatalommal rendelkeznek az egyházi ügyek intézésére, továbbá a lelkek kormányzására és vezetésére az egyházi törvény súlyának és tekintélyének megfelelően.” Eme jogával az Egyház Szent István országában ezer éve akadálytalanul kormányozta is a gondjaira bízott híveket. A könyvnyomtatás óta érintkezik híveivel pásztorlevelek útján és még 1945-ben is elismerték a hatalom birtoklói Magyarországon ezt a jogot. Ez a jog ma is érvényben van.

És lám, amikor az ország, mint hirdették a hivatalos körök, a béke ratifikálásával visszanyerte szabadságát, és amikor visszhangzott és visszhangzik az ország az alapvető új jogok közé is ünnepélyesen beiktatott vallásszabadság hirdetésétől: a kormányzat törvénytelen sajtórendeletet adott ki, amely szerint semmiféle nyomtatás, sokszorosítás nem kerülhet az emberek elé a kormányzat előzetes engedélye és hozzájárulása nélkül. Törvénytelennek mondjuk azért, mert a legelemibb szabadságjogot még világi viszonylatban is sérti, és mert a törvényhozástól erre felhatalmazást nem kapott, de nem is kaphatott. Az 1947. évi 16. tc.-ben adott felhatalmazás nem terjed ki a közjogi jogviszonyok szabályozására. A sajtójog pedig kifejezetten közjogi természetű. Azóta már adott esetben is beigazolódott, hogy a Hitleréktől itt marasztott állami mindenhatóság lába alá akarják gyűrni a püspöki körleveleket is, ami Magyarországon és a világon eddig csak igen ritkán és csak egyházüldöző kormányzatok részéről fordult elő.

Mi az illetékeseknek értésére adjuk, hogy az ilyen rendeleteknek nem vetjük alá magunkat. Az Üdvözítő Jézus nekünk már kétezer éve megmondta, hogy mint az apostolok utódai, mit hogyan hirdessünk. Utólagos emberi módbanhagyásokra nincs szükségünk, még ha a legszentebb, legbölcsebb emberektől, sőt ha égből leszállt, de a krisztusi hitéletről eltérőt hirdető angyaltól származnak is. Inkább – bár lelketek miatt fájó szívvel mellőzzük a könyvnyomtatásnak immár századokon át és az egész világon élvezett könnyebb közlési jótéteményét, és mi a katakombák világa irányában visszafelé kényszerítve a maiak helyett csak a 450 évvel előbbi módokon szólunk hozzátok, de az egyháznak szabadságát és függetlenségét fel nem adjuk.

Így természetesen ritkábban és rövidebben szólhatunk hozzátok.

I. Az ember élete című könyvet az állam bevezette az állami és községi általános iskolák VII. osztályába. Az állami és községi iskolákban is, többségi katolikus ifjúság jár.

Ez az ifjúság sem tanulhat kinyilatkoztatott hitbe és erkölcsbe ütközőt. Ez a tankönyv pedig nem Isten teremtményének tanítja az embert, hanem komoly tudomány által már rég félretett, sőt soha el nem fogadott majom-elmélet tükrén át a majom-rokonság tagjának állítja be. Ismerjük, miért oly buzgók bizonyos körök a majomtól való leszármazás hirdetésében.

Mi, a magyar püspöki kar, az Egyház tanító hivatala az ifjúság lelki épségének védelmére Krisztus Urunktól kötelezetten nem engedjük meg az ún. haladó kultúra örve alatt sem a Teremtő képét és hasonlatosságát annak arcáról eltörölni és azt majomábrázattal fölcserélni. Azért ezennel bűn terhe alatt megtiltjuk ennek a könyvnek megvételét és használatát minden katolikus szülő, nevelő és tanuló számára.

Az önfertőzést népszerűsítő számos iskolában terjesztett füzetet is vessétek tűzre.

II. Az iskolákban hivatalosan erőltetik a tanuló ifjúságot bizonyos új egyesületekbe való belépésre. Felhívjuk a szülőket és az ifjúságot, hogy óvatos legyen az erőszakkal és ajándékkal, illetőleg rajtuk keresztül támogatott egyesületekkel szemben, hogy a halhatatlan gyermeki lélek ne legyen az ár. Vannak nekünk kipróbált valláserkölcsi és hazafias alapon működő papjaink, hitoktatóink, katolikus nevelőink vezetése alatt álló egyesületeink. Nem szorulunk aggályos környezetekre.

Egyebekben értsétek meg, amiket mondunk, mert az Úr ad Nektek értelmet mindenekben. Emlékezzetek meg, hogy az Úr Jézus Krisztus feltámadott halottaiból a mi Evangéliumunk szerint. Tiszteletreméltó megszentelt edények legyetek az Úr használatára, alkalmasak minden jócselekedetre. Kövessétek az igazságot, hitet, szeretetet és békességet. A balgatag és a szent tanításhoz nem tartozó kérdéseket kerüljétek. Imádkozzatok azokért, akik az igazságnak ellene szegülnek. Talán valamikor az Isten töredelmet ad nekik az igazság megismerésére és kimehetnek az ördög tőréből, kitől fogva tartatnak az ő akarata szerint. (2Tim 2,25-26) Ámen.

Esztergom, 1947. november 11-én.

A Magyar Püspöki Kar nevében:

Mindszenty József s.k.
bíboros hercegprímás,
esztergomi érsek

 

(Közli Beke Margit: Egyházam és hazám II., 163-164. old.)