Az érkezés

„A gondosan lefüggönyözött rabszállító autóban kísérőim hidegen elzárkóztak minden felvilágosítás elől. Csak annyit tudtam megállapítani, hogy nem mentünk nagyon messzire a Gyüjtőfogháztól; a megtett útszakasz aránylag rövid volt. Új otthonomhoz egy mezőségen vezető úton érkezünk, ahol fák szegélyezték a szántóföldeket és fasorok osztották meg a füves területeket. A kapun belül meglepetésemre Kiss Károly (Nagy Károly az Andrássy út 60-ból) áll előttünk.

Az épület az őszi napsütésben nem hatott oly csúnyának kívülről, mint amilyen visszataszító volt belülről. Két oldalon kínai falnak is beillő kőkerítése azonban félelmetessé tette az összbenyomást. Hol volt ez a fegyház? Amikor az udvaron kiszálltunk, az egyik kísérő főhadnagytól megkérdeztem: Hartán vagyunk? A főhadnagy némán biccentett. Ebben a tudatban éltem ott egész idő alatt: felsőbb utasításra hagytak meg ebben a tévedésben.

A Conti-utcai fegyház a főváros VIII. kerületében van. Kétszáz férőhelyes épületébe több mint háromszáz rabot szorítottak be. Fegyházam közelében volt egy vendéglő, ahol nyáron cigányzene szólt. Mellette nagy rendőrkaszárnyák állottak, hivatalokkal, családi lakásokkal. Kertjében elég sok gyerek játszott. Valamivel távolabb templomok harangjai üzentek a raboknak. Az első évben még megtűrték a környéken a feltámadási és úrnapi körmenetet. Lélekben én is hozzájuk csatlakoztam.”