Árpád-házi Szent Margit domonkos nővér
Istennek szentelt királylány
Árpád-házi Szent Margit domonkos nővér
(Dalmácia/Horvátország 1242 – Budapest, Margitsziget, 1270. január 18.)
Ha Árpád-házi Szent Margitra gondolunk, a legkönnyebb út, amit választhatunk, hogy nem tekintjük őt a mai világban követhető, illetve követendő példának. A gyermekként kolostorba vonult királylány erényövet hordott, teljes erejével másokért munkálkodott, olyannyira, hogy ez huszonnyolc éves korára felőrölte életerejét, és az istenkövetés végtelenül önfeláldozó, radikális útját választotta –, érthető, hogy személye első pillantásra távol áll a mai embertől.
Ám ahogy egy kedves barátom szokott fogalmazni, XXI. századi küldetésünkben nem a küldetés XXI. századi, hanem mi magunk. Isten általunk szeretné építeni országát a mai világban is. Éppen ezért, ha nem is vesszük át Árpád-házi szentünk korabeli, számunkra idegen eszközeit, amelyek őt a szentté válás útján vezették, a küldetéséhez, életcéljához kapcsolódhatunk, és tehetünk azért, hogy mi is növekedjünk azokban az erényekben, melyekben Szent Margit példaként áll előttünk.
Elsőként a kitartást, és az Istennek tett ígéret megtartását, illetve a hivatásunk melletti valódi, hosszú távú elköteleződést emelném ki Szent Margit életpéldájából. Ma, amikor házasságok bomlanak fel, amikor azt sugallja a világ, hogy maradj szabad és kóstolj bele minél több dologba, de semmi mellett ne köteleződj el, igen fontos a hűséges Margit példája. A másik meghatározó erény, amit kiemelnék, az alázat. A segítőkészség, a mások felé fordulás csak az alázattal párosulva tud igazán Istennek tetsző áldozattá válni. Az alázatos Szent Margit nem azért segített, hogy reflektorfénybe kerüljön, sőt önként lemondott a származásából fakadó előnyökről. Az egyszerűséget választotta, és ajándékba kapta, hogy az apró dolgokban is meg tudta látni Istent, fel tudta fedezni az örömöt. Nekünk is az ő egyszerűségére, alázatára és megelégedésére van szükségünk a mi világunkban, ahol a pénz hajhászása, a hatalom utáni vágyakozás és a másokkal való versenyzés közepette egyre jobban kiüresedünk és vakká válunk a teremtett világ szépségeire.
Szent Margit erejének fő forrása Krisztussal való mély és szoros kapcsolata volt. Arra hívok hát mindenkit, hogy találkozzunk Krisztussal az Eucharisztiában és napról napra, hétről hétre általa megerősödve és őbenne megújulva, alázatosan és áldozatosan munkálkodjuk az Istentől megszentelt békéért a világban.
Monostori László
a Budapest-Újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit Plébánia plébánosa
