Tiszteletreméltó Marton Boldizsár (Marcell atya)

Égi születésnapja: 1966. május 29.

Az I. világháború alatt önként jelentkezett frontszolgálatra egy fiatalabb, de kétgyermekes tanárkollégája helyett. A háború után hosszú megtérési folyamaton ment keresztül, amelynek eredményeként a gondviselés és a Szűzanya kegyelméből gyakorló keresztény, a lelki életben elmélyült és életszentségre törekvő férfi lett belőle. Szerzetesi hivatását felismerve 1925-ben kérte felvételét a Sarutlan Karmelita Rendbe. 1930-ban pappá szentelték, elöljárói a győri noviciátusba helyezték, ahol tizenhárom évig töltötte be a magiszteri tisztet. A növendékeket saját példaadásával és igaz atyai szeretettel nevelte. 1943-ban Budapestre helyezték, az évtized második felére már országszerte híres prédikátorrá és gyóntatóvá vált. Lelki gyermekei közé tartozott Boldog Apor Vilmos győri püspök és régi jó barátja, Mindszenty József hercegprímás is. A bíboros amerikai követségi tartózkodása idején Marcell atya járt be hozzá gyóntatni. Feljegyzések szerint 1933-ban vagy 1934-ben tartott székesfehérvári lelkigyakorlata az akkor érettségi előtt álló Kaszap Istvánra is nagy hatást gyakorolt.

Budapest gyóntatója volt, az igényes lelki vezetésre vágyók órákat vártak, hogy Marcell atyánál vigasztalást találjanak. Az elismert hitszónokot hallgatói, barátai és lelki gyermekei szentéletű szerzetesnek tartották. Elöljárói és rendtársai óhajára papírra vetette a „Kolostori iskola a Kármelen” c. írását. Ez nem volt más, mint saját lelki életének leírása, az imádság mély értelme, amelyre a rend növendékeit is tanította. Megírta hivatása történetét is, ebből világosan ki lehet olvasni mély Mária-tiszteletét, amely egész életén át elkísérte. Lelki életének mélységét megismerhetjük írásaiból és költeményeiből, szemlélődő lelkület csendül ki minden szavából és egész magatartásából. Derűt és vidámságot sugárzott, betegségében is megtartotta ezeket a tulajdonságokat.

1950-ben, a rendek feloszlatása után Marcell atya az isteni gondviselésre való teljes ráhagyatkozással, Isten szeretetének tanújaként élt. Az ateista rendszer hatalomgyakorlói megfigyelés alatt tartották, és eltiltották a nyilvános gyóntatástól. Mindezek ellenére élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti határtalan bizalma nagyon sokaknak jelentett támaszt és lelki vigaszt, akik hitükért üldöztetést szenvedtek. Súlyos betegségét, az ezzel járó testi szenvedést alázattal elfogadta Isten kezéből. 1966. május 29-én halt meg, majd földi maradványait Győrbe vitték és ott a karmeliták templomában temették el. 2007. augusztus 18. óta sírhelye a budapesti karmelita templomban található.

1973-ban Mindszenty József bíboros hivatalos levélben fordult a karmelita rend egyetemes káptalanjához, hogy Marcell atya boldoggáavatási eljárásának rendkívüli elindítását kérelmezze, mivel a rendes eljárás szabályainak betartásával erre Magyarországon nem kerülhetett sor. A rendfőnökség 1975-ben engedélyezte az eljárás megindítását, de ekkor még csak titokban gyűjthették a tanúvallomásokat, a tartományfőnökség csak 1990-ben dönthetett az eljárás bevezetéséről.