További jó szívvel ajánlott szakirodalom

Maróthy-Meizler Károly
Az ismeretlen Mindszenty
Buenos Aires, 1958, Editorial Pannonia

„Amikor megjelenik hívei fölött a szószéken, szerénységében is királyi méltóság van, alázatosságában is tekintélytartás, egyszerűségében is erő. Nagy, átható tekintetű szeme szuggesztív, lebilincselő módon ejti foglyul hallgatóságát. Nemes test- és önérzetes fejtartása végig figyelmet parancsol. Nincsen különösebb, hatásra pályázó hangjátéka. Hangja komoly, meleg tónusú, kellemes. Gesztussal ritkán hangsúlyoz. A szóvirágot és a pátoszt kerüli. Mégis színesek és tüzesek a mondatai.” Elsősorban „az érthetőségre gondolt, az értelmet kisebb szünetekkel hangsúlyozta ki és tiszta kiejtéssel segítette. Stílusa magyarosságával, zamatosságával és megvilágosító példáival, hasonlataival tette prédikációit élvezetessé és hatásossá. Az egyházi és nemzeti ünnepeken beszédei élményszerűek, lelki örömet okozók voltak.”

 

(101. old.)

 

Vecsey József
Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára
Sankt Gallen, 1970, Magyar Nyomda

„Mindszenty plébános igen élénk és széleskörű tevékenységet fejtett ki és kitűnően értett ahhoz is, hogy lendületes lelkipásztori és kulturális munkájába a városban működő valamennyi papot bekapcsolja. Hamar észrevettem, hogy a lelkipásztorkodás magasiskolájába kerültem. Nagy hatással volt rám egyénisége, életmódja és hatalmas munkabírása. Ha egy hittani, erkölcsi, jogi vagy más kérdés felmerült, a problémának alaposan utánanéztünk és mindig tüzetesen megtárgyalta velünk.”

 

(30. old.)

 

Közi Horváth József
Mindszenty bíboros
München, 1980, Mindszenty Emlékbizottság
Budapest, 2002, Magyarországi Mindszenty Alapítvány

„Magyarország utolsó hercegprímásának ajkán a gyakran használt »nemzetem, népem, magyarjaim« kifejezés nem szónoki frázis volt, hanem a fajtája – és annak minden egyes tagja – iránt érzett szeretetének a megnyilatkozása. Korunk legnagyobb magyarja az összmagyarság dimenziójában gondolkozott. »Az a háromfajta magyarság, – hangoztatta újra és újra – amely ma a világon él, az egy magyarság. Csonka-Magyarország, az elszakított magyarság és az öt világrész emigráns magyarjai – egy nemzet. Ezt nem szabad soha elfelejtenünk. Ez legyen nemcsak álmainknak, hanem tetteinknek és magatartásunknak is rugója az élet minden napján!«”

 

(96. old.)

 

Mindszenty József a népbíróság előtt
Budapest, 1989, Pannon Kiadó
A kísérőtanulmányokat írta: Békés Gellért és Varga László

Csonka Emil
A száműzött bíboros
Szekszárd, 1993, Babits Kiadó

„Százszor, százszor elmondhattuk magunkban, mikor ízes dunántúli tájszólással szólalt meg: még mindig Zalaegerszeg kemény, őszinte apátplébánosa áll előttünk a régi szigorával. Ugyanakkor csak egy szó, egy váratlan bibliai kép, csak egy simogató kedves mosoly mindenki felé, aki magyar és száműzött, ha protestáns, ha katolikus, – s egyszerre századunk legnagyobb magyarja magasodott az egykori zalaegerszegi apát alakja fölé, aki közben már a válságokban vergődő egyetemes kereszténység hőse lett.”

 

(226. old.)

 

Ispánki Béla
Az évszázad pere
Abaliget, 1995, Lámpás Kiadó

„A vádirat csak a hallgatóság részére érdekes. A vádlottak már sokszor átolvasták. Hetes csoportunk, vád szerint, három részre szakad. Az első három vádlott ellen a fővád: királypárti összeesküvés szervezése. Az »összeesküvésnek«, csodálatosan, két vezetője van: Mindszenty bíboros és dr. Baranyay Jusztin cisztercita szerzetes, 66 éves, nyugalmazott egyetemi tanár. Egyetlenegy tagja dr. Zakar András, a bíboros személyi titkára. Az utolsó három vádlott ellen a fővád: kémkedés az imperialista Nyugat javára. Ennek a csoportnak, az Államvédelmi Hatóság beállításában, én – Ispánki Béla – vagyok a feje. Méltóságom kellő kidomborítására: két »segédem«, dr. Nagy Miklós és dr. Tóth László közé szúrtak be. A két csoport között, negyedik helyen, társtalan vádlott szerepel. Herceg dr. Eszterházy Pál. A háború előtti Magyarország legnagyobb földesura. Művelt koponya, aki eredeti nyelven olvassa a görög és latin klasszikusokat. Modern herceg: egyetemi diplomát szerez, polgári családból nősül. Mintagazda. Takarékos és szerény. Mélyen vallásos. Gondolom, vádlott-társai szívesen vállalják vele a bajtársi közösséget. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy a herceg merő véletlen folytán kerül a Mindszenty-perbe. Magyar szállóigénk szerint: mint Pilátus a Credo-ba.”

 

(181. old.)

 

Mindszenty József emlékezete
Studia Theologica Budapestinensia
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar sorozatának 13. kötete
Sorozatszerkesztő: Erdő Péter
A kötet szerkesztője: Török József
Budapest, 1995, Márton Áron Kiadó

Mindszenty József veszprémi püspök 1944–1945
Felolvasóülések Veszprém történetéből 4. kötet
Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. füzete
Veszprém, 1996.

Kahler Frigyes
A főcsapás iránya: Esztergom
Mindszenty bíboros pere
Budapest, 1998, Magyarországi Mindszenty Alapítvány

„A szovjet megszállás alá került közép-kelet-európai államokban politikai terveket készítettek a vallás megszüntetésére és az egyházak teljes felszámolására. A megtévesztés, a fizikai erőszak, tömegmozgalmak manipulatív szervezése, kombinálva koncepciós büntetőeljárások indításával, a vallásoktatás drasztikus korlátozása és a vallásukat gyakorló emberek üldözése szerepelt a hatalom eszköztárában, miközben a vallás szabad gyakorlását hangoztatták, sőt törvénykönyveikbe is beiktatták. Mindszenty bíboros részére a hatalom egy igazi »bolsevik alternatívát« kínált: önfeladás és kollaboráció a harcos ateista hatalommal saját egyházának felszámolására, vagy megtöretés, amikor is a »makacsság«, »a reakció vezéralakja« minősítés adja meg a tömegmanipuláló sajtó alaphangját. Mindszenty bíboros – tudatosan vállalva a vértanúságot – a megtöretést választotta, követve Mesterét, nem feledkezett meg arról, hogy a »fájdalmak férfijának« nyomába kell lépnie. Tudatában volt ugyanis annak, hogy következetes magatartása esetén ellene olyan bűncselekmények miatt indítanak büntető eljárást, amelyek halállal is büntethetők, s hogy az eljárásban sem korrekt nyomozásra, sem a védelem támogatására, sem elfogulatlan bírósági tárgyalásra nem számíthat. Súlyos fizikai és lelki szenvedését elviselve mindvégig megőrizte és megkérdőjelezhetetlenné tette erkölcsi erejét."

 

(185-186. old.)

 

Adriányi Gábor
A Vatikán keleti politikája és Magyarország 1939–1978
A Mindszenty-ügy
Budapest, 2004, Kairosz Kiadó

„Azóta, hogy Nyugat-Berlinen keresztül a szabad világba menekülhettem (1961), intenzíven foglalkoztat hazám egyházának története és jelene. A Bonni Egyetem Katolikus Teológiai Karán 1971-ben történt habilitációm – magántanári képesítésem megszerzése – után úgy döntöttem, és ezt Mindszenty bíborossal Bécsben meg is beszéltem, hogy elkövetkező tudományos munkámat két cél szolgálatába állítom. Egyrészről – 1976 óta az említett Karon a közép- és újkori egyháztörténet és a kelet-európai egyháztörténet tanszékvezető tanáraként – igyekszem tanítványaimat és az érdeklődő közönséget otthoni egyházam mozgalmas történetével és szomorú jelenével megismertetni, másrészről pedig igyekszem kutatásaim és publikációim révén az elnyomott és hallgatásra ítélt magyar egyháztörténet-írás segítségére sietni.

Nem az teszi az egyháznak a jó szolgálatot, aki annak történetét elhallgatja, elkendőzi vagy megszépíti, hanem aki annak valóságát őszintén feltárja. Ezért az Üdvözítő mondásával hozom lényegében szomorú tanulmányomat a magyar közönség tudomására: »Veritas liberavit vos – Az igazság fog szabaddá tenni titeket«.”

 

(5. és 8. old.)

 

Kovács Gergely
Isten Embere
Szemtől szembe Mindszenty bíborossal
Budapest, 2005, Új Ember Kiadó

„Első olvasásra furcsa ellentmondás feszül e könyv és számos régebbi írás Mindszenty-képe között. Az 1945 és 1948 közötti rágalmakra építve pártállami szinten határozták meg a hivatalos Mindszenty-kép minden apró részletét. Amikor tizenévesen először indultam el a könyvtárba, hogy a semmitmondó frázisoknál többet tudjak meg életéről, sikerült bejutnom az Országos Széchényi Könyvtár nyilvánossá vált Zárolt Anyag Részlegébe, és végre nem csak az 1990-ig írt elemzéseket olvashattam el, hanem eredeti, tőle származó szövegeket, szentbeszédeit, írásait, az emlékiratokat, és végül a róla szabadon írottakat, elsősorban Mészáros István professzor akkoriban kibontakozó gazdag és hiteles Mindszenty-irodalmát. A sok hazugság alól, mint egy fénykép, előtűnt a bíboros igazi, hiteles, tiszta arca.

Ha azt mondja valaki, hogy Mindszenty, senki másra nem gondolunk csak őrá. Olyan lett a neve, mint a legnagyobbaké. És hogy jól cseng ez a Mindszenty név, köszönhető annak, hogy birtokosa jól sáfárkodott élete értékeivel. Talán ezért lehet, hogy személye, életpéldája nem veszít időszerűségéből. Az ilyen emberek nem halnak meg. Mindszenty József bíboros él!”

 

(152-153. old.)