3. Jézus az én mindenem | Teréz anya, az irgalmasság szentje

Mire ez a lapszám olvasóink kezébe kerül, Kalkuttai Boldog Terézia a világegyház szentje lesz. Nem is kaphatnánk nagyobb ajándékot Ferenc pápától az Irgalmasság szent évének lezárásához közeledve. Teréz anya példája segít bennünket, hogy az életünkben soha ne érjen véget az irgalmas szeretet gyakorlása saját magunkkal és minden embertestvérünkkel kapcsolatban. Ez megtart minket Isten kegyelmének vérkeringésében, és elvezet az üdvözültek szeretetközösségébe is.

Teréz anya szenttéavatási eljárásának posztulátora Brian Kolodiejchuk atya, a Szeretet Misszionáriusai papi ágának elöljárója, húsz éven át dolgozott együtt az Egyház új szentjével. Nyilatkozatában Teréz anya nagyon személyes, belső vívódások során elmélyült hitére hívta fel a figyelmet. Brian atyától megkérdezték, hogy ezek a lelki küzdelmek nem a depresszió jelei voltak-e, mire a posztulátor így válaszolt: „Azért nem, mert Teréz anya nagyon aktív, cselekvő életet élt és az öröm, a mosoly mindvégig elkísérte. Ő maga helyett mások szenvedéseivel foglalkozott és törődött.” Kevéssé ismert, hogy Teréz anya 1942-ben különleges magánfogadalmat tett, miszerint „soha nem fog nemet mondani Istennek…”

Gonxha Bojaxhiu néven 1910. augusztus 26-án született az albániai Szkopjében. 18 éves korában Írországba ment, hogy csatlakozzon a Loreto-nővérekhez. Teréz nővért Indiába küldték, ahol 1937-ben örökfogadalmat tett. 18 évet töltött a kalkuttai Loreto-iskolában először tanárként, később intézményvezetőként. 1946. szeptember 10-én, a Kalkuttából Darjeelingbe vezető vonatút során Teréz anya „égi sugalmazást” kapott, melyet később úgy nevezett, hogy „hívás a hivatáson belül”. Jézus megkérte Terézt: „Jöjj, és vigyél el engem a szegények viskóiba! Légy az én világosságom! Nem tudok egyedül odamenni. De te közéjük mész és magaddal viszel engem is. Mennyire vágyódom belépni viskóikba: sötét, boldogtalan otthonaikba.” Jézus kérte, hogy hozza létre a „szeretet misszionáriusainak” közösségét, melynek feladatául a szegények legszegényebbjeinek a szolgálatát rendelte. A Szeretet Misszionáriusai Társaság megalapítására hivatalosan 1950. október 7-én került sor. Az a mód, ahogy Jézus kérésére felelt, a könyörületesség jelképévé és Isten szeretetének élő tanújává tette. Élete mutatta meg a világnak, hogy micsoda nagyság és méltóság rejtőzik minden emberi személyben, hogy a nagy hittel és szeretettel végzett kis dolgok is mennyire becsesek lehetnek, és hogy az Istennel való meghitt kapcsolat felbecsülhetetlen értékű.

1997. szeptember 5-én véget ért Teréz anya földi élete. Szent II. János Pál pápa így jellemezte: Élénken emlékszem a legszegényebbek szolgálatában eltöltött évek súlya alatt meggörnyedt, parányi alakjára, mely azonban mindig kimeríthetetlen belső energiát hordozott. Krisztus szeretetéből fakadó energia volt ez. Bensőséges istenkapcsolatának mélyén a megfeszített Jézus szavai visszhangzottak: „Szomjazom!” (Jn 19,28) A szeretet evangéliumát váltotta valóra. Szavai és tettei hívők és nem hívők szívét egyaránt megszólították. Élete jel volt, mely azt mutatta meg, hogy „Isten még mindig szereti a világot.” Titka egyszerű: engedte, hogy Jézus teljesen birtokba vegye életét, és így az Úr tudott cselekedni benne és általa. Egyszer egy riporter megkérdezte tőle: „Az ön életében milyen helyet foglal el Jézus?” „Kizárólagos helyet” – felelte azonnal.

„Szívünk csendességében Isten a szeretetéről beszél nekünk; elcsendesülésünkkel engedjük Jézust, hogy szerethessen minket.”

„Biztos vagyok Krisztus irántam való szeretetében, és a saját szeretetemben is iránta? Ez a bizonyosság a napfényhez hasonlítható, mely életerővel áraszt el. Ez a meggyőződés az a szikla, amelyre az életszentség épül. Hogyan birtokolhatjuk ezt a bizonyosságot? Ismernünk, szeretnünk és szolgálnunk kell Jézust, hiszen ez olyan erőssé tesz téged, mint a halál.”

„Jézus gyengéd szeretettel szeret téged, értékes vagy számára. Fordulj felé teljes bizalommal, és hagyd, hogy szeressen téged. A múltat irgalmára, a jövőt gondviselésére, a jelent pedig az ő szeretetére bízzuk.” „Az Istenbe vetett bizalom mindenre képessé tesz. Istennek nem a nagyszerűségünkre, hanem az alázatosságunkra van szüksége.”

„Istent olyan könnyű meghódítani! Egyszerűen neki adjuk magunkat, és a miénk lesz. Senki és semmi más nem képes jobban a miénk lenni, mint maga Isten. Az igazi szeretet: önátadás. Minél jobban szeretünk, annál jobban lemondunk önmagunkról.”

„Az öröm az Istennel való közösségnek és Isten jelenlétének jele. Az öröm a szeretetben lángoló szív gyümölcse.” „Szeretetmissziónk nem más, mint Isten iránti szeretetünk túlcsordulása. Így hát, aki a legjobban szereti felebarátját, az él a legszorosabb közösségben Istennel.”

Teréz anya egy alkalommal így biztatta követőit: „Az anya most itt van veletek, hogy segítsen titeket Jézus felé. De hamarosan eljön az idő, amikor az anyának is Istenhez kell mennie. Akkor azonban mindannyitokat még jobban tud majd segíteni, és még több kegyelmet közvetít majd számotokra.”

Kalkuttai Szent Teréz, te engedted, hogy a megfeszített Jézus szomjazó szeretete éltető lángra lobbanjon benned, és így váltál az ő szeretetének fényévé mindannyiunk számára. Járj közben értünk Jézus Szent Szívénél, hogy … (itt mondjuk el szívbéli kéréseinket)!

Taníts meg, hogy befogadhassuk Jézust és ő átjárhassa egész lényünket, oly tökéletesen, hogy így egész életünk az ő világosságát és szeretetét sugározhassa mások felé. Ámen

Szent Teréz anya, könyörögj érettünk!

Az életrajzi részek és idézetek forrása:
Teréz anya kilencede (Új Ember, 2010),
szerkesztette Fr. Brian Kolodiejchuk MC,
fordította Domokos Mónika Tünde