Római értékelés
A Szenttéavatási Dikasztérium több belső fórumon, az egyházmegyeihez hasonlóan négy szakaszra bontható eljárásban értékel minden beérkezett anyagot, eközben szükség esetén újabb vizsgálatokat kér vagy eszközöl.
Az elsődleges szempont minden kanonizációs ügyben a teljes igazság kiderítése, hogy a pápa mint legfőbb bíró, a Dikasztérium előterjesztett véleménye alapján lelkiismeretes döntést hozhasson az életszentségről vagy a vértanúságról, a szükséges csodákról és a boldoggá illetve szentté avatásról.
1. Előkészítő rész: az akták átvételével és az egyházmegyei eljárás formai vizsgálatával kapcsolatos teendők
A kezdeményező, mint felperes ugyanaz marad, de ki kell neveznie egy új, római posztulátort, aki az Örök Városban lakhellyel rendelkezik, és a Dikasztérium számára bármikor elérhető. Neki kell kérnie a vizsgálati anyag átvételét, az egyházmegyei eljárás lepecsételt aktáinak hivatalos felnyitását. Az anyag formai vizsgálatát – és az esetleges hiányosságok pótlását – követően az egyházmegyei vizsgálat törvényességének elismerését a Dikasztérium rendes kongresszusa külön dekrétumban mondja ki.
2. Az akták tartalmi vizsgálata (kiegészítése) és a peranyag összesítése (az ún. Positio összeállítása)
Rómában a relátor hangolja össze a történészi munkát, és ő a felelős azért, hogy a Positio – az egyházmegyei vizsgálati anyagok római összegzése – tartalmazza mindazt, ami nélkülözhetetlen a megalapozott kongregációs értékeléshez és döntéshozatalhoz. A Positio elnevezése onnan ered, hogy méreténél fogva asztalra tehető, nem úgy, mint a több száz vagy több ezer oldalas és csak dobozokban kezelhető akták.
3. A peranyag értékelése (történészi, teológusi és dikasztériumi testületi döntések)
Minden régi ügyben és minden olyan új ügyben, amelyben ezt a Dikasztérium szükségesnek tartja, az elkészült Positiót először a történész konzultorok ülése értékeli, írásbeli szakvéleményüket csatolják a peranyaghoz. Ezt követően nyolc teológus az ún. különleges kongresszus alkalmával minősített többséget igénylő döntést hoz az életszentség vagy a vértanúság hírének megalapozottságáról, valamint a hősies erénygyakorlás vagy a vértanúság bizonyítható megvalósulásáról.
Ez minden szenttéavatási eljárás két fő kérdése. Döntésüket a teológus tanácsosok is írásban részletesen indokolják, hogy a hitvédő (régen őt nevezték „az ördög ügyvédjének”) egy minél részletesebb szakértői anyagot terjeszthessen a Kongregáció bíboros és püspök atyáinak rendes ülése elé. Az ülés előtt a bíboros prefektus kinevez egy ponens bíborost, aki az ügy előadója, a Dikasztérium többi főpapja szavazatával nyilvánít véleményt.
Az ülésen előkészítik a Dikasztérium pápa elé terjesztendő végleges szakvéleményét.
4. Pápai döntések
A Szentatya elé a Dikasztérium bíboros prefektusa terjeszti a kivizsgált ügyeket: Isten Szolgája életszentségéről vagy vértanúságáról, és Isten Tiszteletreméltó Szolgája vagy egy Boldog közbenjárására történt csodáról. A prefektus a magánkihallgatásra egy ún. Audiencia-levéllel érkezik, melyben a Szentatya számára röviden összefoglalja az eljárás teljes lefolyását. Ez a gondosan összeállított felterjesztés a következő részekből áll:
- Isten Szolgája életútjának és tevékenységének, vagy vértanúhalálának legfontosabb adatai és körülményei;
- az eljárás minden egyes szakaszáról rövid, összefoglaló jelentés;
- a bíboros prefektus hivatalos kérelme arra vonatkozóan, hogy a pápa fogadja el a Dikasztérium rendes (főpapi) ülésének szakvéleményét, és rendelje el a pozitív pápai döntést kihirdető kongregációs határozat, a dekrétum kiadását.
A vértanúk esetében nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvallók esetében viszont az életszentség pápai elismerését követően kezdődhet meg a feltételezett csoda kivizsgálása. Amíg az első pápai döntés meg nem született, addig a csodát nem vizsgálhatják.
A csoda kivizsgálása és pápai elismerése után kerülhet sor a hitvallók boldoggá avatására.
A boldoggá avatás hagyományos pápai szövege, ún. formulája:
Mi, elfogadva N. Testvérünknek és Püspöktestvéreinknek, valamint Krisztus-hívők sokaságának a kérését, miután kikértük a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának a véleményét, Apostoli Tekintélyünkkel engedélyezzük, hogy Isten Tiszteletreméltó Szolgáját N.-t mostantól fogva Boldognak nevezzék, emléknapját pedig a kánonjog előírásai szerint megállapított helyen és módon évről évre (ekkor és ekkor) megünnepeljék.
Az életszentséget vagy a vértanúságot kizárólag a boldoggá avatás előtt vizsgálja a Dikasztérium, a szentté avatást megelőzően már nem. Akár vértanúról, akár hitvallóról legyen szó, a boldoggá avatást követően egyetlen csoda elismerésére van szükség a szentté avatáshoz, valamint arra, hogy a boldog tisztelete kiteljesedjék.
A szentté avatás hagyományos pápai szövege, ún. formulája:
A Szentháromság dicsőségére, a katolikus hit felmagasztalására és a keresztény élet fellendítésére, a mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok valamint Saját tekintélyünk erejével, hosszas megfontolás után, miután többször kértük Isten segítségét és meghallgattuk számos Püspöktestvérünk véleményét, úgy döntöttünk, hogy Boldog N.-t szentnek nyilvánítjuk, nevét a Szentek Lajstromába vesszük, és elrendeljük, hogy az egész Egyház vallásos buzgósággal tisztelje őt a szentek között.