A szentté avatásról
A szenttéavatási eljárások során a jelölteket többféle megnevezéssel illetjük. A vizsgálat megkezdését elrendelő püspöki határozat a férfi jelöltet már Isten Szolgájának, a női jelöltet pedig Isten Szolgálójának nevezi.
Amikor a pápa elismeri a jelölt életszentségét vagy vértanúságát, Isten Tiszteletreméltó Szolgájáról (Szolgálójáról) beszél. A Tiszteletreméltó cím használata egészen a boldoggá avatásig tart.
A Boldogokat a kanonizációt követően nevezhetjük Szenteknek, miután a pápa elrendelte a szentek névjegyzékébe történő felvételüket. A szentté avatási vizsgálatot csak a jelölt halálát követő öt év elmúltával indíthatja el az adott helyen egyházkormányzati illetékességgel rendelkező főpásztor. E szabály alól kizárólag a pápa adhat felmentést. Az eljárás elindításának szigorú feltétele: a jelölt életszentségéről vagy vértanúságáról való meggyőződés az őt személyesen vagy hírből ismerő hívek minél szélesebb körében.
Az eljárás egyházmegyei részének négy fontosabb állomása van:
1. az ügy előkészítő szakasza: az eljárás elindításával kapcsolatos teendők;
2. az írásos bizonyítékok és dokumentumok összegyűjtése;
3. a tanúkihallgatások lefolytatása;
4. a vizsgálat lezárása és az akták Rómába juttatása.
Az eljárás római szakaszának állomásai:
1. előkészítő rész: az akták átvételével és az egyházmegyei eljárás formai vizsgálatával kapcsolatos teendők;
2. az akták tartalmi vizsgálata (kiegészítése) és a peranyag összesítése (az ún. Positio összeállítása);
3. a peranyag értékelése (történészi, teológusi és kongregációs testületi döntések);
4. pápai döntések (az életszentségről vagy a vértanúságról és a csodákról).
Az életszentségről (vagy a vértanúságról) és a csodákról külön eljárás lefolytatása szükséges, de alapvetően mindkettőnek ugyanez a felépítése. Ezen a kanonizációs folyamaton tekintünk most végig.
