BOLDOG IV. KÁROLY király

Hivatalos emléknapja: október 21.

BOLDOG IV. KÁROLY király1887. augusztus 17-én született Persenbeugban, neveltetését mélyen vallásos édesanyja határozta meg. Gondosan kiválasztott nevelői közül magyar nyelv és irodalomra Tormássy János és fia, Artúr tanította. Károly lelkesedett a magyar tantárgyak iránt, magyarul éppolyan jól beszélt, mint német anyanyelvén. Középiskoláit a bécsi bencés gimnáziumban, egyetemi tanulmányait Bécsben és Prágában végezte állam- és jogtudományból, valamint egyházjogból.

1911. október 21-én kötött szentségi és szerelmi házasságot Isten Szolgálója Bourbon-Pármai Zita hercegnővel, házasságukból nyolc gyermek született. Társadalmi köreikben egyedülálló és példás családi életet éltek. Károly – feleségével együtt – kezdettől fogva helytelenítette a háborút, ennek ellenére keresztény módon igyekezett teljesíteni katonai szolgálatát. Katonaéveinek kedves emléke az a bajtársiasság, amit a 39. debreceni ezred parancsnokaként a magyar katonák részéről tapasztalt. Személyes élményei megerősítették őszinte magyarságszeretetét.

1916. november 21-én Károly király az Osztrák-Magyar Monarchia nem kívánt császár-királyi trónjára négy ember halála után jutott, hiszen négyen előzték meg őt a trónöröklés rendjében. Ez valóban gondviselésszerű utódlásnak nevezhető. Átvett öröksége: egy kilátástalan háború, elavult államberendezkedés, egyre súlyosodó belső és külső problémák. Erényes élet, gazdag személyiség és fiatalos lendület jellemezte. XV. Benedek pápa béketörekvéseinek egyetlen elkötelezett támogatójaként Károly király minden erejét a háború befejezésére fordította, de legnemesebb törekvéseit is végzetszerű félreértések kísérték.



Boldog Károlyt 1916. december 30-án a budavári Nagyboldogasszony Koronázó Főtemplomban koronázták magyar királlyá, ez a szertartás életszentsége kibontakozása szempontjából is kulcsfontosságú esemény volt életében. Ebből forrásozott uralkodói küldetéstudata, áldozatvállalása és fiatal életének felajánlása szeretett népeiért engesztelésül. Károly komolyan vette a királykoronázás latin imádságait: „Kösd fel oldaladra kardodat, leghatalmasabb, de ne feledd, hogy a szentek nem a kard erejével, hanem hitükkel győzedelmeskedtek királyságok felett!” „Fogadd a királyok koronáját, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében! Ne feledd, hogy a korona a szentség dicsőségét, gazdagságát és hatalmát jelképezi, amelyek által a király a főpapokhoz válik hasonlóvá, mert Isten szolgái a lelkeket kormányozzák, a király pedig a veszedelmektől oltalmazza Isten egyházát. Légy ezért jó király, az erények drágagyöngyeivel ékes, hogy majdan az örök boldogság diadémjával koronáztassál meg a mennyben. Ámen.”

1918. november 11-én az osztrák, 1918. november 13-án a magyar államügyek vitelétől kényszerűen visszavonult, de lemondani nem volt hajlandó, ez elképzelhetetlen lett volna számára, aki Istentől ráruházott felelősségben gondolkodott. 1921. április 5-i, majd október 20. és november 1. közötti sikertelen hazatérési kísérleteivel kapcsolatban így írt a Szentatyának: „nem ambícióból, hanem a rám, mint koronás királyra háruló kötelességek által vezérelve, melyek jogaimnál is szentebbek számomra, eldöntöttem, hogy Magyarországra megyek és jelenlétemmel véget vetek a belviszályoknak”.

Károly a sok megpróbáltatás után 1919. március 24-én vette vállára a svájci, és 1921. november 1-je után a madeirai száműzetés nehéz keresztjét. Élő hitét, vallásosságát és családszeretetét itt sem veszítette el, szenvedéseit népeiért ajánlotta fel. 1922. április 1-jén hirtelen betegségben hunyt el. Madeirai sírja zarándokhellyé vált, szent remeteként, családapaként, vezeklő uralkodóként ápolják itt az emlékét. Életszentségének hírét és tiszteletét a világon elterjedt Károly Király Imaliga ápolja.

Boldog IV. Károllyal teljessé lett a Szent István által megkezdett hitvalló magyar uralkodók sora. Méltán lehet ez mindannyiunk büszkesége, magyar, európai és világviszonylatban egyaránt, és méltán lehetnek ők hathatós közbenjáróink a Mennyben.

 

Protokollszám: 622

Egyházmegyei eljárás         

Illetékes egyházmegye: Bécsi Érsekség
Illetékes főpásztor: Theodor Innitzer bíboros, Hans Hermann Groër bíboros, Franz König bíboros, Christoph Schönborn bíboros, érsek
Posztulátor: Magyary Gyula
Az egyházmegyei eljárás lefolytatása: 1949–1977

Szentszéki eljárás

Szentszéki posztulátor: Andrea Ambrosi
Az egyházmegyei eljárás érvényességének elismerése: 1988. június 17.
Hősies erénygyakorlásának pápai elismerése: 2003. április 12.
Közbenjárására történt csoda pápai elismerése: 2003. december 20.

Boldoggá avatása: 2004. október 3., Róma

Imádkozzunk szentté avatásáért!

Hivatalos miseimádság (a szentmise első könyörgése)

Istenünk, aki Boldog Károlyt a földi királyságból

viszontagságos úton a Te országodba vezetted,

és mennyei koronával jutalmaztad,

az ő közbenjárására add meg nekünk,

hogy Szent Fiadat és testvéreinket szolgálva

mi is eljussunk az örök életre.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,

aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,

Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

 

Az imameghallgatások kegyelmét a következő címe kérjük eljuttatni:

Erzdiözese Wien
Wollzeile 2
A-1010 Wien
Austria

További információk:

http://www.emperorcharles.org/

Az oldal tetejére