2015. július 16., csütörtök - 15:40

1927. január 26-án született Pestújhelyen. Budapesti tanulmányok után az esztergomi bencés gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet és doktori fokozatot, első írását általános iskolai tanárként publikálta. Az ELTE professzoraként a magyar neveléstörténet és több pedagógusgeneráció meghatározó személyisége lett. Istenhitét soha semmilyen előny érdekében nem tagadta meg. 1988 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A Szent István Tudományos Akadémia tagja, a Kaposvári Egyetem díszdoktora, (egyebek mellett) a Stephanus-díj, a Fraknói Vilmos-díj, a Klebelsberg-díj, a Teleki Pál-emlékérem és a Mindszenty-emlékérem díjazottja, a Magyar Érdemrend tiszti keresztjének kitüntetettje. Életútjáról, személyiségéről a Mária Rádió Állok Istenért, Egyházért, hazáért c. műsorának 2017. január 26-i adásában hallhatnak többet.

Fiatal diákként személyes tanúja volt Mindszenty bíboros aktív főpásztori szolgálatának. A rendszerváltozást követő évtizedekben fáradhatatlanul kutatta a hercegprímás életművét. A Mindszenty Alapítvány kérésére ő végezte el a szenttéavatási eljáráshoz szükséges bibliográfia összeállítását, 2015-ben vállalta az Emlékirataim legújabb, szövegkritikai kiadásának szakmai lektorálását.

Sok történész személyes szimpátia és lelki rokonság alapján választja meg kutatásai tárgyát, és így fedezi fel a legfontosabbat, hogy nem tárgya, hanem személye van a tudományos munkának is. A hercegprímás legjelentősebb kutatója így nyilatkozott erről: 

Mély tisztelet él bennem Mindszenty bíboros iránt. Lényegében erről szól az általam írt könyvek, tanulmányok, cikkek hosszú sora. Arról, hogy jól felismert és tudatosan vállalt élethivatását teljes erejével igyekezett betölteni. Életeleme a másokért végzett munka volt, amelyhez alapvető feltételként társult a belső és külső fegyelem. Mindig kész volt az áldozathozatalra. S mindezek forrása a benne munkáló Isten- és emberszeretet, annak teljes kiterjedésében.