Ugrás a tartalomra

Kovács Gergely: „Kell egy csoda, mert ez Isten ujja!”

2020. 09. 18., p - 12:30

„Kell egy csoda, mert ez Isten ujja!”


Ha csak a címet olvassa el valaki, Ferenc pápa felszólítását, azt hihetné, hogy visszarepültünk az időben legalább egy évtizedet, hiszen írásunkban Mindszenty bíboros szenttéavatási eljárásáról van szó. Tíz éve még nem készült el az eljárás római összegzése, a Positio, nem döntöttek a Kongregáció szaktestületei és nagyon távoli célnak tűnt a hercegprímás életszentségének pápai elismerése. Ma Istennek hála mindezeken túl vagyunk, de a boldoggá avatáshoz még egy csoda elismerése szükséges.

Egy felterjesztett imameghallgatást a Kongregáció orvosszakértői nem fogadtak el, mert a gyógyulás idején Magyarországon sajnos nem álltak rendelkezésre Nyugat-Európában már általánosan használt vizsgálati módszerek, így nem maradtak fenn kellő súlyú bizonyítékok. Ezért nem fogadták el az orvosi dokumentáció bizonyító erejét sem a betegség halálos súlyossága, sem annak teljes gyógyulása vonatkozásában. Ezen nem tudtunk változtatni, mert visszamenőleg ilyen vizsgálatokat pótolni nem lehet. Tavaly megfeszített munkával két imameghallgatás dokumentációját állítottuk össze, de ezek előzetes vatikáni értékelése nem tette lehetővé az esetek részletekbe menő kivizsgálását. Egy rendkívüli és nagyon érdekes eljárási megoldással is próbálkoztunk, de ez sem vezetett eredményre.

Amikor Mindszenty bíboros tisztelőivel találkozom, a leggyakoribb kérdés, hogy mit segíthetnek egyének és közösségek a mielőbbi boldoggá avatás megvalósulása érdekében. Most eljött a pillanat, hogy nem csak az erkölcsi, imádságos és anyagi támogatást ajánljuk, hanem egészen konkrétan azt, amire a boldoggá avatáshoz elengedhetetlenül szükség van: Mindszenty bíboros közbenjárására egy csodás imameghallgatás kieszközlését a Jóistennél. Sokszor leírtam már, hogy a csoda ajándéka nem függ az azt kérők érdemeitől, imádságaik számától vagy minőségétől, ahogy azt is, hogy az égi segítséget a legkülönfélébb, emberi eszközökkel nem megoldható élethelyzeteinkben kérhetjük. Kérjük tehát bátran és ajánljuk közösségeinkben, rokonaink, barátaink, ismerőseink körében Mindszenty bíboros égi közbenjárását. Így bármelyikünk részese és előmozdítója lehet a hercegprímás mielőbbi boldoggá avatásának. Elmondhatjuk, hogy ez most már nem külső körülményektől, hanem egyedül tőlünk függ és rajtunk múlik. Azon, hogy van-e elég bizalmunk Isten irántunk való szeretete és csodatévő ereje valamint a szentéletű bíboros égi közbenjárása iránt.


ISTENÜNK, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője.

Kérjük (a magunk imádságos módján) az ő közbenjárását N-ért, hogy ebben és ebben a szükségében, ha lehet, tegyen a Jóisten csodát!

E csoda segítségével hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.


A mi csodaváró bizalmunkat táplálja az Alapítvány levéltárában őrzött több száz levél, amelyekben Olvasóink számolnak be arról, hogy Mindszenty bíboros közbenjárását kérték imádságaikban. 1994 óta folyamatosan gyűjtjük ezeket a beszámolókat, melyek arról tanúskodnak, hogy a bíboros iránti tisztelet töretlen a hívek széles rétegeiben: férfiak és nők, egyszerű idős asszonyok és közjogi méltóságok, egyetemi tanárok, értelmiségiek, idősek és fiatalok egyaránt képviselve vannak a levélírók között. A belé vetett bizalmat tükrözi az esetek rendkívüli változatossága: munkájukat elvesztő, helyzetüket kilátástalannak érző emberek, családi gondokkal küszködők, gyermekáldást kérő házaspárok mellett az Operaház munkatársa például a társulat japán turnéját, más a hajókormányosi vizsgája sikerét, megint más a vallástalan rokon család kisgyermekének megkeresztelését helyezte a bíboros égi pártfogása alá. És persze a legtöbben valamilyen betegségből való gyógyuláshoz kérték Isten Tiszteletreméltó Szolgája közbenjárását.

A közelmúltban egy nagymama írta meg unokája krónikus fülgyulladásának gyógyulását, amelyet a család valódi csodaként élt meg, hiszen a nyolcéves kisfiút már előkészítették a műtétre, amikor kiderült, hogy az felesleges:

„Az Úr nagyobb dicsőségére, hálás szívvel szeretném az alábbiakban ismertetni Önökkel drága unokánk gyógyulását. Családunk és imatársaink nevében is vallom, hogy a gyógyulás imameghallgatásra adatott Istentől. A kisfiú kicsi korától szenvedett súlyos középfülgyulladásos betegségtől.

Újabb orvosi vizsgálatok 2012-ben megállapították, hogy a dobhártyák súlyosan sérültek, bal oldalt részben, jobb oldalt nagy százalékban elhaltak. Műtéti beavatkozással teljes mértékben eltávolították a jobb fül dobhártyáját. Így ezen az oldalon semmi esély nem volt a spontán javulásra. A bal oldalon megmaradt egy kicsi dobhártya s ide titániumtubust ültettek be.

Kitűzték a dobhártya műtéti pótlásának időpontját. Fájdalmas, nehéz napok, hetek következtek, helyesebben folytatódtak. Drága kis angyalunk türelmesen viselte a megpróbáltatásokat. Szó nélkül törölgette a véres váladékot füleiből, éjjel-nappal. Persze folyamatosan mellette ültünk, álltunk, imádkoztunk. Szülei, testvére, nagyszülei, keresztszülei, unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik és gyermekeik. És nem utolsósorban a lelki testvéreink.

A Szűzanya Szeplőtelen Szívére bíztam imáinkat és a közbenjárásra »felkért« Mindszenty bíboros urat és Marcell atyát. Szüleimtől, nagyszüleimtől gyermekkoromtól sokat hallottam Mindszenty bíboros mártíromságáról. Ők és rokonságunk tagjai szentként emlegették, s kísérték megpróbáltatásainak útját – már amennyire ez lehetséges volt. Édesanyám egész életére kiható nagy öröme volt, hogy Mindszenty bíboros adta fel rá a skapuláré-ruhát a zalaegerszegi zárdaiskolában. A keszthelyi karmelita templomban találkoztam Marton Boldizsár Marcell atya életútjával. Az ő közbenjárását is kértem, kértük Marcell unokánk gyógyulásáért.

Elérkeztünk az operáció napjához. Előkészítették a kisfiunkat a műtétre, felkészítette a professzor úr a szülőket arra, hogy valószínűleg a hallócsontot is cserélni kell. Istenem! Ha a műtét nem maradhat el – szakadt fel belőlem – a gyógyulás legyen a Te szent akaratod szerint! Elaltatták Marcellt. Rövid idő elteltével a szülőkhöz lépett a professzor úr és közölte velük, hogy Marcell hamarosan fölébred az altatásból, nem lesz műtét, mert a dobhártyák spontán újranőttek. A tubust sem kellett műszeres beavatkozással eltávolítani, mert fájdalommentesen kilökődött – szintén spontán úton.

Marcell betegsége alatt, egy korábbi beavatkozás idején zarándoklaton vettem részt a felvidéki Turzovkára. Útközben kaptam a hírt leányomtól a műtétről. Ekkor mindjárt imádkozni kezdett Sobjanics Miklós atya, (herendi) plébános és a zarándoktársak. Sok lelki testvér jelenlétében szentmisét is bemutatott Miklós atya a gyermekünk gyógyulásáért, a Szűzanya, a bíboros úr és más mennyei segítőink közbenjárását kérve. Sümegen az éppen szolgáló plébániai és kegytemplomi atyák és kedves hozzátartozóik is szintén segítettek imáikkal. Komáromi Ferenc zalagyömörői plébános úrral többször eljuthattunk engesztelni a csehimindszenti templomba.

Az Úr nagyobb dicsőségére hiszem és vallom, hogy ez az imameghallgatás megtörténtét. Ámen.

H. Z.-né

nagymama”