SZENT HEDVIG királynő és hitvalló

Hivatalos emléknapja: július 18.

SZENT HEDVIG királyné és hitvallóHedvig Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermeke volt. Egy szerződés értelmében Habsburg Vilmos ausztriai herceg hitvesének szánták és gyermekkorukban össze is adták őket. Atyja halála után Hedviget 1384 őszén Krakkóban lengyel királynővé koronázták, Vilmost azonban nem akarták királyuknak fogadni a lengyelek, szívesebben látták a litván Jagelló Lászlót a trónon, aki megkérte Hedvig kezét és ígéretet tett arra, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal.

Hedvig Isten akaratát fedezte fel az új házasságban, amely által egy egész népet Krisztushoz vezethet, ezért beleegyezett. László 1386. február 12-én érkezett Krakkóba, és három nap múlva testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett. Február 18-án megtartották az esküvőt. A házasság érvényességét – miután Hedvig nyilvánosan visszavonta Habsburg Vilmosnak gyermekkorában tett ígéretét – a pápa Jagelló Lászlóhoz intézett bullával erősítette meg, amelyben dicsérte megtérését.

Hedvig tevékenyen részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében. Különösen szívén viselte a házasságának köszönhetően megtért litván nép sorsát. Gondja volt rá, hogy legyenek olyan személyek, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét: Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára. A ruténok megtérítéséért is sokat fáradozott, felismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az Egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaik használatát. Ezért a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban noviciátust. Rómában elérte, hogy a pápa engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását. Szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, és ápolta betegeiket. Sokat tett a parasztság nyomorának enyhítése érdekében.

1399-ben az életszentség hírétől övezve halt meg. Erre utal az is, hogy nem a Wawel-katedrális kriptájába temették, mint a többi királyokat, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy csak kis ideig marad ott, míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe. Az első vizsgálóbizottság már 1426-ban megalakult, és bár néhány évtized múltán az eljárás megszakadt, Hedvig tisztelete és emlékezete eleven maradt a nép szívében. Bizonyítja ezt az ikonográfiája, hiszen mindig a lengyel szentek és boldogok között ábrázolták. A lengyel püspöki kar 1933. szeptember 29-én Czestochowában tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy ismét kéri Hedvig – vagy ahogy a lengyelek mondják Jadwiga – boldoggá avatását. Az eljárást 1950-ben fölújították. Szent II. János Pál pápa először a boldogként való tiszteletének jogosságát hagyta jóvá, majd 1997. június 8-án szentté avatta.

Nekünk, magyaroknak nemcsak származása okán kedves, hanem azért is, mert életszentsége az isteni meghívás és küldetés máig ható példája. A Hedvig két hazája közötti kapcsolatok erősítésére Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek 2002-ben az egri minorita templomnak ajándékozta Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét.

Imádkozzunk hozzá!

Mennyei Atyánk, híveid élete és az alázatosak dicsősége,

te Szent Hedvig királynőt a hit és a szeretet buzgó terjesztőjévé tetted,

engedd, kérünk, hogy közbenjárására az igazság és a jóság apostolaivá válhassunk.

Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Forrás: Ku Czcz Świḙtej Jadwigi królowej, ford.: Schaffler Orsolya)

 

További információ:

http://www.katolikus.hu/szentek/

http://ujember.katolikus.hu/

 

 

Az oldal tetejére