Szent László király és hitvalló
Hivatalos emléknapja: június 27.
A Szent István király halálát követő belviszályok miatt Lengyelországban látta meg a napvilágot 1046 körül I. Béla magyar király és Richéza lengyel királylány gyermekeként. Édesapjától vitézségét, édesanyjától vallásos lelkületét örökölte, mindkét örökség nagy segítségére volt abban, hogy úrrá legyen a családjában folyó, hosszú évekig elhúzódó viszálykodáson, és kivezethesse a magyarságot a trónutódlási harcok örvényéből, és megmentse a külső ellenségek támadásaitól.
1077-ben a nép akaratából átvette Salamon királytól az ország kormányzását. Ebben az időben a kunok támadásai jelentették az országra a legnagyobb külső veszedelmet. László király sikeresen vette fel velük a harcot, lelkületére jellemző, hogy egyik csata közben így kiáltott fel: „Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!”
Kiváló uralkodói képességeit mutatja, hogy a kun támadások nyomán elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, az ország keleti részén is kiépítette a közigazgatást, megteremtve ezzel az ország politikai egységét. Újjászervezte és továbbfejlesztette az egyházi intézményrendszert is.
A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházak és kolostorok egész sorát alapította. Új székesegyházakat épített Nagyváradon és Gyulafehérvárott. Igen fontos szerepet töltött be uralkodásában az igazságszolgáltatás újjárendezése. A meglazult közrend, különösen a megrendült vagyonbiztonág helyreállítására 1078-ban szigorú törvényeket hozott. Az 1092-ben összehívott szabolcsi zsinaton az egyház életét szabályozó jelentős rendelkezéseket léptetett életbe.
A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette, az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyarságnak a saját nemzetéből adott szent példaképeket. Egész élete, intézkedései az életszentség jegyeit viselik magukon. Már a krónikás úgy jellemzi, mint aki „mindenkor rugalmas volt és szelíd. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt.” Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette. Imádságos lelkületét tükrözik a róla szóló legendák, fohászára az üldöző ellenség előtt a szikla meghasadt, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelentek meg, imájára víz fakadt a sziklából.
Jó híre bejárta a korabeli keresztény világot, a lovagkirály eszményképét látták benne, a pápa őt kérte fel az első keresztes hadjárat vezetésére. Halála megakadályozta, hogy ezt a tisztséget betöltse: 1095. július 29-én költözött az Örök Hazába. Először a somogyvári monostorban volt ideiglenes nyughelye, majd Nagyváradon helyezték örök nyugalomra.
Tisztelete nagyon gyorsan elterjedt. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház ezt hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték fel sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.
Imádkozzunk hozzá!
Istenünk, aki Szent László királyunkat, a te hitvallódat csodálatos könyörületességeddel a vétekből a bocsánatba, s mert igaz volt, a dicsőségbe vitted föl, kérünk, add, hogy aki kormányzónk volt a földön, pártfogónk legyen a mennyben!
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
(Forrás: https://www.katolikus.hu/szentek/)
További információk:
https://www.katolikus.hu/szentek/