Van-e új a nap alatt? A Mindszenty-kutatás forrásairól:eredmények és feladatok

 

Dr. Balogh Margit
tudományos főmunkatárs
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet

Aligha vitatható, hogy a 20. századi magyar katolikus egyház történetét nem írhatjuk meg, ha nem ismerjük Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek életművét. Rajta keresztül, illetve vele együtt Magyarország 1945 utáni sorskérdései is kitapinthatóvá válnak.

Az immár több mint negyedszázada bekövetkezett rendszerváltozás előtt Mindszenty befogadása és utóélete „manicheus” módon történt: fekete vagy fehér, az árnyalás elképzelhetetlen volt. Az 1949 körül írt politikai pamfletekben Mindszenty az Amerika-bérenc, klerikális fasiszta alakjaként jelent meg, amin finomítottak ugyan a Kádár-korszak történészei, de szakítani nem szakítottak a sematikus minősítésekkel. Csak a rendszerváltás hajnalán próbálkozhatott néhány autonóm történész az árnyalással. És ennek a sablonnak a pandantja is élt, elsősorban az emigrációs irodalomban, amely kizárólag glorifikált életutat kölcsönzött Mindszentynek, amitől mítoszokban is bővelkedő történelmi jelképpé kezdett válni. Mára elérkezni látszik az idő, hogy tárgyilagosan, de legalábbis tárgyilagosságra törekedve elemezzük személyét és helytállását. Az emlékezetpolitikai diskurzusban Mindszenty akkor lehet a legkevésbé megosztó, ha nem egy nemzeti dráma hőseként vagy antihőseként, hanem egy összetett történet ellentmondásos személyiségeként ábrázolódik, együtt a maga tévedéseivel, botlásaival és következetlenségeivel. Ehhez a tisztánlátó szándékhoz elengedhetetlen a források minél teljesebb körű megismerése.

Az előadás – amelyet elsősorban azoknak ajánlunk, akik nem egy kronológiai életútra kíváncsiak, hanem a külsőségek mögötti háttérre – körbejárja a már ismert főbb forráscsoportokat és azok kutatási lehetőségeit, kitérve a források sokszínűségére (írott dokumentumok, fotók, oral history). Konkrét példákkal kívánja bemutatni, hogy mit és miként lehet tisztázni: külföldi (orosz, amerikai) és hazai (Prímási Levéltár, ÁBTL stb.) levéltárakban gyűjtött, néhány, különösen izgalmas forráscsoport segítségével.

Külön kérdés, vannak-e és ha igen, milyen irányban további kutatási feladatok? A kérdésben benne van a válasz is: természetesen vannak és évtizedeken átnyúlóan továbbra is lesznek újabb feladatok. Egyrészt a ma még kutathatatlan források révén, másrészt az emlékezetpolitikai egyensúly generációkon átívelő kialakulása okán.