A szentté avatásról

 
 
A szentté avatásról...

A szenttéavatási eljárások során a jelölteket többféle megnevezéssel illetjük. A vizsgálat megkezdését elrendelő püspöki határozat a férfi jelöltet már Isten Szolgájának, a női jelöltet pedig Isten Szolgálójának nevezi. Amikor a pápa elismeri a jelölt életszentségét vagy vértanúságát,
Isten Tiszteletreméltó Szolgájáról (Szolgálójáról) beszél.
A Tiszteletreméltó cím használata egészen a boldoggá avatásig tart. 

A Boldogokat a kanonizációt követően nevezhetjük Szenteknek, miután a pápa elrendelte a szentek névjegyzékébe történő felvételüket. A szenttéavatási vizsgálatot csak a jelölt halálát követő öt év elmúltával indíthatja el az adott helyen egyházkormányzati illetékességgel rendelkező főpásztor. E szabály alól kizárólag a pápa adhat felmentést. Az eljárás elindításának szigorú feltétele: a jelölt életszentségéről vagy vértanúságáról való meggyőződés az őt személyesen vagy hírből ismerő hívek minél szélesebb körében.

 

 

Az eljárás egyházmegyei részének négy fontosabb állomása vanAz eljárás egyházmegyei részének négy fontosabb állomása van:

1. az ügy előkészítő szakasza: az eljárás elindításával kapcsolatos teendők;

2. az írásos bizonyítékok és dokumentumok összegyűjtése;

3. a tanúkihallgatások lefolytatása;

4. a vizsgálat lezárása és az akták Rómába juttatása.

 

Az eljárás római szakaszának állomásai:

1. előkészítő rész: az akták átvételével és az egyházmegyei eljárás formai vizsgálatával kapcsolatos teendők;

2. az akták tartalmi vizsgálata (kiegészítése) és a peranyag összesítése (az ún. Positio összeállítása);

3. a peranyag értékelése (történészi, teológusi és kongregációs testületi döntések);

4. pápai döntések (az életszentségről vagy a vértanúságról és a csodákról).

Az életszentségről (vagy a vértanúságról) és a csodákról külön eljárás lefolytatása szükséges, de alapvetően mindkettőnek ugyanez a felépítése. Ezen a kanonizációs folyamaton tekintünk most végig.

Az oldal tetejére

 

Egyházmegyei vizsgálat

1. Az ügy előkészítő szakasza: az eljárás elindításával kapcsolatos teendők

Szenttéavatási eljárást a katolikus egyházon belül bárki kezdeményezhet: egy rend, egy társaság, egy intézmény, egy közösség vagy egyetlen magánszemély, de hivatalból maga a püspök is. A kezdeményezés erkölcsi és anyagi felelősséggel jár. Erkölcsi feltétele a jelölt életszentsége vagy vértanúsága felőli bizonyosság, anyagi feltétele pedig az eljárás költségeinek vállalása. A kezdeményező (hivatalos neve: actor), mint felperes az ügy képviseletére posztulátort nevez ki, melyhez az illetékes főpásztor jóváhagyása szükséges.

A püspöknek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a jelölt életszentségének vagy vértanúságának, és a közbenjárására történő jeleknek és csodáknak a híre élő a hívek körében. Ezt kell dokumentálnia a posztulátor által benyújtandó keresetlevélnek.
A posztulátori kérvény ezen kívül foglalkozik az ügy lelkipásztori jelentőségével, bemutatja a jelölt életútját és javaslatot tesz a kihallgatandó tanúk személyére.

 

Az egyházmegyei eljárás első számú felelőse a püspök: az ő írásos határozata nélkül nem indulhat szenttéavatási eljárás. A püspök felelőssége, hogy az eljárás során összegyűjtésre kerüljön minden lényeges írott forrás – ha ún. régi ügyről van szó –, vagy minden fontos szóbeli tanúvallomás és irat, ha új ügyet kíván bevezetni. A cél a lehető legteljesebb dokumentáció összeállítása, és a feltételezett csodás imameghallgatások körülményeinek lelkiismeretes kivizsgálása.

Mielőtt a püspök határozna az eljárás megindításáról, ki kell kérnie a környező egyházmegyék ordináriusainak véleményét (Magyarországon és a környező kis vagy közepes országokban a teljes püspöki konferenciáét). Erre azért van szükség, hogy visszaigazolást nyerjen az ügy lelkipásztori jelentősége, és ez ne csak egy szűk közösségre korlátozódjon, hiszen minden kanonizációs eljárás végső célja a szentté avatás. A püspök ezt követően közzéteszi a posztulátori kérvényt, és tájékoztatja Rómát az eljárás elindítására irányuló szándékáról, melyre a Szentszék egy ún. „nihil obstat” nyilatkozatban jelzi, ha „nincs ellenvetése” az ügyben.

Az eljárás megindításáról püspöki határozat gondoskodik, melyben a főpásztor kinevezi az eljárás tisztségviselőit, felállítja a háromtagú szenttéavatási bíróságot, melynek tagjai: a püspöki megbízott (delegátus bíró), az ügyész (promotor iustitiae) és a jegyző. Amennyiben az eljárást nem a Kongregáció valamely elismert nyelvén folytatják le, szükség van fordítóra, aki átülteti az eljárás teljes anyagát az elismert nyelvek valamelyikére (ez általában az olasz). Az eljárás teológus és történész szakértői az írott forrásokat és dokumentumokat gyűjtik és értékelik, az orvos szakértők (vagy más szakterületek elméleti és gyakorlati szakemberei) a csodák tudományos vizsgálatát végzik. Minden tisztségviselőnek esküt kell tennie a lelkiismeretes munkavégzésre és a hivatali titok megőrzésére.

 
 

2. Az írásos bizonyítékok és dokumentumok összegyűjtése

Brenner János szenttéavatási eljárásának vizsgálati anyaga
 

A teológus cenzorok önálló feladata a kiadott írások ellenőrzése abból a szempontból, hogy ezek tartalma a katolikus hittel és erkölccsel megegyezik-e. Ezeken keresztül vizsgálják és értékelik Isten Szolgája személyiségét és lelkiségét. A történész szakértők bizottsága minimum három főből áll. Az ún. régi ügyekben a történész bizottság jelentése és a kapcsolódó dokumentumok képezik az életszentség vagy a vértanúság első számú bizonyító anyagát.
 


3. A tanúkihallgatások lefolytatása

 

A bíróság első ülésére az írásos bizonyítékok és dokumentumok összegyűjtését követően kerülhet sor.
Ez, valamint az utolsó ülés nyilvánosan is lefolytatható, kellő ünnepélyességet és liturgikus keretet, vagyis imaalkalmat adva az eljárás kezdetének és végének.
A tanúk számára vonatkozóan nincs semmilyen előírás, de törekedni kell arra, hogy minden, érdemi értesüléssel rendelkező szemtanú kihallgatására sor kerüljön.



4. A vizsgálat lezárása és az akták Rómába juttatása

 A vizsgálat lezárása és az akták Rómába juttatásaAz eredeti vizsgálati anyagot Archetipusnak nevezzük, a szöveghű átiratot Transumptumnak.
A Transumptum minden oldalon jegyzői szignóval és pecséttel ellátott fénymásolata az Exemplar Publicum,
az ún. nyilvános példány. Az eredeti és másolati aktákat – hitelesítésük után – a záró ülés keretében ünnepélyesen lezárják, az eredeti példányt és a lefordított akták egy példányát lepecsételve az egyházmegye levéltárába viszik, a szükséges példányokat pedig Rómába küldik. Ezzel ér véget az egyházmegyei eljárás.

 

Az oldal tetejére

 

Római értékelés

A Szentatya elé a Kongregáció bíboros prefektusa terjeszti a kivizsgált ügyeket

A Szenttéavatási Kongregáció több belső fórumon, az egyházmegyeihez hasonlóan négy szakaszra bontható eljárásban értékel minden beérkezett anyagot, eközben szükség esetén újabb vizsgálatokat kér vagy eszközöl.
Az elsődleges szempont minden kanonizációs ügyben a teljes igazság kiderítése, hogy a pápa mint legfőbb bíró, a Kongregáció előterjesztett véleménye alapján lelkiismeretes döntést hozhasson az életszentségről vagy a vértanúságról, a szükséges csodákról és a boldoggá illetve szentté avatásról.

 

1. Előkészítő rész: az akták átvételével és az egyházmegyei eljárás formai vizsgálatával kapcsolatos teendők

A kezdeményező, mint felperes ugyanaz marad, de ki kell neveznie egy új, római posztulátort, aki az Örök Városban lakhellyel rendelkezik, és a Kongregáció számára bármikor elérhető. Neki kell kérnie a vizsgálati anyag átvételét, az egyházmegyei eljárás lepecsételt aktáinak hivatalos felnyitását. Az anyag formai vizsgálatát – és az esetleges hiányosságok pótlását – követően az egyházmegyei vizsgálat törvényességének elismerését a Kongregáció rendes kongresszusa külön dekrétumban mondja ki.
 

II. János Pál pápa ún. Positio-jának jelképes átadása (2008)2. Az akták tartalmi vizsgálata (kiegészítése) és a peranyag összesítése (az ún. Positio összeállítása)

Rómában a relátor hangolja össze a történészi munkát, és ő a felelős azért, hogy a Positio – az egyházmegyei vizsgálati anyagok római összegzése – tartalmazza mindazt, ami nélkülözhetetlen a megalapozott kongregációs értékeléshez és döntéshozatalhoz. A Positio elnevezése onnan ered, hogy méreténél fogva asztalra tehető, nem úgy, mint a több száz vagy több ezer oldalas és csak dobozokban kezelhető akták.
 

Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa

3. A peranyag értékelése (történészi, teológusi és kongregációs testületi döntések)

Minden régi ügyben és minden olyan új ügyben, amelyben ezt a Kongregáció szükségesnek tartja, az elkészült Positio-t először a történész konzultorok ülése értékeli, írásbeli szakvéleményüket csatolják a peranyaghoz. Ezt követően nyolc teológus az ún. különleges kongresszus alkalmával minősített többséget igénylő döntést hoz az életszentség vagy a vértanúság hírének megalapozottságáról, valamint a hősies erénygyakorlás vagy a vértanúság bizonyítható megvalósulásáról. Ez minden szenttéavatási eljárás két fő kérdése. Döntésüket a teológus tanácsosok is írásban részletesen indokolják, hogy a hitvédő (régen őt nevezték „az ördög ügyvédjének”) egy minél részletesebb szakértői anyagot terjeszthessen a Kongregáció bíboros és püspök atyáinak rendes ülése elé. Az ülés előtt a bíboros prefektus kinevez egy ponens bíborost, aki az ügy előadója, a Kongregáció többi főpapja szavazatával nyilvánít véleményt.
Az ülésen előkészítik a Kongregáció pápa elé terjesztendő végleges szakvéleményét.
 

4. Pápai döntések

Bíborosi konzisztóriumA Szentatya elé a Kongregáció bíboros prefektusa terjeszti a kivizsgált ügyeket: Isten Szolgája életszentségéről vagy vértanúságáról, és Isten Tiszteletreméltó Szolgája vagy egy Boldog közbenjárására történt csodáról. A prefektus a magánkihallgatásra egy ún. Audiencia-levéllel érkezik, melyben a Szentatya számára röviden összefoglalja az eljárás teljes lefolyását. Ez a gondosan összeállított felterjesztés a következő részekből áll:
1. Isten Szolgája életútjának és tevékenységének, vagy vértanúhalálának legfontosabb adatai és körülményei; 2. az eljárás minden egyes szakaszáról rövid, összefoglaló jelentés; 3. a bíboros prefektus hivatalos kérelme arra vonatkozóan, hogy a pápa fogadja el a Kongregáció rendes (főpapi) ülésének szakvéleményét, és rendelje el a pozitív pápai döntést kihirdető kongregációs határozat, a dekrétum kiadását.

XVI. Benedek pápa szentté avatást végez (Róma, 2011. október 23.)

A vértanúk esetében nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvallók esetében viszont az életszentség pápai elismerését követően kezdődhet meg a feltételezett csoda kivizsgálása. Amíg az első pápai döntés meg nem született, addig a csodát nem vizsgálhatják.
A csoda kivizsgálása és pápai elismerése után kerülhet sor a hitvallók boldoggá avatására.

 

 

A boldoggá avatás hagyományos pápai szövege, ún. formulája:

 

Mi, elfogadva N. Testvérünknek és Püspöktestvéreinknek, valamint Krisztus-hívők sokaságának a kérését, miután kikértük a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának a véleményét, Apostoli Tekintélyünkkel engedélyezzük, hogy Isten Tiszteletreméltó Szolgáját N.-t mostantól fogva Boldognak nevezzék, emléknapját pedig a kánonjog előírásai szerint megállapított helyen és módon évről évre (ekkor és ekkor) megünnepeljék.
Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ámen.

 

Az életszentséget vagy a vértanúságot kizárólag a boldoggá avatás előtt vizsgálja a Kongregáció, a szentté avatást megelőzően már nem. Akár vértanúról, akár hitvallóról legyen szó, a boldoggá avatást követően egyetlen csoda elismerésére van szükség a szentté avatáshoz, valamint arra, hogy a boldog tisztelete kiteljesedjék.

 

 

A szentté avatás hagyományos pápai szövege, ún. formulája:

A Szentháromság dicsőségére, a katolikus hit felmagasztalására és a keresztény élet fellendítésére, a mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok valamint Saját tekintélyünk erejével, hosszas megfontolás után, miután többször kértük Isten segítségét és meghallgattuk számos Püspöktestvérünk véleményét, úgy döntöttünk, hogy Boldog N.-t szentnek nyilvánítjuk, nevét a Szentek Lajstromába vesszük, és elrendeljük, hogy az egész Egyház vallásos buzgósággal tisztelje őt a szentek között.
Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ámen.

 

Az oldal tetejére