Előírások
A szenttéavatási eljárások legújabb és legrészletesebb,
Sanctorum Mater kezdetű instrukciója
A szenttéavatási eljárások alapvető rendjét VIII. Orbán pápa (1623–1644) rendeletei rögzítették. A rá következő évszázadra pedig, kellő tapasztalatok alapján, kikristályosodott a lehető legaprólékosabb elméleti és gyakorlati szabályozás, melyet Prospero Lambertini, a későbbi XIV. Benedek pápa (1740–1758) foglalt írásba.
Ő a szentté avatásról szóló könyvek legtöbbször idézett szerzője, Rómában mind a mai napig a szenttéavatási eljárások mesterének és elrendezőjének hívják. 1734 és 1738 között megjelent ötkötetes munkájának címe: De servorum Dei beatificatione et beatorum canonizatione, Isten szolgáinak boldoggá avatásáról és a boldogok szentté avatásáról.
A XX. században több évig tartó gondos előkészítés után Szent II. János Pál pápa a Divinus perfectionis Magister(1) kezdetű apostoli konstitúciójában szabályozta a szenttéavatási eljárások lefolytatásának jelenkori gyakorlatát. A pápa felhatalmazta a Szenttéavatási Kongregációt, hogy bocsássa ki a vizsgálatok részletes szabályait. Legfőbb pásztori jóváhagyásával 1983. február 7-én jelent meg a Normae servandae in inquisitionibus ab Episcopis faciendis in Causis Sanctorum(2) című szabálygyűjtemény, amely gyakorlatilag az apostoli konstitúció végrehajtási utasítása volt a püspökök és munkatársaik számára. A nyilvánosság 2008 kora tavaszán – a Divinus perfectionis Magister kiadásának 25. évfordulóján – ismerhette meg a Sanctorum Mater kezdetű instrukciót(3).
Negyed évszázados kongregációs gyakorlat és tapasztalat alapján ez a szenttéavatási eljárások legújabb és legrészletesebb szabályozása, ezért az alábbiakban a teljes szövegét közöljük. Őszentsége XVI. Benedek pápa 2007. február 22-én, Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén hagyta jóvá és rendelte el a kihirdetését.(4)
Forrás:
További szabályozások:
https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/csaints/index.htm
(1)„A tökéletesség isteni Mestere és példaképe, Jézus Krisztus, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt »egyedül szent«, mennyasszonyaként szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje és dicsőségessé tegye az ő szeme előtt.” A pápai rendelkezés (szövegét közli: Le cause dei santi, 379–386. old.) bevezető mondata szó szerint idézi a II. Vatikáni Zsinat legelső, Lumen Gentium kezdetű dogmatikai konstitúcióját az egyház misztériumáról: „Az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere és példaképe, mindenegyes tanítványát, együttesen és egyénenként különbségtétel nélkül hívta az életszentségre, amelynek ő a szerzője és bevégzője.” (LG 5 in A II. Vatikáni Zsinat tanítása, 67. old.) „Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel »egyedül szentnek« ünnepelünk, mennyasszonyaként szereti az egyházat, önmagát adta érte, hogy megszentelje (vö. Ef 5,25–26).” (LG 5 in A II. Vatikáni Zsinat tanítása, 67. old.)
(2) A szenttéavatási ügyekben a püspök által lefolytatandó vizsgálati eljárások során követendő szabályok
(3) Magyarul: utasításnak.
(4) 2006 áprilisában a Szenttéavatási Kongregációhoz kinevezett bíboros és püspök atyák fogadták el, a korábbi rendelkezések érvényben tartása mellett hatályba lépett 2007. május 17-én.