Isten Szolgája Hám János

Égi születésnapja: 1857. december 30.

Isten Szolgája Hám János1781. január 5-én született Gyöngyösön, többgyermekes, szerény anyagi körülmények között élő, mélyen vallásos iparos szülők második gyermekeként.  Középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte, majd az egri szemináriumba került. 1804-ben szentelték pappá.

Szolgálatát a pásztói plébánia káplánjaként kezdte, majd az egri érseki szemináriumban lett tanulmányi felügyelő és a teológia tanára, 1807-től az intézet igazgatójává nevezték ki. 1817-től egri kanonok, ebben a tisztségében több szociális intézményt létesített: agg-ápoló intézetet idős és szegény nők megsegítésére, valamint alapítványt tett diákok bentlakását biztosító intézet létrehozására.

1827. május 25-én I. Ferenc király kinevezte a szatmári egyházmegye püspökévé. 1828. januárban XII. Leó pápa megerősítette a kinevezését, 1828. március 16-án Egerben szentelték püspökké, székfoglalására április 15-én került sor Szatmárnémetiben. Saját életét meghatározó imádságos lelkülete az egyházmegye vallásosságára is hatással volt. Több, általa bevezetett áhítatgyakorlat hagyománnyá vált a későbbiek során: így a gyermekek húsvét negyedik vasárnapján történő elsőáldozása, vagy az egyházmegye templomaiban imádkozott rózsafüzér. Ő vezette be a nagyhét első három napján tartott lelkigyakorlatokat, melyeken az aula papjaival együtt vett részt. Nagyböjtben minden pénteken keresztúti ájtatosságot tartottak a Kálvária-templomban. Vasárnap délutánonként imaórával egybekötött szentségimádás volt a székesegyházban, amit legtöbbször maga a püspök vezetett.

Püspöksége három évtizede alatt kilenc plébániatemplomot épített, tizenhármat átalakított, tizenkilenc új plébániát állított fel vagy szervezett újjá. 1833-ban Szatmárnémetibe telepítette az irgalmasrendi szerzeteseket. rendházat és kórházat építtetett számukra. 1842-ben megalapította a Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációját, melynek elgondolása szerinti célja: a nőnevelés, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása kórházakban, intézményekben és mindenütt, ahol szegényeket, elhagyatottakat és betegeket találnak. Körleveleit a lakosság igényeinek megfelelően és példamutató módon három nyelven – magyarul, németül és szlovákul – írta.

1848. június 25-én a magyar kormány előterjesztésére V. Ferdinánd kinevezte esztergomi érsekké és Magyarország hercegprímásává. A kinevezés Szentszék általi megerősítésére a bécsi kormány aggályai miatt (a püspök idős korára hivatkozva) nem került sor, így ő nem kívánt a prímás illetékességébe tartozó ügyekben intézkedni. A pápa bizalmát jelezte, hogy IX. Piusz őt nevezte ki képviselőjének az – események miatt elmaradt – nemzeti zsinatra.

1848. október 4-én a püspöki kar körlevélben fordult a hívekhez, a haza védelmére és az elöljárók iránti engedelmességre intette őket, Hám püspök közreműködött a püspöki kar uralkodóhoz intézett felirata szerkesztésében, amellyel a béke helyreállítása érdekében közvetíteni szerettek volna a szembenálló felek között. 1849. január 5-én Hám János a püspöki kar nevében körlevélben szólította fel a katolikus híveket a Ferenc József iránti hűségre és a császári csapatok iránti engedelmességre. A magyar hatóságok e pásztorlevél miatt hazaárulónak nyilvánították és vagyonát lefoglalták, tavasszal menekülnie kellett az előrenyomuló magyar csapatok elől. 1849. július 12-én az osztrák minisztertanács határozatában az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította, Hám János érseket felszólították, hogy nyújtsa be lemondását.

1849. július 14-én lemondott az érsekségről, visszatért egyházmegyéjébe. 1851-ben meghívta a jezsuitákat, hogy telepedjenek le Szatmáron, rájuk szerette volna bízni a püspöki konviktus vezetését. 1856-ban a ferences szerzeteseket telepítette le, ők a külvárosi (téglagyári) munkások gyermekeinek nevelését-iskolázását kapták feladatul.

Hám János püspök 1857. december 30-án hunyt el, a szatmárnémeti székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Kortársai – egyháziak és világiak – már életében szentként emlegették, több súlyos beteg gyógyulását is a püspök közbenjáró imájának tulajdonították. Boldoggáavatási eljárását Meszlényi Gyula megyés püspök kezdeményezte a XIX. században, és minden utóda szívén viselte az ügy sorsát, a nehéz történelmi körülmények azonban nem tették lehetővé az előrehaladást. Reizer Pál püspök fontos lépéseket tett az ügyben, végül 2013-ban nyílt meg újra az egyházmegyei eljárás Schönberger Jenő püspök főpásztorsága alatt.

 

Protokollszám: 2167                                            

Egyházmegyei eljárás

Illetékes egyházmegye: Szatmárnémeti Püspökség
Illetékes főpásztor: Schönberger Jenő megyés püspök
Posztulátor: Ruppert József SchP
Az egyházmegyei eljárás lefolytatása: 2013. január 23. – 2016. június 29.                                                                              

Szentszéki eljárás

Az egyházmegyei eljárás érvényességének elismerése:
Hősies erénygyakorlásának pápai elismerése:                                                                      
Közbenjárására történt csoda pápai elismerése:

Imádkozzunk boldoggá avatásáért!

Urunk, Istenünk!

Te határtalan gondviselő szeretettel adtad nekünk Hám János püspököt.

Ő hűséges szolgád és nyájad gondos pásztora volt,

aki az életszentség útját járva minket is egyszülött Fiad követésére buzdít.

Tekints érdemeire, életszentségére, és közbenjárása által hallgasd meg kérésünket,

hogy őt mielőbb szentjeid között tisztelhessük. Ámen.

(Forrás: http://szatmariegyhazmegye.ro)

 

Az imameghallgatások kegyelmét a következő címre kérjük eljuttatni:

Egyházmegyei Hatóság Szatmárnémeti
RO 440010 Satu Mare
Str. 1 decembrie 1918 nr. 2.

 

További információk:

http://szatmariegyhazmegye.ro

http://magyarkurir.hu/hirek/szentmise-ham-janos-boldogga-avatasert

 

 

Az oldal tetejére