SZENT ADALBERT püspök és vértanú,
az Esztergomi-Budapesti  Főegyházmegye védőszentje

Hivatalos emléknapja: április 23.

SZENT ADALBERT püspök és vértanú, az Esztergomi Főegyházmegye védőszentjeAdalbert kora a kereszténység és a pogányság közötti egyre gyakoribb összeütközések időszaka. A félig szláv, félig germán származású, előkelő családból származó Vojtechet világi pályára szánták, egy súlyos betegségből felgyógyulva azonban úgy érezte, inkább Istent kell szolgálnia, így 972-ben a magdeburgi dóm iskolájába ment, hogy itt készüljön a papi hivatásra. Vallásosságával és okosságával kitűnt társai közül. Bérmáláskor vette föl az Adalbert nevet pártfogója, a magdeburgi érsek iránti tiszteletből.
981-ben visszatért Prágába, ahol az első prágai püspök, Dietmar szentelte pappá. 983-ban, Dietmar halála után Adalbertet választották meg a város püspökévé. A szerzetesi lelkülettel megáldott új főpásztor nem volt azonban fölkészülve arra a küzdelemre, melyet a félig civilizált és megtért nép lelki vezetése igényelt. 988-ban elhagyta Prágát, Rómába ment a pápához, s kérte, engedje őt zarándokként Jeruzsálembe, hogy ott szegényen és magányosan szolgálja az Urat. A montecassinói apát tanácsára változtatta meg a tervét, és lett bencés szerzetes 990-ben. Elöljáróinak engedelmeskedve visszatért Csehországba, ahol megalapította a brevnovi apátságot, amely idővel igazi szellemi-lelki központtá lett.

A hazai áldatlan állapotok és belviszályok hamarosan arra kényszerítették, hogy ismét elhagyja Prágát. 994–995-ben Magyarországon térített. Ő keresztelte vagy bérmálta meg többek között Szent Istvánt, 996-ban visszatért római kolostorába. Ez év májusában koronázták császárrá III. Ottót, akire mély benyomást tett Adalbert őszinte és komoly vallásossága, jámborsága. Kis idő múlva érseke sürgetésére újra elindult Prágába, de a belviszályok súlyosbodása lehetetlenné tette visszatérését, ezért inkább Lengyelországba ment, és megalapította Meseritz kolostorát. Innen a balti törzsek térítésére indult, 996–997 telén hirdette nekik az evangéliumot. Hamarosan itt is olyan leküzdhetetlen akadályokba ütközött, hogy úgy döntött, tovább indul a litvánokhoz. Mielőtt azonban ezt a tervét valóra válthatta volna, a pogányok megölték. 997. április 23-án halt vértanúhalált Krisztusért.

A lengyelországi Gnieznóban temették el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt II. Szilveszter pápa. Kanonizációjának különlegessége, hogy abban az időszakban történt, amikor a pápák azon joga, hogy a szentek sorába iktassanak valakit, még nem vált kizárólagossá, de már elindult az a folyamat, amelynek során Róma püspökének jóváhagyása és részvétele a szertartáson emelte az új szent és a kialakuló zarándokhely tekintélyét. Szent Adalbert földi maradványait 1030-ban átszállították Prágába, ekkor lelt békességre püspöki székvárosában. Tisztelete egész Közép-Európára kiterjedt, csehek, magyarok, lengyelek, litvánok egyaránt a nemzeti szentjeik közé sorolják, a csehek hazájuk védőszentjét tisztelik benne.

Imádkozzunk hozzá!

Mindenható, örökkévaló Isten, ki a mai napon Szent Adalbert püspököt,

a te vértanúdat szenvedésének érdeméért szentjeid közé emelted,

kérünk, add meg nekünk, hogy az ő példája nyomán mi is eljuthassunk az örök hazába!
Krisztus, a mi urunk által. Ámen.

További információk:

http://www.kat olikus.hu/szentek /

Az oldal tetejére