Isten Szolgája Kriszten Rafael

(szül.: 1899)
Égi születésnapja: 1952. szeptember 16.

Ugyancsak Hatvanból hurcolták el 1950-ben Kriszten Rafael atyát, akinek korábbi működési területei közül érdemes kiemelni a budapesti Margit körúti rendházban, 1941–1946 között eltöltött éveit. A háború alatt rengeteg üldözöttet mentett meg, majd az éhezőkön segített azzal, hogy megnyitotta a rendház konyháját. 1949 augusztusában Hatvanba helyezték át, ahol a ferenceseket nagy szeretettel és tisztelettel vette körül a város hívő közössége. Ekkor már nyíltan folyt az egyházüldözés, 1950. június 19-én elkezdődött a szerzetesek deportálása, a ferences atyák felkészültek rá, hogy hamarosan rájuk is sor kerül. Ezen a napon azonban azért álltak meg teherautók a rendház előtt, mert máshonnan kitelepített piarista szerzeteseket és szalvátor nővéreket szállítottak ide. A lakosság körében az a hír terjedt el, hogy a ferences atyákért jöttek, ezért a hívek a templom elé vonultak, hogy kifejezzék az intézkedés elleni tiltakozásukat. A rendőrség felszólította Rafael atyát, hogy oszlassa fel a tömeget, ez azonban nem sikerült. Az éjszakai órákban a politikai rendőrség oszlatta fel a tüntetést brutális eszközökkel, a kolostor lakóit és az odahurcolt szerzeteseket pedig véresre verték. A négy ferences atyát az Andrássy út 60-ba szállították.  Rafael atyát – a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén – 1951. május 26-án jogerősen is életfogytiglani börtönre ítélték. Büntetését a Conti utcai börtönben töltötte, ahol az embertelen körülmények és bánásmód felőrölték egyébként is megrendült egészségét. 1952. szeptember 16-án adta vissza lelkét Teremtőjének.

További információk:

A hatvani események a szemtanúk visszaemlékezései alapján

Péteri Pál atya vértanú nagybátyjáról, Kriszten Rafaelről