Isten Szolgája Mindszenty József

Istenünk, te József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője. Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Először Füzér Julián atya készíttette el 1977-ben Schmidt Béla festőművésszel ezt a nagyméretű olajfestményt, amelyet később a máriacelli Mindszenty Múzeumnak adományozott. Ez a sok érzelemmel és mély lelkiséggel átitatott kép lett a bíboros legismertebb főpapi portréja, sok újabb művészi alkotás ihletője.

„Mindszenty bíboros egyházhűségének nagyszerű tanúságtételét sok szenvedés szőtte át. Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát; olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyva ránk, aki hosszú éveken keresztül tudott imádkozni és szenvedni népéért. Amikor szeretett magyar hazáját elhagyta, ezzel a lelkülettel írta Szent VI. Pál pápának: »Szentséged lábai elé alázattal teszem le ezt az áldozatot abban a meggyőződésben, hogy az ember legnagyobb szenvedése is, amelynek ki lehet téve, kicsivé válik, amikor Isten szolgálatáról és az egyház javáról van szó.«

Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az egyháznak a nevében, mely iránt a hűségnek oly ragyogó bizonyítékát adta.” (Szent II. János Pál pápa)

„Mindszenty József személye és tanúságtétele mellett tehát mindig ott volt Róma püspökének jóakaró tekintélye. És ahogy ő az egyház kősziklája felé fordította tekintetét, és onnan merített erőt a bilincsekben, fájdalmakban és az őt körülvevő sötétségben, úgy néztek rá Péter utódai tisztelettel és szeretettel, mint a legyőzhetetlen evangéliumi erősség élő és jeles tanújára.” (Szent II. János Pál pápa)

Mindszenty József szenttéavatási eljárásának fontosabb dátumai

1993. február 26. a bécsi érsek a megindítandó szenttéavatási eljárásban átadja illetékességét Esztergom prímás-érsekének

1993. május 8. az első országos Mindszenty-zarándoklat, amelyet ettől kezdve Esztergomban a bíboros égi születésnapjához kapcsolódóan minden évben megrendez a magyar egyház

1993. június 15. a Szentszék nyilatkozata (Nihil obstat) rögzíti, hogy hivatalai semmi olyan adatot nem találtak, amely kizárná a szenttéavatási eljárás megindításának lehetőségét

1993. december 16. a Magyar Katolikus Püspöki Kar időszerűnek nyilvánítja, és egyöntetű támogatásáról biztosítja a szenttéavatási eljárást

1994. március 19. Budapesten, a Központi Papnevelő Intézet épületében kezdetét veszi a szenttéavatási eljárás

1996. január 4. a teológus szakértők igazolják, hogy Mindszenty bíboros írásaiban nincs semmi, ami ellentétben állna a katolikus egyház hitelveivel és erkölcstanával; a felkért történészek rendszerezik és értékelik az összegyűlt forrásanyagot, és nyilatkoznak a bíboros személyiségéről, történelmi szerepéről

1996. július 2. az iratanyag véglegesítése

1996. július 31. a vizsgálat egyházmegyei szakaszának lezárulása

1996. október 22. az iratok hivatalos római átadása

1999. november 9. a Szenttéavatási Kongregáció elismeri az iratok hitelességét, és az egyházmegyei vizsgálat szabályszerű, az egyházi előírásoknak megfelelő lebonyolítását

1999. november 10. megkezdődik egy Mindszenty József közbenjárására történt, feltételezhetően csodás gyógyulás kivizsgálása

2000. november 16. a gyógyulás egyházmegyei vizsgálatának lezárulása (az iratanyag római értékelésére csak a bíboros életszentségének elismerését követően kerülhet sor)

2005 Isten Szolgája Mindszenty József szenttéavatási eljárásának előmozdítására a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pertársaságra lép a kezdeményező Mindszenty Alapítvánnyal

2007 az eljárás jelenlegi római felelőse, P. Vincenzo Criscuolo OFM relátori kinevezése, a peranyag (Positio) összeállításának kezdete

2012 a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Bizottsága hivatalosan megerősíti a bíboros boldoggá és szentté avatására irányuló kérését

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának körlevele (részlet)

Alakja, tisztelete ma is lelkünk mélyét érinti. Boldoggá avatási ügye Rómában folyik évek óta. 2006-ban Püspöki Karunk is belépett a perbe: mi magunk is hivatalosan kérjük boldoggá és szentté avatását. Azért tesszük ezt, mert szentnek tartjuk őt.

Nem láthatunk benne pusztán politikust. Bár sok megnyilatkozása olyan kérdésekről szólt, amelyeket előtérbe állított a politika, személyes állásfoglalásai mégis katolikus hitéből fakadtak. Amikor felemelte szavát a rasszizmus és a zsidóüldözés ellen, amikor – egyesek szerint naivul, de prófétai módon – azt követelte, hogy a nácik és a nyilasok adják fel harc nélkül a Dunántúlt és ne folytassák az értelmetlen pusztítást, akkor nem taktikázott. Egész életére jellemző volt, hogy politikai rendszertől függetlenül rendíthetetlenül kitartott az igazság mellett. Isten képmását, az embert védte, az emberi életet, a „Ne ölj!” parancsának örök igazságát. Amikor a háború után a svábok kitelepítése ellen és a Csehszlovákiából elűzött magyarok érdekében szólt, ugyanez a hívő meggyőződés vezette. Népéért és Egyházáért aggódott, amikor ellenállt a sztálinista diktatúra vallást és kultúrát pusztító nyomásának.

Személye jelképpé magasodott: a magyar katolikus közösség és az egész megkínzott és elnyomott magyar nép jelképévé. Mindszenty bíborost a börtönben lélektanilag és fizikailag is meg akarták törni. 1956-ban azonban tényleg kiszabadították.

Hajoljunk meg nagysága előtt. Akkor lesz hozzá méltó az ünneplésünk, ha ma is tiszteljük történelmünk teljes igazságát, ha Krisztus fényében szemléljük az embert és a világot. Ha nem egy-egy érdekcsoport elfogultságával, hanem a mindenkit elfogadni és mindenkivel kiengesztelődni kész szeretet bátorságával nézzük múltunkat és jelenünket. Ha hitünk elszántságával utasítunk el minden rasszizmust és nemzetiségi gyűlölködést. Ha úgy szeretjük népünket, hogy közben mindenki másban is megbecsüljük Isten képmását és a Teremtő kultúrákat alkotó bölcsességét.

Ő elsősorban hívő ember volt. Látta a többi püspökök, papok, szerzetesek, világiak szenvedését és helytállását. Tudott szeretettel és megértéssel szólni azokról is, akiket megtört az üldözés. Szent Péter utóda iránt pedig mindig engedelmes volt. Akkor is, amikor ez lelkileg nehezére esett.

József bíboros sírján Esztergomban ez olvasható: „Devictus vincit” – legyőzetve győz. Legyen az isteni igazság, amit életében szolgálni akart, ma is éltető erő, lelki megújulás, megbékélés és bizalom forrása mindannyiunk számára!

Erdő Péter bíboros, Ternyák Csaba érsek, Bábel Balázs érsek, Veres András püspök

Budapest, 2012. január