Boldog IV. Károly király

Hivatalos emléknapja: október 21.

1911. október 21-én kötött szentségi és szerelmi házasságot Isten Szolgálója Bourbon-Pármai Zita hercegnővel, házasságukból nyolc gyermek született. Társadalmi köreikben egyedülálló és példás családi életet éltek. Károly – feleségével együtt – kezdettől fogva helytelenítette a háborút, ennek ellenére keresztény módon igyekezett teljesíteni katonai szolgálatát. Katonaéveinek kedves emléke az a bajtársiasság, amit a 39. debreceni ezred parancsnokaként a magyar katonák részéről tapasztalt. Személyes élményei megerősítették őszinte magyarságszeretetét.

1916. november 21-én Károly király az Osztrák-Magyar Monarchia nem kívánt császár-királyi trónjára négy ember halála után jutott, hiszen négyen előzték meg őt a trónöröklés rendjében. Ez valóban gondviselésszerű utódlásnak nevezhető. Átvett öröksége: egy kilátástalan háború, elavult államberendezkedés, egyre súlyosodó belső és külső problémák. Erényes élet, gazdag személyiség és fiatalos lendület jellemezte. XV. Benedek pápa béketörekvéseinek egyetlen elkötelezett támogatójaként Károly király minden erejét a háború befejezésére fordította, de legnemesebb törekvéseit is végzetszerű félreértések kísérték.

Boldog Károlyt 1916. december 30-án a budavári Nagyboldogasszony Koronázó Főtemplomban koronázták magyar királlyá, ez a szertartás életszentsége kibontakozása szempontjából is kulcsfontosságú esemény volt életében. Ebből forrásozott uralkodói küldetéstudata, áldozatvállalása és fiatal életének felajánlása szeretett népeiért engesztelésül. Károly komolyan vette a királykoronázás latin imádságait: „Kösd fel oldaladra kardodat, leghatalmasabb, de ne feledd, hogy a szentek nem a kard erejével, hanem hitükkel győzedelmeskedtek királyságok felett!” „Fogadd a királyok koronáját, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében! Ne feledd, hogy a korona a szentség dicsőségét, gazdagságát és hatalmát jelképezi, amelyek által a király a főpapokhoz válik hasonlóvá, mert Isten szolgái a lelkeket kormányozzák, a király pedig a veszedelmektől oltalmazza Isten egyházát. Légy ezért jó király, az erények drágagyöngyeivel ékes, hogy majdan az örök boldogság diadémjával koronáztassál meg a mennyben. Ámen.”

1918. november 11-én az osztrák, 1918. november 13-án a magyar államügyek vitelétől kényszerűen visszavonult, de lemondani nem volt hajlandó, ez elképzelhetetlen lett volna számára, aki Istentől ráruházott felelősségben gondolkodott. 1921. április 5-i, majd október 20. és november 1. közötti sikertelen hazatérési kísérleteivel kapcsolatban így írt a Szentatyának: „nem ambícióból, hanem a rám, mint koronás királyra háruló kötelességek által vezérelve, melyek jogaimnál is szentebbek számomra, eldöntöttem, hogy Magyarországra megyek és jelenlétemmel véget vetek a belviszályoknak”.

Károly a sok megpróbáltatás után 1919. március 24-én vette vállára a svájci, és 1921. november 1-je után a madeirai száműzetés nehéz keresztjét. Élő hitét, vallásosságát és családszeretetét itt sem veszítette el, szenvedéseit népeiért ajánlotta fel. 1922. április 1-jén hirtelen betegségben hunyt el. Madeirai sírja zarándokhellyé vált, szent remeteként, családapaként, vezeklő uralkodóként ápolják itt az emlékét. Életszentségének hírét és tiszteletét a világon elterjedt Károly Király Imaliga ápolja.

Boldog IV. Károllyal teljessé lett a Szent István által megkezdett hitvalló magyar uralkodók sora. Méltán lehet ez mindannyiunk büszkesége, magyar, európai és világviszonylatban egyaránt, és méltán lehetnek ők hathatós közbenjáróink a Mennyben.

Szentszéki eljárás

Boldoggá avatása: 2004. október 3., Róma