Ugrás a tartalomra

„Pannonia sacra”

1892–1919

 

Legyen ő a hűséges és okos szolga, akit te, Uram, egész családod fölé helyezel, hogy alkalmas időben eledelt adjon nekik, és minden időben tökéletes embernek mutassa magát.

 

(a püspökszentelés szertartása, részlet)

Pannonia sacra 1

 

Mindszenty József 1892. március 29-én született Csehimindszenten. Az egyszerű sorban élő család eredete a régmúltba nyúlik vissza, apai ágon egy távoli ősük Csehország német lakta tájairól érkezhetett magyar földre. Felmenőik évszázadok óta magyarként éltek ezen a katolikus dunántúli tájon. Egyikük, Pehm András, a kiskomáromi végvárnak a törököktől történt visszafoglalásában tanúsított vitézségéért kapta Zala vármegyétől 1733-ban a földbirtokkal nem járó köznemesi címereslevelet.

 

„Csak soha ki ne fakuljon emlékezetünkben az a ház, amelyben bölcsőnk ringatták; az a családi asztal, amelynél megszegték nekünk az apai-anyai szeretet kenyerét; a testvér-közösség, amelynél boldogabb földi együttes nincsen; az ártatlan szív buzgalmával elrebegett imák; atyánk komoly eligazítása, anyánk könnyei, csókja; első reményeink, első bánatunk, a kötelességérzet és jellem első jelentkezései. Ezek mind-mind a családban fakadoznak az Isten legfölségesebb tavaszában.” (Mindszenty József)

„Édes Fiam, Jóska! Az édesanya-könyvet megkaptam. Ezért az egyért igen örülök: egy gyermek született a világra, aki az édesanya értékét becsülte és még könyvet is írt róla! És ez a gyermek pedig az én szülött Fiam! Istennek legyen hála érte most és mindenkor. Tudom, Édes Fiam, hogy tövises úton kell haladnod az élet folyamán, gondos és terhes neked is az élet keresztje. Csak azért mégis, hogy Istennek gírákat (kincseket) nyerhess, híveidet jól neveld és szeretettel a Jézus Krisztus országába bevezethesd, ezt kívánom és kérem Istent, hogy úgy legyen.” (Az édesanya, Kovács Borbála levele fiához)

Pannonia Sacra 2

 

1918: „Amikor Magyarország a háború ötödik évébe lépett, nagy bizonytalanság uralkodott az országban; azután előállt az a történelmi helyzet, amikor egy liberális értelmiségi csoport a béke és a radikális forradalom jelszavait hirdetve felboríthatta a rendet. A törvénytelenség és a terror eszközeit próbálták felhasználni ellenünk azok, akik a demokráciát és a szabad szervezkedés jogát hirdették úton-útfélen.”
(Mindszenty József)

„Legyen bár divat manapság az anyagelvűség, mi ne szakadjunk el őseink hitétől, a katolikus keresztény tanítástól. Mi Isten ujját látjuk a történelmi eseményekben és ezért minden vész és vihar közepette meg nem szűnünk remélni. Sőt most hívunk fel benneteket arra, hogy amint őseink tették, töretlen bizalommal helyezzük sorsunkat Isten kezébe a Szűz Anya által.” (Mindszenty József)

„Érdekesek sötétbarna szemei: olyan csillogó ragyogás van bennük, amilyent még soha senkinél sem láttam: élesen és nyugodtan néznek, ismernek minden negatívumot, de mégis bizakodóak – olyan ember szemei, aki szörnyűségeket élt át, és bepillantott az emberi lét szakadékaiba, akit megjelölt a szenvedéssel átélt tudás. Ezek a csillogó és mégis oly nyugodt szemek egyszerre nagyok és ragyogóak, mint egy csodálkozó gyermek szemei. Messze a távolba néznek, az örökkévalóság végtelen távlataiba.

A különös figyelem jeléül néha megismétlődő gesztusa: tágra nyílt szemmel figyelmesen »felnéz« beszélgetőpartnerére, és közben kissé felemelve feléje fordítja két tenyerét. Olyan férfi, aki teljesen összhangban van önmagával. Teljesen Istenből él. Aki csak azt mondaná róla, hogy »nagy és erőteljes egyéniség«, az elmenne a bensőség eme titka mellett.” (Georg Stadtmüller)