Boldog (Szent) Mór püspök
Hivatalos emléknapja: október 25.
Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született, gyermekkorában került Szent Márton hegyére, itt nevelkedett a benedekrendi szerzetesek között. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet és fiatalon, már harmincéves kora körül elnyerte az apáti tisztséget. 1030 körül Szent István és Imre herceg meglátogatták az apátságot, és néhány évvel később a király a pécsi egyházmegye élére helyezte őt.
Az 1046-ban kitört pogánylázadáskor, amelynek több más püspökkel együtt Szent Gellért is áldozatul esett, Mórnak nem esett bántódása. Ő és két életben maradt püspöktársa koronázták királlyá I. Andrást Székesfehérváron 1046. év végén. 1055-ben a tihanyi alapítólevél egyik aláíró tanúja volt. Benne tisztelhetjük az első magyar írót is, aki papírra vetette a két szent remete, András és Benedek életét. Halála 1070 körül következett be, valószínűleg Pécsett.
Alakját megőrizte Szent Imre legendája, XV. századi misekönyvekben találhatunk rá utalást és martirológiumokban is szerepel a neve, ezek szentként említik. Emberemlékezetet meghaladó, folyamatos tiszteletét Boldog IX. Piusz pápa 1848. augusztus 4-én kiadott bullája erősítette meg az akkori pécsi püspök, Scitovszky János kérésére.
XI. Piusz pápa 1925. december 4-én a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította Boldog Mórt.