Ugrás a tartalomra

Esterházy Lujza és János életfelajánlása

2021. 05. 04., k - 09:12

Esterházy Lujza Szívek az ár ellen címmel megjelent emlékiratában olvashatjuk az alábbi részletet:
„Húsvét hétfőjén este, egy rendőr jelent meg a klinikán és idézést kézbesített részemre másnap reggel 9 órára a csehszlovák politikai rendőrségre (1946)”, ahol kezébe nyomták a deportálási végzést: „Ön kétséget kizáróan magyar, ennek következtében jelenléte Pozsony városában nemkívánatos!” Ezután géppisztolyos partizánok más magyar letartóztatottak csoportjaival együtt, Pozsony utcáin keresztül a patrongyári gyűjtőtáborba kísérték. A gyár területét a II. világháború alatt a nácik koncentrációs tábornak használták. 1945 után az ide begyűjtött több ezer német és magyar zsúfolásig megtöltötte a gyár helységeit. Az embereknek a piszkos betonpadlón kellett feküdniük, sűrűn egymás mellett. Lujzát innen a pozsonyligetfalui táborba internálták több más magyarral együtt. Az új kitelepítési parancson már ez állt: „Nevezettek eltávolításának és internálásának elrendelése azért volt szükséges, mert veszélyes fasiszták.” 
Esterházy Lujzát az internálásából egy cseh orvos, Sumbal professzor mentette ki azzal az ürüggyel, hogy súlyos szívbaja miatt kezelésre szorul, ezért a klinikájára vitte. Több hónap után a politikai rendőrség felfedezte tartózkodási helyét. Beidézték és azonnali hatállyal kiutasították Magyarországra. Ekkor írta életfelajánlási imáját. Irathagyatékában 1945-ös keltezésű egy másik imádság, amely az otthon elvesztésének és az üldöztetés fájdalmának elfogadásáról és felajánlásáról szól.
Az Esterházy családot ért veszteségek és szenvedések ellenére Lujza és János élete nem a bosszú, a gyűlölet vagy a bezárkózás irányába fordult, hanem az elszenvedett gyötrelmeket Isten kegyelmébe ajánlották, hogy ezzel a nagyobb jóval szolgálják embertársaik javát: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12.21). Bár a felajánló ima Esterházy Lujza tollából származik, tükrözi szeretett fivére, János lelkületét is. Ő a lelki élet terén példaképként tekintett Lujza nővére buzgóságára, ezt egy börtönkórházi levelében 1949-ben így fogalmazta meg: „Téged mindig az újlaki templomban láttalak, az oltár előtt térdelve, amint szentáldozás előtt és után keresztet vetsz. Már nagyon régen figyeltelek téged és megállapítottam magamban, hogy soha nem láttam valakit oly boldog és örömtől sugárzó arccal áldozni és oly szépen keresztet vetni. Ez nagyon hatott rám és hozzájárult sokban ahhoz, hogy kezdtem gyakrabban szentáldozáshoz járulni.”
A jó példa hatásos volt, ezt Lujza is észrevette és leírta, amikor utoljára találkozott Jánossal a pozsonyi rendőrség börtönében: „Most értettem meg, mi ez a békés ragyogás a tekintetében: a hite volt az, ami éltette. Mindig hívő volt, ahogyan kortársai közül is sokan. De már a letartóztatása előtti hónapokban észrevettem, hogy a hite sokkal elmélyültebb lett; az előző nyár óta egyetlen vasárnapi misét sem mulasztott el.
János 1949-ben, a pozsonyi járványkórházból Lujzához írt levelében így írt: „nagyon hatásos imáitokkal kérjétek az Úr Jézust, a jóságos Szűz Máriát, Szent Terézkét és Kaszap Istvánt, hogy adjanak kegyelmet nekem és erőt, meg kitartást, hogy jószándékaimat meg tudjam valósítani”. Isten Szolgája Esterházy János „jószándék” fogalma az életfelajánlását rejti magában. Ennek egyik bizonyítéka az a rövid életrajzi összefoglaló, amelyet Lujza röviddel bátyja halálhírének kézhezvétele után, 1957. március 15-én írt: „Kiszabadult fogolytársai szerint (mind)ennek ellenére, János tartotta a lelket mindannyiukban. S gyakran emlegette: szenvedéseimet szívesen viselem el és ajánlom fel Istennek könyörgésként Magyarországért és a többi rabországért, hogy szabadok és boldogok legyenek.
Isten Szolgája Esterházy János és nővére, Lujza életfelajánlása és áldozatvállalása útmutató, hisz oly sok család élt át az övékéhez hasonló szenvedéseket: az otthon és a létalap elvesztését, az üldöztetés és a szétszóratás fájdalmát. Az Esterházy-testvérek példája nyomán e fájdalmakat felajánlhatjuk a nagyobb jó érdekében: megmaradásunkért, jövőnkért, Isten Országáért. Engedjük, hogy az ő életszentségük elvetett magjai a mi lelkünkben is gyümölcsöt hozzanak.
 

Molnár Imre