Szent Margit üzenete számunkra

Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját január 18-án ünnepeljük. Hagyománnyá vált, hogy a Margit-szigeti kolostor romjainál, ahol IV. Béla lánya szerzetesként élt, és ahol sírja ma is látható, az esztergomi érsekek szentmisét mutatnak be hazánkért. Idén az ünnepélyes szentmiseáldozatot dr. Erdő Péter bíboros úr január 18-án, vasárnap délelőtt 11 órakor celebrálja.

Amikor Szent Margitra emlékezünk, lehetőségünk van arra, hogy felidézzük életét és korunk számára megfogalmazzunk üzenetét. Ennek az üzenetnek a kiindulópontja lehet erkölcsi élete, áldozatvállalása. A történeti leírások szerint, amikor Róbert esztergomi érsek felemelte a fátylat a halott Margit arcáról, így szólt a körülötte álló gyászolókhoz: „Se sírjatok, hanem nézzétek őt, az Örök Király lányát, mert a feltámadás jele van az arcán.” Az írások nem szólnak arról, hogy a főpap pontosan milyennek látta IV. Béla király lányának arcát, mi azonban közel nyolcszáz év távlatából mégis megrajzolhatjuk azokat a lelki és erkölcsi vonásokat, amelyek Margitot szentté, és válsággal küszködő korunkban példaértékűvé teszik számunkra.

Szent Margit életét tanulmányozva észrevehetjük, hogy mások terheit hordozó és engesztelő lelkülete egy gyermekkori eseményhez is köthető. A tanúk emlékezete szerint még kislányként a veszprémi domonkos kolostorban gyakran bement a templomba, és az oltár előtt imádkozott – ahogy ezt a szerzetesnővéreknél látta. Egy alkalommal felfigyelt az oltár felett levő feszületre, és megkérdezte a nővéreket, hogy az, aki keresztfán van, miért tárja ki a karját. Amikor elmondták neki, hogy Jézus Krisztus van a kereszten, aki azért vállalta a halált, hogy minket, embereket a bűneinktől megváltson, elsírta magát. Később ez indíthatta őt arra, hogy maga is áldozatot vállaljon a bűnösökért.
Az a korszak pedig, amelyben a királylány élt, bőven kínált lehetőséget az engesztelő életre. Az országot feldúlta a tatár had, és csak a Gondviselésnek köszönhető, hogy a nagykán halála után elhagyták az országot. Az ország állapotát leíró dokumentumok szerint a tatár sereg nemcsak a földeken és a településeken, hanem az emberi lelkekben is nyomott hagyott. A királyi udvarban megosztottság lett úrrá, mert IV. Béla és fia, a későbbi V. István között háborúskodás tört ki, ami az egész országnak kárára vált. A Nyulak szigetén apácaként élő Margit ekkor ismerte fel küldetését: Jézust követve, életét Jézushoz kapcsolva neki is áldozatot kell vállalni másokért, elsősorban családjáért és nemzetéért. Ezért utasította vissza szülei akarata ellenére a lengyel, majd a cseh király házassági ajánlatát, számolva azzal is, hogy döntése sokak szerint hátrányos lehet az országra nézve. Ő azonban érezhette, tudhatta, hogy hitével és erkölcsi példájával többet adhat nemzetének.

Milyen üzenete van Szent Margitnak az évszázadok távlatából?

Egyik hangsúlyos üzenete az, hogy a lelki értékek fontosságára irányítja a figyelmünket. Ma sokan
úgy gondolják, a válságból elsősorban jó gazdasági döntések által lehet kijutni, és a közösség javát (közjó) is azonosítják az agyagi javakkal. De ez tévedés, mert a közjót elsősorban nem az anyagi gazdagság mozdítja elő, hanem a lelki, szellemi értékek, mint például a másokért vállalt áldozat és a másik segítése, szolgálata. Ezért egy királylány többet adhat nemzetének, ha magasabb erkölcsi értékeket követ, mint ha környezete „bölcs” politikai tanácsainak engedelmeskedik.

A másokért vállalt áldozat korunkban különösen fontossá vált. Az általános gazdasági válság kitöréséig ugyanis sokak számára úgy tűnhetett, hogy a fogyasztói társadalomban tapasztalható viszonylagos jólét még sokáig fenntartható. Mára azonban világossá vált, hogy az emberhez méltó életet csak a közösségért vállalt áldozatok árán lehet fenntartani. Ez az áldozat magában foglalja az egyéni önmegtagadást, a mások javára való lemondást és szolgálatot. Egy középkori zsoltárt idézve: Szent Margit, „égbe ívelő szép útja” számunkra is irányt mutat. Kövessük ezt az utat, és akkor bízhatunk abban, hogy megvalósul a fehérvértanú Mindszenty József bíboros atya álma: a „Pannonia Sacra”, a Szent Magyarország.

Dr. Beran Ferenc
pápai káplán, plébános, egyetemi tanár
 

Vissza

Teljes tartalom megtekintése