ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT szűz és hitvalló

Hivatalos emléknapja: január 18.

Szülei IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő voltak. Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyja, amikor a tatárok 1241-ben betörtek Magyarországra és pusztító vereséget mértek a magyar seregre. A királyi család Dalmáciába menekült, a születendő gyermeket a szülők végső kétségbeesésükben felajánlották Istennek, aki meghallgatta őket, mert a tatárok hamarosan elhagyták az országot. A szülők nem vonakodtak fogadalmukat teljesíteni: amikor Margit hároméves lett, átadták a veszprémi domonkos nővéreknek.

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT szűz és hitvallóA domonkos női kolostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak lelkiségük jellegzetes vonásai.
A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg. Ebben a szellemben nőtt fel Margit. Örökfogadalmát az atyja által a Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten) építtetett kolostorban 1254-ben tette le.

Fennmaradt szenttéavatási aktáiból kiderül, hogy Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, és a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás. Életének három alapszabálya az evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni és senkit meg nem ítélni.

Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jövendölés adományát is.
A tatárjárás után az országot újjáépítő atyjának odaadó leánya maradt, terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban volt. Elhivatottsága mind előbbre vitte a vezeklésben és az engesztelésben. Egykor Istennek ajándékozták, mivel atyja azt hitte, ezáltal kieszközölheti Magyarország megszabadulását a tatároktól. Amikor Margit elég idős volt ahhoz, hogy önmaga felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a fölajánlást. Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát. 1270-ben, huszonnyolc éves korában halt meg. Halála óráját derűs arccal előre megmondta társainak.

Szenttéavatási eljárását testvére, V. István király kezdeményezte X. Gergely pápánál. Megkezdődött az éveken át tartó adatgyűjtés, az eljárás befejezésére azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, 1943-ban XII. Piusz pápa avatta szentté. Tisztelete ma is élő, példája nagy időszerűséggel bír, mint azt XII. Piusz sorai a szenttéavatási bullában megfogalmazták: „Bízunk abban, hogy kiengesztelő áldozati hivatását ő, az első apostoli király sarja tovább folytatja nemcsak szeretett hazájáért, hanem minden nemzetért, és kieszközli a Krisztus szeretetén alapuló nyugalmat és békét az Irgalmasság Atyjától az egész emberiségnek.”

Imádkozzunk hozzá!

Istenünk, szüzesség kedvelője és őre, kinek jóvoltából szolgálód,

a mi Margitunk a szűzi tisztaság ékességét a jó cselekedetek érdemével egyesítette,

kérünk, segíts, hogy lelkünk épségét az üdvös bűnbánattal visszanyerhessük!

Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Forrás: http://www.katolikus.hu/)

 

További információk:

http://www.katolikus.hu/

http://www.szentmargit.hu/

 

 

Az oldal tetejére