Ugrás a tartalomra

Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú, szociális testvér

Hivatalos emléknapja: május 11.

Salkaházi (eredeti nevén: Schalkház) Sára 1899. május 11-én született Kassán, iskoláit is itt végezte, egészen a tanítónői oklevél megszerzéséig. A trianoni béke után (mivel megtagadta a csehszlovák kormány által követelt hűségesküt) elhagyta a pedagógusi pályát, könyvkötészetet tanult, majd könyvkötősegédként dolgozott. Hamarosan bekapcsolódott az irodalmi életbe, 1919-től kezdve jelentek meg a kisebbségi lét nehézségeit tárgyaló, hűségre buzdító írásai a kassai újságokban, majd a Prágai Magyar Hírlapban. 1926-tól szerkesztette a szlovenszkói Keresztény Szociális Párt lapját (A NÉP), és a Katholikus Nő-t. Ebben az évben jelent meg első elbeszélő műve, a Fekete furulya.

Boldog Salkaházi Sára

 

1929-ben belépett a Szociális Testvérek Társaságába. Sokirányú munkát végzett a Társaság küldetésének megfelelően: megszervezte a kisebbségben élő magyar nők szervezetét, a „Szlovenszkói Katolikus Nőszövetséget”, előadásokat, kurzusokat tartott leányoknak, asszonyoknak, és karitász munkát végzett. Hitvallása volt: „Egy szociális testvér fáklya. Bevilágítani az utat az embereknek, amelyen az Úristenhez juthatunk. Égnem kell!” Kevés szabad idejében folyamatosan írt különböző lapokban. Krisztus-legendái halála után jelentek meg Ének és sóhaj címen.

1940 pünkösdjén tette le örökfogadalmát, jelszava: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme, itt vagyok, engem küldj!”)
A bécsi döntés után Kárpátalján végzett szociális munkát. 1941-től a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Szövetségének (DNL) központi vezetőjeként tevékenykedett. A háborúba sodródó és a nemzetiszocialista elvek szabad áramlásának kitett országban nemcsak hirdette a krisztusi elveket, de 1943-ban – engedéllyel – felajánlotta életét arra az esetre, ha 
„egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”.

A német megszállás után a Szociális Testvérek házai megteltek menekültekkel, a nővérek hamis papírokkal bújtattak mintegy ezer, zsidó származásuk miatt üldözött embert. A Sára testvér irányítása alatt álló Bokréta utcai házban is sokan leltek menedékre. 1944. december 27-én a nyilasok körülvették az épületet, elhurcoltak több személyt, akikről azt gyanították, hogy zsidók, és velük együtt Sára testvért és Bernovits Vilma hitoktatónőt. A Szabadság híd pesti hídfőjénél mindannyiukat a Dunába lőtték.   

Sára testvér vértanúsága kezdettől nyilvánvaló volt: többen látták elhurcolását és volt szemtanúja halálának is: „Mielőtt a Duna-parton a sortűz eldördült volna, egy alacsony termetű, rövid fekete hajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, majd letérdelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára.” A rend ezután hozta nyilvánosságra életfelajánlását.

A Szociális Testvérek 1946-tól elkezdték összegyűjteni a vértanúsággal kapcsolatos adatokat, ezek az akták azonban a szerzetesek elhurcolását és házaik államosítását követően megsemmisültek. Az adatgyűjtést és a vértanúságról való általános közvélekedést bizonyítja a Szalézi Kiadó által 1947-ben kiadott, Palágyi Natália szociális testvér által Sára testvérről készített összefoglaló írás, amelyben az imameghallgatások közlését is kérték.

A szenttéavatási eljárás 1997-ban indult el, a tíz évvel későbbi budapesti boldoggáavatási ünnepség jelentőségét emelte, hogy 1083 óta nem volt ilyen esemény Magyarországon.

 

Protokollszám: 2141  

Egyházmegyei eljárás

Illetékes egyházmegye: Esztergom-Budapesti Érsekség
Illetékes főpásztor: Paskai László bíboros, Erdő Péter bíboros, prímás, érsek
Posztulátor: Szőke János SDB
Az egyházmegyei eljárás lefolytatása: 1997. január 19. – 1998. május 18.

Szentszéki eljárás

Szentszéki posztulátor: Ruppert József SchP., Mateusz Pindelskí SchP
Az egyházmegyei eljárás érvényességének elismerése: 2000. február 25.
A vértanúság pápai elismerése: 2006. április 28.

Boldoggá avatása: 2006. szeptember 17., Budapest

 

Imádkozzunk szentté avatásáért!

Hivatalos miseimádság (a szentmise első könyörgése)

Mindenható, örök Isten, te Boldog Sára szűz és vértanú neked szentelt életét mártíromsággal koronáztad meg.
Kérünk, engedd, hogy hirdethessük a szegényeknek az üdvösséget, a raboknak a szabadulást, a szomorúaknak az örömet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Ámen.

 

Az imameghallgatások kegyelmét a következő címre kérjük eljuttatni:

Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal
1014 Budapest, Úri u. 62.

 

További információk:

https://www.salkahazisara.com/

https://szocialistestverek.hu/