Szentbeszéd az amerikai követség épületében bemutatott aranymisén

1965. június 20.

Amikor az Egyház ezüst, arany házassági vagy papi jubileumot ünnepel, sohasem hangsúlyozza a személyt és állást, hanem a szentségi méltóságot és állapotot.

Ahogy évről-évre minden nyáron, az I. világháború első éve vége felé, június 20-án egyik ősi falusi templomban újmisét mutatott be egy fiatal pap nagy vidék részvételével. A jelenlévők többnyire már az örökkévalóságban vannak. A szentelő püspök, gr. Mikes János Répceszentgyörgyön szívszélhűdésben halt meg, amikor meglátta a II. világháború végén a foglalni jött orosz, vöröskatonákat. Holtteste körül egy egész éjszaka táncoltak a falu kényszerített leányseregével. A spirituális (Kispapok lelki vezetője.) légibomba-támadás áldozata; a szentelés helye, a székesegyház ugyanakkor részben romhalmaz, a püspöki palotával. A kézvezető plébános az I. világháború végén spanyoljárványban halt meg. Az egykori játszótársak pihennek a felszabadult lengyel mezőkön és a különböző győzelmes harctereken háromnegyedmilliós magyar ifjúsággal.

Akkor – két vasárnappal később – ezt a szent evangéliumi részletet intézte a rokon szónok az újmiséshez: „Vesd meg hálódat a halfogásra és evezz a mélyre halfogásra!” (Lk 5,4) Ma ugyanez a nap vendéghívó a nagy szentségi lakomára… Halászat és hívás egyaránt papi hivatások.

De különös körülményei vannak a jubileumnak. Nincs ünnepi szónok, mellőzve van akár az újmisés templom, akár a Primicia dómja. 1886-ban Simor prímás aranymiséjén megjelent az apostoli király, a nagyhatalmú Monarchia uralkodója és a nemzet sokasága. 1924-ben Csernoch prímás aranymiséjén megjelent a kormányzó, kormány, országgyűlés és Tudományos Akadémia. A nagy püspök, Prohászka volt az ünnepi szónok. Ő mondotta akkor: „Két szlovák gyerek indult el régen Esztergom felé, az egyik ma az ünnepi szónok, a másik Magyarország bíboros hercegprímása. Mi ketten élő cáfolatai vagyunk annak a szomszéd- és világhazugságnak, hogy Magyarország elnyomta a nemzetiségeket.”

Ma a nemzet eleje kivégezve, deportálva, menekülőben, a hívő nép is távol. De a jubiláns tudja, hogy sorsa a nemzet sorsa és kísérője az eseményeknek.

Amikor az első keleti pogány hullám, félmilliós tatár megjelent Magyarország kétmilliós lakossága ellen, Mátyás érsek csapatai élén Muhinál esett el 1241-ben. Két év alatt a tatár legyilkolt egymillió magyart. (Ez) lekötötte a tatárt, a Nyugatnak hajszála se görbült meg. A XVI. század elején, 1526-ban Mohácsnál újra csapatai élén esett el a prímás, a második keleti pogány, (a) török hullám ellenében. Kettejük közt (egy másik prímás) francia földön, a Szentatya védelmében lett áldozat. A XVII. században a nagyok egyik legnagyobbja, az egyetemalapító Pázmányt törvénytelen országgyűlés száműzi, mint a nemzet legnagyobb ellenségét. A XVIII. században egy (prímás) a pestises katonák ápolásában veszti életét. 1848–49-ben egyet az abszolút „hatalom mar el a helyéről és régi egyházmegyéjében a nemzeti érzés nevében felgyújtják javait – két malomkő között. A (jelen) XX. század kezdetén ugyancsak a hatalom elküldi az egyik elődöt, mert „öreg, beteg, nem-tevékeny”. Az úgynevezett béke, Trianon idején a már említett Csernoch prímás fel-alá jár palotája folyosóján, fejét kezébe hajtva és könnyek között felkiált: Vége az ezeréves országnak! És az én időmben! A jubiláns életének jellegzetessége:

Ez az aranymise tizenhat résztvevőt számlál, ebből hat a magyar, tíz amerikai. Kevésbé látogatott aranymisét aligha mutatott be a hetvennyolcból magyar prímás. Hetvenhárom és fél éve minden 100 napjából 23 ½; ötven éves papsága minden 100 napjából 32,7; huszonegy és egynegyed éves püspöksége 100 napjából 79,6; tizenkilenc és háromnegyed éves érseksége 100 napjából 83,1; tizenkilenc és fél éves bíbornoksága 100 napjából 85,3 nap nem volt szabad. Itt nem a számokat és személyt nézzük, hanem Közép-Európa és Magyarország boldogtalan XX. századát. Ez a korszak az I. (és a) II. világháború és béke, a világtörténelem Sátán-békéje, a hitlerizmus és bolsevizmus, a világtörténelem két legnagyobb aposztatája korszaka, a hét darab Magyarország embertelen viviszekciója. A gyűlölet és hazugság tobzódása.

Aki most jubilál, a hét részre osztott Magyarország prímása, annak minden nyomorával, keresztjével, veszedelmével. Az ő munkáját nem kevesellték, nagyon is sokallották. Ez a magyarázata, miért itt és miért így jubilál. De jubileumi áldását lelke mélyéből adja – a hazáért imádság után – a jelen- és távollevőkre. Ámen.

 

(Mindszenty Archívum)